Gyakran csak akkor értjük meg valójában, hogy mit jelent számunkra az anyánk személye, amikor már késő, amikor már nem lehet közöttünk, amikor már nem élvezhetjük a jóságát. Gyakran csak ekkor tudjuk értékelni igazán szerető gondoskodását, áldozatos odaadását, pótolhatatlan lényét. Gyakran ehhez meg kell tapasztalnunk a körülöttünk levő világ ridegségét, érzéketlenségét és mostohaságát, hogy képessé váljunk bizonyos összehasonlításra. És gyakran csak ekkor tudjuk úgy tisztelni, ahogy illett volna, ahogy elvárható lett volna, ahogyan ő – az anyánk – szerette volna; miután végleg itthagyott bennünket.
2 hozzászólás
Kedves Sándor!
Ez a megállapításod sok mindenre igaz. Ezért a MOST-nak kell élni.
Ágnes
Kedves Sándor!
Rövid véleményedben sok igazság van. Pedig az anyák – általában – sokat fáradoznak, talán sokat nélkülöznek is, hogy a gyerekeiket ellássák, iskoláztassák és mindig szeretettel nevelik.
Jó, hogy elmondtad őszintén, sokan elgondolkozhatnak írásod tartalmáról.
Üdvözlettel: Kata