Anyáknapi merengés

Jártó Róza
Anyák napi merengés
/korrajz/

Megint hétfő van és megint úgy múlt el a hétvége, hogy a 48 órányi pihenő napodból nem jutott rám egyetlen órád se.
Azt mondod, hogy annyira, de annyira elfoglalt vagy. Meg fáradt, meg a család, mármint a gyerekeid és a férjed, meg különben is…
Az eszedbe se jut, hogy tudom, hogy az unokáim közül a nagyobbik épp Franciaországba van, hisz írt nekem és képeket is küldött, hogy erre meg arra is jártak, meg a végtelen óceánról is egy egész sorozat képet küldött, ahogy a komppal utazgat egyik szigetről a másikra, egyik parttól a másikig. Mint írta a gyerek, hogy kevés a pénze, de sok mindent látni szeretne, ezért választotta ezt a kompos megoldást, mert megfizethető a komp-jegy, de a kirándulóhajók jegyei nem.
És a középső gyerek is jól érzi magát az új munkahelyén, annyira, hogy egyelőre haza se akar menni. A kicsi meg tanul. Készül a kis érettségire.

Eszembe jutott az, mikor bajba kerültél, hozzám fordultál, hogy segítsek, hisz mint mondottad, csak „baleset”, hogy terhes lettél, de ezért nem akarsz a fiúhoz hozzá menni. Apád meg szégyenként élte ezt meg és kitett a házából.
Én meg mit is tehettem volna, hisz a lányom vagy és befogadtalak. Pár év múlva mégis csak hozzá mentél a gyerek apjához, de addigra a nagyobbik unokám hozzám szokott, meg a nagybátyához. Neki mi voltunk a családja.

Ahogy jobbra fordult az életed, ahogy növögettek a gyerekek, és rám már nem volt szükséged, hogy vigyázzak rájuk és a munkádban is egyre sikeresebb lettél, egyre ritkábban érezted, hogy néha jól esne, ha csak rám telefonálnál, hogy, hogy vagyok. Én hívlak telefonon, de mindig sietsz, mindig kevés az időd arra, hogy válaszolj, arra a kérdésemre, hogy, hogy vagy?

Persze nem vagyok magamra hagyva, hisz a testvéreid keresnek és a legfiatalabb meg velem lakik. Vagy én vele? Sokszor elgondolom, hogy mi is lenne velem, ha a „kicsi” nem lenne… De van. És a nagy is.
Most anyák napjára bográcsost főzött az öcséd, marhahúsból készítették és a nővéred egy hatalmas tortát sütött és ráírta, hogy a legjobb anyának… és mennyit nevettünk.
Mégis Te hiányzol, aki olyan messzire kerültél lelkileg tőlem.

Emlékszem, mikor Te kamasz voltál és én meg munkanélküli és épp a bolgárkertészetből jöttem haza ahol hajnal óta paradicsomot szedtünk és aztán meg a talajt rendeztük a padlizsán palánták alá, persze feketemunkában, és összetalálkoztunk.
Te a barátaiddal voltál kimenőn a kollégiumból. Poros voltam és izzadságszagú és a ruhám is kopott és a fáradtságtól már nem is mentem, csak vonszoltam magam, mert egy egész napos kemény munkán voltam túl és majd 5 kilométernyi gyalogláson, hogy hazaérjek, mert nem tellett még biciklire sem… Te félrefordítottad a fejed, hogy ne is láss és én se lássalak meg és persze a barátaid se.
De amint befordultam a sarki ház oldala mellett, utánam futottál és megöleltél. Én meg benyúltam a zsebembe és odaadtam az aznapi keresetem. Akkor ért oda a kistestvéred, aki mindig elébem jött és kivette a kezemből a reklámszatyrot és úgy sétáltunk egész hazáig… alig 10 éves volt a testvéred és kivette a pénzt a kezedből, hogy azért anyu dolgozott, … és Te nem mertél a kistestvérednek ellent mondani. Álltunk ott egy darabig, Te hátraarcot csináltál és elmentél. Én meg ott maradtam és sokáig az ölelésed volt az emlékem rólad, mert többet nem jöttél és sokáig nem. Én néha oda álltam a kollégium oldalához, hogy épp csak annyira legyek látható, hogy ha akarsz, oda jöhess hozzám, de nem tetted meg.
Mindig fájó volt, hogy hármatokból Te voltál, aki mikor 12 éves lett bementél a gyámügyhöz és azt kérted, hogy Te apádnál lakhass. Ezt nem igazán értettem, mert ha kérted volna, akkor én magam rendezem úgy a dolgaid, hogy elmenj apádhoz… Az évek persze nélküled is teltek.

Lassan nálam is rendeződtek a dolgok. Kaptam munkát és kezdtem a házat is feljavítgatni. Tető, meg ablakcsere és pár használt bútor, és megjelentél nálam, mert a meghívót hoztad el nekem a gimnáziumi ballagásodra és az azt követő ebédre. Akkor már látszott a gömbölyödő kis hasad…
Felnőttetek. Ketten diplomáztatok is. A ti gyerekeitek is felnőnek és élik a saját kis életüket én meg megöregedtem, de a Ti fejetek fölött is elszalad az élet… Csak ne hiányoznál ennyire.