Apokalipszis

-Végre-szólalt meg Ron,amint megpillantotta a Földet.-Újra itthon!
Kioldotta biztonsági szíját s felállt.Roxi szunyókált saját székében.
Megérintette a lány válát.
-Ébredj,mindjárt itthon vagyunk!
A lány nyújtózkodott,hosszan ásitott.
-A fene marjon bele-szólt méltatlankodva-az ember összekóborolja
a világűrt s,amikor mégsem szállhat le.
-Ne méltatlankodj!Tudod,hogy az ellenörző laboron át kell mennünk.
Hátha valami mérgező anyag,veszélyes por,vagy tudom is én mi van a
ruhánkra,felszerelésünkre tapadva.Esetleg veszélyes bacilusokat juttatunk a bolygóra.-Békítőleg nézett a lányra.-Ez szükséges,Roxi.
-Na és a kapszulákba gyüjtött baktériumok?
-A kapszulák teljesen zártak.A földi laborban majd besugárzással
megbénítják öket és csak utána vetik vizsgálat álá.
E pillanatban az autómata pilóta közölte,hogy az űrhajó ráállt az
általános földkörüli pályára.
-Még egy félóránk van az űrlaboratoriummal való összekapcsolásig
-mondta Ron,mintegy elfoglaltságot keresve.-gyere addig a filmeket meg
videófelvételeket rakjuk be a szállítóplatformba.
-Ron!-Roxi szeme nyugtalanságot árult el.-A baktériumokat is
leküldjük?
-Persze Roxi,mondtam már,hogy ne aggodj!
-Mégis Ron!Nem lenne jobb,ha magunkkal vinnök,amikor mi is
leszállunk?
-Nézd Roxi!A bolygón kutatóink már alig várják,hogy végre életet
jelentsünk a Világűr messzeségéből.Hát íme itt az alkalom.Nem örvendesz?
Híresek leszünk,mint Armstrong,aki először lépett a Holdra.Mi először
jelezünk életet az űrből.Hát nem csodálatos?
-Az,Ron!De mégis,ez…
-Élet más bolygón Roxi!
-De milyen élet?Azt sem tudjuk,mire lehet számítani.Ha legalább
valami szőrnyek lennének.Látnád ,hogy ha támad s lőnél.De ezeket nem
is látod.Nem bizhatunk holmi idegen baktériumok jóindulatában.
Ron kezdte elveszíteni türelmét.
-Ugyan,ugyan!Nem szabad ilyen bizalmatlanul kezeljük az élet
kivülről érkező bizonyítékait.Na gyerünk!-mondta határozottan ,mintegy jelezve,hogy részéről a kérdés lezárt.
Húsz perc múlva kilövésre készen állt a teherszállító komp,fedélzetén
mindennel,amit a két űrhajós a Földre készült küldeni.
Mindketten beűltek székeikbe és beszíjjazták magukat.Ron
beprogramozta a fedélzeti képernyőt.
-Most pedig lássunk végre emberi arcot is.Mármint a miénken
kivül.-Az űrközpont belseje látszot,nyüzsgő,szorgoskodó emberekkel.
Mindketten a mikrofon fölé hajoltak.
-Szervusz Föld!-mondták egyszerre.
-Nicsak,mintha nem is várnak-zsörtölődött a fiú.
Lent sok tekintet a kamerák felé fordult.Mindenki gyorsan
elfoglalta helyét.
-Helló!Tekergő te vagy?Roxi,végre látunk.Egésszen jól néztek
ki.Mintha le vagytok barnulva.-Ezt az űrközpont parancsnoka is
viccnek szánta,itt-ott nevetgélések hallatszottak.-Na mondjátok:
mi újság?Itt lenn miliárdok várják a hireiteket.
-Mindenesetre szenzációs híreink vannak.-a lány felé kacsintott.
-Nem is fogjátok elhinni.
-Élet?-hebegte halkan egy nóteszébe szaporán jegyzetelő
újságíró.
-Igen!Élet-folytatta kipirosodott arccal Roxi.
Az űrközpontban zürzavar támadt.Hangos szövegelések,többen
egymás nyakába ugrottak.
-Csendet kérek!-hangzott a parancsnok szigorú utasítása.-Halljuk
a részleteket.
-Eh!-legyintett Ron-csak holmi mikróbákró va szó.A szomszédos
csillagrendszerben haladtunk,amikor a Tárkhosz bolygó melett élölényt
jelzett a biókontaktor.Besugárzással tehetetlenné tettünk néhányat,majd
beemeltük a probatalajt.Annyit észrevettünk,hogy az anyabolygó
felszínén gyorsan szaporodnak,úgyhogy jó lesz óvatosan bánni velük.
-Nagyon vigyázzatok!-szolt közbe Roxi remegő hangon.
-S a részleteket meg bogozzátok ki ti!
-Külditek?-kérdezte kiváncsian a parancsnok.
-Igen-folytatta a pilóta.-Két nikkel kapszúlában.Nagyon vigyázzatok,
hogy mit csináltok.Tudjuk,hogy e döntésbe nincs beleszólásunk,de meg
kell mondanom:Roxi a végletekig tiltakozott.Szerinte akkor kellett volna
vinnünk,amikor mi is leszállunk.
-Szerintem-vágott közbe a lány-jobb lett volna a Holdon lévő
laborban megnézni,miről is van szó.
-Ne aggodjatok-mondta a parancsnok.Derék képviselői vagytok
az emberiségnek.Várunk titeket is.Most pedig indítsátok útnak a kompot
és öszpontosítsatok az összekapcsolásra.
-Rendben-válaszolta Ron.
Az rakterében kinyilt a légzsilip.A hordozószerkezet kiemelte a
Szállítóplatformot,majd az automata kar visszahúzódott.Aközponti ordinátor jelezte a motorok beindulását.
A platform nagy sebességgel megindult a Föld felé.
-Minden rendben-szólt mikrofonjába Ron.-Aplatform elindult a
bolygó irányába.
-Nagyszerű,gyerekek-ujongott a zsibongó tömeg az űrközpontban.
-A többi a mi dolgunk.-ti is követhetitek a megérkezését.Két A3-as
hiperszónikus gép kiséri.Teljes biztonságban van a szálító komp.
-Látod?Minden a program szerint zajlik-fordult Roxi felé apilóta.
Még harminc másodperc s máris a Földön lesznek az apró idegenek.
Éppen kioldotta szíját s felállni készült,amikor felsirtak a vészjelzők.
Ron reflexszerűen az ordinátor képernyőjére meredt .
-Mi történt-kérdezte halálsápadt arcal Roxi?
-Úgy tűnik meghibásodott a platform irányítóműve-szólt Ron halkan.
-Körberepül,mintegy tizezer mérfőld magaságban.
-S most,mi lesz?
-Hát!…-Ron habozott.-Vagy kitalálnak valamit ott lent azok az
okosok,vagy…a levegőtől való surlódástó felhevül…majd elrobban,s akkor
…vége a bolygónak.
-De,ni!Hát mit csinálnak a marhák?Nézd Ron,az A3-sok rálönek.
Megőrűltek?
A fiu éppen akkor nézett a képernyőre,amikor azon a szálító platform
Darabjai röpködtek ezer irányba.
-Mit csináltak?-üvőltött Roxi a mikrofonba.
-Kénytelenek voltunk szétlöni-jött a parancsnok hangja.Így biztos minden megsemmisült.Mert menteni már nem lehetett semmit.Majd
legközelebb hoztok más lényeket,talán nagyobbakat.
-Itt nem arról van szó!-A lányt a sírás környékezte.
-Parancsnok úr,itt arról van szó-vágott közbe Ron-hogy ezek a
baktériumok veszélyesek is lehetnek.
-Söt,egész biztosan azok is-üvőltötték mindketten.
-Na,mostmár nyugi gyerekek.Legyen elég a marhaságotokból.
Még a végén feldobjátok a sajtót.Bármi volt is ott a rakéták tüzemindent
felperzselt.Menjetek s végezzétek tovább aküldetéseteket!Viszlát!

OOO

-Várkatok!Hová rohantok így-kiáltotta lihegve a nő.
-Gyere gyorsabban,anyú.Fogadjunk,nem érsz utól!Apjához fordult.
Gyere bujjunk el!
-Hová?
-Oda a fa mögé.Gyorsan!
Megindultak a fa irányába.
-Hopp,várj csak!-Lába egy csillogó fémdobozba botlott.Ni,csak.
-Mi az-kérdsezte a kisfiu.
A férfi letérdelt és felnyította a doboz fedelét,aztán még egyet,majd hirtelen kivágódott egy harmadik is.Egyszerre minden elsötétedett elötte,
Szolni sem tudott.
A nö éppen felért a dombélre.Dermedten nézett a férjére és kisfiára.
Összecsuklottak s a földre zuhanva mintha másodpercek alatt eloszlottak volna.Látta,hogyan tünik el a húsuk,majd a csont is,a ruha.A zöld fű is kezdett eltünni,mintha valami tövéig rágta volna.Azon a helyen kopár
folt keletkezett s egyre terjedt,már kezdte átfogni az egész tájat.Egy
közeli fa anélkül,hogy ledölt volna :fogyott,majd teljesen odalett.
Megfutamodott,maga sem tudta merre.Csak futott a város irányába.
Két ember közeledett.Csak apró visongásokat hallatott az egyre terjedő foltra mutatva.Későn.A közeli erdő is szemlátomást fogyni kezdett s az
Érkezök beléptek a foltba.Látta,amintösszerogynak,elszáradnak.se vért
Nemvett észre,se jajgatást nem hallott.Indulni akart,de egyszerre nem érezte lábait,nem érzett fájdalmat,elveszett.

OOO

A helikopterek egész serege repűlte körbe a foltot.Benzint szórtak a talajra és meggyujtották.Alángok nem kaptak erőre ,a folt tovább terjedt.
Több helikopter lezuhant s egyszerüen odalett.A többi menekült,ám mindent utolért a vég.A város helyén már teljesen kopár,kopogó szikla fehérlett,a folt egyre terjedt,falta az erdőket,városokat.Végelkeseredésükben savat permetesztek szét,de az sem használt.
-Az idegen élőlény felfalja aFöldet-irják az újságok.
-Mindent kockáztatva be kell vetni az atombombát,neutronbombát,
héliumbombát.Felperzseli a megtámadt féltekét,de van némi remény atöbbi mentésére-javasolta valaki.
Bevetették.
Nem robbant el.egyszerüen szétmálott,majd elfogy.A folt tovább halad,amerre terjed eltünnek a folyók,fák,füvek,minden,ami szerves,vagy csak félig az.Az élőlények fájdalom nélkül,szinte azonnal sorvadnak el,nem tud gátat vetni se beton,se vas,se tűz,a rémítő feketeség körbetátong,nincs pánik,alig pislog az élet.
Az ablakban,anélkül,hogy megsárgulna fogy a virág,kint már semmi sincs,elpárolog a víz az akváriumból,halak se maradnak…a pamlagon heverő kiskutyám vakarózni akar…valami bizsergést érzek testemen…egy rövid nyíllalás…még látom a kutyám…a tollam fogy…érz…