KRÓNIKA
A XI. Királysági Évről
2004. augusztus 2-án megkezdődött a XI. Királysági Év.
Miután a Zavaró Erők is eltávolodtak, megkezdődhetett a Birodalmi Élet is.
Aznap délután a Seniorok még elvégezték az utolsó simításokat, például megfestették a Házak névtáblájáját. A METOPÉ Aszuzéna remekműve, a TRIGLIF Perra munkásságát dícséri.
Este sor került a Seniorok bemutatkozására: Peregrin, Leánder, Nektarin, Godunov és Shinna a Nagyseniorok; Machiavelli, Perra, Ali Habdei Rushed és Aszuzéna a Kisseniorok. Egyúttal felhívták figyelmünket arra, hogy le kell vetkőznünk régi énünket, hogy valóban belevethessük magunkat a hamisítatlan Birodalmi Életbe.
Peregrin, a Vándor, ismertette velünk a Birodalom Törvényeit, valamint a Királyság általános jó hírnevének megőrzésére és építésére kérte a népet.
A nap legünnepélyesebb pillanata azonban kétségkívül Erőskezű Machiavelli királlyá koronázása volt, mely hivatalos keretek között, zavartalanul zajlott.
A nép sorfalat állott, Machiavelli fáklyák fényében dicsőségesen vonult végig közöttünk, majd átkísértük Őt a Királyság Szent Szigetére, ahol Peregrin csodálatos Királyunk fejére helyezte az Arany Koronát.
Ezután rendkívül ünnepélyesen, a Gyűrűk Hordozójának közreműködésével, aki a Szent Gyűrűtartó Fát nyújtotta a Királynak; Machiavelli egyesével leakasztotta az Életgyűrűket és Peregrin kezébe adta azokat, aki a polgárok nyakába akasztotta, ezzel hivatalosan is Élővé avatva mindenkit.
Este az Élők megismerkedhettek a Korong történetével, valamint egy hatvanhét éves hagyománnyal, a Takarodóval, melyet Leánder előadásában mindenki egyetlen hang nélkül hallgatott végig, annál is inkább, mert meg kellett adnunk a XI. Királysági Év első halottjának a kellő tiszteletet. a szerencsétlenül járt névtelen polgár egy baleset következtéven vesztette Életgyűrűjét, önhibájából.
3 hozzászólás
Hmm, azt hiszem, nem értem. Több ötletem is van, hogy ez mi lehet. XI. királyság – 11. osztály a gimiben? A Seniorok miatt viszont az egyetemre gondolnék, no meg a régi én levetése végett. A megjegyzés és az egész ötlet, hogy krónika, no meg az “iniciálé” archaizálja a történetet. De most tényleg, ez miről szól? 🙂
Ez egy "nyári tábor" (rossz kifejezés; a szónak nem a mostani, általános, cserkészcsapat értelmében…), ahol Királyságot játszunk, én már négyszer voltam, már én is senior, azaz olyan ember vagyok, aki a játékot szervezi és a kis és nagy gyerekeket rendbentartja 🙂 meg felügyeli. Van egy pár alapszabálya a Játéknak, de ezen kívül lényegében mi, a Birodalom (Aquillon) polgárai alakítjuk a történetet. Lehet, hozzá kéne fűznöm az Alapvetésből egy kivonatot… (az a Bir. törvénykönyve).
Néha jönnek fura lények, akikkel kapcsolatba kerülünk – olvass csak tovább és meg fogod látni! 🙂
Való igaz, hogy így önmagában nem egészen érthető, hogy hová is kell helyezni ezt az egészet, egyszer majd meg akarom írni rendes regényben, de most még erre nincs kapacitásom, addig is… olvassátok így, és fogadjátok szeretettel, mert ezen a Krónikán leginkább ezt kell nézni, hogy mi, akik ott voltunk, mennyire nagyon élveztük a játékot, kívülállónak sajnons nem egy akkora irodalmi érték, de talán ízelítő abból, hogy mennyire jó is egy ilyen nyár. (Egyébként ennek hatalmas és nagyon régre visszanyúló hagyományai vannak, Bánk volt az ős-tábor kb. 50 évvel ezelőtt, de lehet, hogy csak 40, nem tudom pontosan.)
Szeretettel: Mungó, a Krónikás 🙂
meg kell hogy mondjam első olvasásra eléggé kesze-kuszának tűnt a dolog, másodszorra nem is akartam elolvasni, de végül elolvastam. Jól tettem. rájöttem, hogy léteznek rossz írók is