Összegyűlt néhány közölnivalóm arról amit az érzelem búvópatakjai művelnek bennünk. Vagyishogy bennem és eszerint másokban is. Mire képes egy repedés, ami a jól kigondolt akarat és egy elnyomott, elhalványult érzést elválaszt.
Az átgondoltság és átélés híve vagyok. Bizonyságot érzek magamban, ha törekszem elérni, és merem megélni az adandó dolgokat.
Az érzelmek palettájáról hány színt vegyíthet az ember? (és mennyit egy egér?) Erényes és erélyes kortársaink hányszor futnak ki a vonalból (egy napon, egy órán), és hányszor festenek színre színt?
Átlátszó emlékgleccserek, új színt kapnak egy emlékbontó, jégtörő pillanatban.
Elpukkanó, túlfeszült indulatzsákok. foltok, átkok
Pillanatkép:
Reakciókban égő élő ember érzelmi játéka (színskálája, vagy vízrajza), mint sok-sok kis fürge ecset által festett színes hajszálerezet rajzik a kép előterében, akár a víz felszínén az élet. Rajzik, mert ez a víz felszínén élő, a jelenben, az időn innen lévő, a felületen futó perc. Az agyad a távcső amivel nézed.
A háttér mély és többszintű, külső szemnek feltűnő, eltűnő. Van ki nem lát rajta semmit.
A figyelő szem már a felületen megbicsaklik.
A kutató szem is oly gyakran téved, amikor megismerne téged, a tekintet mint a vízről vagy tükörről elpattan. Vagy csak elmosódó színfoltokat lát, régről ismert ősi ábrákat, ha belső éned kútjának belsejébe tekint. Másrészt egyes részeidben magára talál.
Az ismerő szem előtt kirajzolódsz, mint napjaink félreértéseinek és sikereinek színpada elé kilépő szereplő, az egyszemélyes közönség előtt. Itt lehetsz karakter, ha méltó társra akadsz.
A szerető szem, aki terád szívéből figyel. Felkeresheted búval, örömmel, és beragyoghatod fényeddel lényének mélyét. Ő az ki lát téged, neki a legerősebb valóság léted. Bennük újulsz meg újra és újra, ők életed tükrei. De bizonyos értelemben ők legnagyobb bíráid, és jobb ismerőid, mint te magad. Hiszen beavatottjai az akaratodon túli képnek, mert tudják amit te nem értessz, és kívülről látják amit belül érzel.
Ismerik a képed, és ismerik az ízed.
De nem tudják miként jöttél létre, lépésről lépésre.
2 hozzászólás
Kedves Ábel!
Nagyon érdekesen írsz, az embernek oda kell figyelnie, hogy követni tudjon…de megéri a fáradság:) Végigolvastam a műveid, de legjobban ez tetszett!
Ahogy megfogtad ezt a témát, már az is szokatlan és mégis ismerős. A víztükrös hasonlat nagyon jó:)
A mai vezető emberek réteges felépítéséről inkább nem nyilatkoznék, csak annyit, hogy a kétszinű szó távol sem elég kifejező rájuk.
Ez a kis mű komolyan elgondolkoztatott, uh. köszönöm! Igaz, mégcsak kutató szemmel figyelhetlek, de egyszer talán előttem is kirajzolódsz:P
Minden jót, üdv: Áfonya
Köszönöm szépen Áfonya! Jólesik a visszajelzésed.
Igen tényleg sápkóros, romlott, különös nyelvezetű világban élünk, ahol úgy használják a szavakat, mint a félrebeszélés direkt eszközét. Ennek kell valahogy gátat szabni. Szerinted jobb szövegértésre lehetne nevelni az embereket? Én már arra is gondoltam, hogy új tantárgyként lehetne behozni a demagógia-kivédő képességfejlesztést. De mondjuk leginkább úgy, hogykitágítani jónéhány mai alkalmazható ismerettel, közismerettel, vagy a világ friss helyzetéről és kihívásairól címmel megindítani.
a legjobbakat Áfonya
szia Gábor