Árva Katica

Egyszer volt, hol nem volt…egyszer régen, a mesék idejében történt. Én is úgy hallottam, hát most elmesélem nektek. Volt egy falucska, a falu végén egy kis patak csörgedezett. Egyszer csak valamit sodort a patak. Épp arra járt egy szegény asszony, s nézi, vajon mi lehet az. Hát egy aprócska kis csónak volt, benne egy csecsemő. Az asszony magával vitte a gyermeket, s mikor megetette, megfürösztötte, látta, hogy egy kislány. Mivel nem volt gyermeke, azt gondolta, hogy felneveli, s elnevezte a lányt Árva Katicának.
A gyermek felcseperedett, s aztán egy nap meghalt az asszony, s Katica megint árva maradt.
Volt egy kis házikó, egy csepp udvarral, egy kis föld a ház mögött, ennyi maradt rá.
Sokat dolgozott, sokszor sírdogált, mert nem volt könnyű sorsa. Amikor kiült az udvarba a diófa alá fonni, mindig dalolt. Dalai hol szomorúak, hol vidámak voltak. Ha el volt keseredve, és az anyjára gondolt, akkor majd meghasadt a szíve annak, aki arra sétált és hallotta az énekét. Ha meg jókedve volt, olyan vidáman dalolt, hogy táncra perdült, aki épp arra járt. Szőtt szép kelméket, font, gyógynövényeket termesztett a kertjében. Lassan eladósorba került. Nem járt a falubeli lányokkal mulatságba, igaz, senki sem hívta. Szorgalmának lassan meglett a gyümölcse. Tudott már egy kis pénzt eltenni. A ruhákra nem költött, mert amire szüksége volt, megvarrta, szőtte magának. A faluban kicsit habókosnak találták, mert, hogy a kertjében nem csak répát, zöldséget és burgonyát ültetett, hanem a gyógynövények is. sokszor gúnyolták is:
-Itt jön az Árva Katica, kinek a növényekben van a tudománya.
Katica nem értette miért csúfolják, hiszen teáival, keverékeivel, kenőcseivel, sok kis állatot meggyógyított már. S ha ő beteg volt, akkor a saját teáit itta. Ha elvágta a lábát, vagy a kezét, kenőcsei meggyógyították. A lekvárok, amiket ezekből a növényekből készített nagyon finomak voltak.
„Fűben, fában, növényekben rejlik az orvosság.”- mondta gyakran, de nem hittek neki.
Egyszer óriási vihar kerekedett, s mindenki terményét elpusztította, alig volt mit enni – inni a faluban. Katica gyógynövényei átvészelték a vihart. Főzött hecsedli lekvárt, szörpöt. Ő ezeket ette, itta. Aztán néhány szomszéd átjött kérni egy kis lekvárt, egy kis salátának valót. Katica mindenkinek igyekezett segíteni. Közben beszélgettek, s láttak a falubeliek, hogy milyen kedves, jóravaló lány is valójában. Ha valakinek fájt valamije, adott rá teát, vagy tett rá borogatást. Kácsavirágból teát készített, s ezt vitte át a szomszédba, mert halotta, hogy nagy beteg a gazda. Mivel nagyon rosszul volt a szomszéd, így a felesége azt gondolta, hogy megpróbálja Katica teáját megitatni az urával, hátha használ. Amint megitta a teát, becsukta a szemét a gazda s álomba szenderült. Másnap cickafarkból készített főzettel itatta meg. A gazda egyre jobban lett, szép lassan az étvágy is visszatért. Két hét múlva már kinn üldögélt az udvaron, s aki arra járt, mindenkinek elmesélte, hogy árva Katica gyógyította meg. Hamar híre ment a faluban, hogy Katica csodát tett a szomszédjával, pedig az orvosok már lemondtak róla. Egyre többen kopogtattak be hozzá, ki a szemére kért orvosságot, ki a lábára, kinek a hasa fájt. Katica nem győzte adni a kenőcsöket, teákat, keverékeket. Egy nap egy szegény asszony kopogtatott be hozzá s így szólt:
-Kedves lányom! Segíts nekem! A fiam nagy beteg, s hiába a gyógyszer, nem akar lábra állni.
Katica elindult az asszonnyal, hogy megnézze a fiát. Egy apró házhoz értek, ami az erdőszélén állt. Amikor belépett Katica, egy sápadt fiút pillantott meg, akiben már alig volt élet. Megvizsgálta, megtapogatta, a fiú időnként halkan felnyögött. Katica nekiállt teát, kenőcsöt készíteni, borogatás tett a fiú fejére. Citromfű teával megitatta. Levendulát tett a vázába. Olajokat párologtatott, hogy könnyebb legyen a fiú légzése. Lassan- lassan jobban lett Jankó. Katica megetette csipkebogyó lekvárral, megitatta csalán teával. Finom étkeket készített neki. Jankó, amikor meggyógyult, köszönetet mondott Katicának.
– Kedves Katica! Megmentetted az életemet, ha te nem vagy bíz, én lehet, hogy meghalok. Ápoltál, segítettél az anyámnak. Nagyon megszerettelek. Légy a feleségem!
Katica elpirult, neki sem volt ellenére a dolog, hisz neki is nagyon tetszett a fiú. Igent mondott. Szerény lakodalmat csaptak, szorgalmasan dolgoztak tovább. Egyre több mindenük lett. Vettek állatokat, s egy nagyobb házacskát. Katica pedig átadta ismereteit annak, aki kérdezte, de szívesen segített minden betegnek. Már nem tartották habókosnak a faluban, sőt más falvakból is jöttek tanácsért, segítségért.
Boldogan éltek, míg meg nem haltak. Katica receptjeit gyermekei tovább őrizték, s adták tovább azoknak, akik hittek a gyógynövények erejében. Szájról szájra szállt a mondás: „Fűben, fában, növényekben rejlik az orvosság.”- ezért ma is sokan isszák a gyógynövényekből készített teákat, használják a kenőcsöket….