Egyszer volt, hol nem volt…egyszer régen, a mesék idejében történt. Én is úgy hallottam, hát most elmesélem nektek. Volt egy falucska, a falu végén egy kis patak csörgedezett. Egyszer csak valamit sodort a patak. Épp arra járt egy szegény asszony, s nézi, vajon mi lehet az. Hát egy aprócska kis csónak volt, benne egy csecsemő. Az asszony magával vitte a gyermeket, s mikor megetette, megfürösztötte, látta, hogy egy kislány. Mivel nem volt gyermeke, azt gondolta, hogy felneveli, s elnevezte a lányt Árva Katicának.
A gyermek felcseperedett, s aztán egy nap meghalt az asszony, s Katica megint árva maradt.
Volt egy kis házikó, egy csepp udvarral, egy kis föld a ház mögött, ennyi maradt rá.
Sokat dolgozott, sokszor sírdogált, mert nem volt könnyű sorsa. Amikor kiült az udvarba a diófa alá fonni, mindig dalolt. Dalai hol szomorúak, hol vidámak voltak. Ha el volt keseredve, és az anyjára gondolt, akkor majd meghasadt a szíve annak, aki arra sétált és hallotta az énekét. Ha meg jókedve volt, olyan vidáman dalolt, hogy táncra perdült, aki épp arra járt. Szőtt szép kelméket, font, gyógynövényeket termesztett a kertjében. Lassan eladósorba került. Nem járt a falubeli lányokkal mulatságba, igaz, senki sem hívta. Szorgalmának lassan meglett a gyümölcse. Tudott már egy kis pénzt eltenni. A ruhákra nem költött, mert amire szüksége volt, megvarrta, szőtte magának. A faluban kicsit habókosnak találták, mert, hogy a kertjében nem csak répát, zöldséget és burgonyát ültetett, hanem a gyógynövények is. sokszor gúnyolták is:
-Itt jön az Árva Katica, kinek a növényekben van a tudománya.
Katica nem értette miért csúfolják, hiszen teáival, keverékeivel, kenőcseivel, sok kis állatot meggyógyított már. S ha ő beteg volt, akkor a saját teáit itta. Ha elvágta a lábát, vagy a kezét, kenőcsei meggyógyították. A lekvárok, amiket ezekből a növényekből készített nagyon finomak voltak.
„Fűben, fában, növényekben rejlik az orvosság.”- mondta gyakran, de nem hittek neki.
Egyszer óriási vihar kerekedett, s mindenki terményét elpusztította, alig volt mit enni – inni a faluban. Katica gyógynövényei átvészelték a vihart. Főzött hecsedli lekvárt, szörpöt. Ő ezeket ette, itta. Aztán néhány szomszéd átjött kérni egy kis lekvárt, egy kis salátának valót. Katica mindenkinek igyekezett segíteni. Közben beszélgettek, s láttak a falubeliek, hogy milyen kedves, jóravaló lány is valójában. Ha valakinek fájt valamije, adott rá teát, vagy tett rá borogatást. Kácsavirágból teát készített, s ezt vitte át a szomszédba, mert halotta, hogy nagy beteg a gazda. Mivel nagyon rosszul volt a szomszéd, így a felesége azt gondolta, hogy megpróbálja Katica teáját megitatni az urával, hátha használ. Amint megitta a teát, becsukta a szemét a gazda s álomba szenderült. Másnap cickafarkból készített főzettel itatta meg. A gazda egyre jobban lett, szép lassan az étvágy is visszatért. Két hét múlva már kinn üldögélt az udvaron, s aki arra járt, mindenkinek elmesélte, hogy árva Katica gyógyította meg. Hamar híre ment a faluban, hogy Katica csodát tett a szomszédjával, pedig az orvosok már lemondtak róla. Egyre többen kopogtattak be hozzá, ki a szemére kért orvosságot, ki a lábára, kinek a hasa fájt. Katica nem győzte adni a kenőcsöket, teákat, keverékeket. Egy nap egy szegény asszony kopogtatott be hozzá s így szólt:
-Kedves lányom! Segíts nekem! A fiam nagy beteg, s hiába a gyógyszer, nem akar lábra állni.
Katica elindult az asszonnyal, hogy megnézze a fiát. Egy apró házhoz értek, ami az erdőszélén állt. Amikor belépett Katica, egy sápadt fiút pillantott meg, akiben már alig volt élet. Megvizsgálta, megtapogatta, a fiú időnként halkan felnyögött. Katica nekiállt teát, kenőcsöt készíteni, borogatás tett a fiú fejére. Citromfű teával megitatta. Levendulát tett a vázába. Olajokat párologtatott, hogy könnyebb legyen a fiú légzése. Lassan- lassan jobban lett Jankó. Katica megetette csipkebogyó lekvárral, megitatta csalán teával. Finom étkeket készített neki. Jankó, amikor meggyógyult, köszönetet mondott Katicának.
– Kedves Katica! Megmentetted az életemet, ha te nem vagy bíz, én lehet, hogy meghalok. Ápoltál, segítettél az anyámnak. Nagyon megszerettelek. Légy a feleségem!
Katica elpirult, neki sem volt ellenére a dolog, hisz neki is nagyon tetszett a fiú. Igent mondott. Szerény lakodalmat csaptak, szorgalmasan dolgoztak tovább. Egyre több mindenük lett. Vettek állatokat, s egy nagyobb házacskát. Katica pedig átadta ismereteit annak, aki kérdezte, de szívesen segített minden betegnek. Már nem tartották habókosnak a faluban, sőt más falvakból is jöttek tanácsért, segítségért.
Boldogan éltek, míg meg nem haltak. Katica receptjeit gyermekei tovább őrizték, s adták tovább azoknak, akik hittek a gyógynövények erejében. Szájról szájra szállt a mondás: „Fűben, fában, növényekben rejlik az orvosság.”- ezért ma is sokan isszák a gyógynövényekből készített teákat, használják a kenőcsöket….
4 hozzászólás
Kedves Hundido,
tanulságos meséd nagyon tetszett!:) Az biztos, hogy a természetes gyógynövények nem károsítják a szervezetet, nem úgy, mint a különféle gyárilag előállított tabletták, melyek mindenféle mellékhatásaikkal sokszor többet ártanak,mint használnak.
Barátsággal: Nóri
Köszönöm, kedves vagy!
Kedves Hundido!
Sajnos elég gyakran előfordul, hogy az emberek úgy ítélik el egy társukat, hogy nem is ismerik. Szerencsés eset, ha utólag rájönnek, hogy nem is olyan az illető, mint gondolták.
Jolcsi
Ez jó rég született. ök, hogy tetszett
üdv hundido