Árva szendvics

A konyha asztalnál állva kente vajjal a zsömléket. Mosolyogva nézte gömbölyű barna héjukat. Most már rendesen ehet a munkahelyén. Vége a szűkölködésnek. Első fizetését kapta meg délelőtt ezen az új munkahelyen. Délután most már könnyebben fog menni a munka. Felpillantott feleségére, aki éppen szalámi szeleteket rakott a megvajazott zsemlébe. Enyhe pír volt az arcán az örömtől, hiszen párjának végre hosszú idő után rendes állása van. Előre boldog volt ő is, hogy amíg férje dolgozik, a gyerekekkel elmegy, és bevásárol.

Szépen, külön szalvétába csomagolta a zsemléket, és adogatta férje kezébe, aki vadonatúj válltáskájába pakolta őket. Mint egy gyerek, minden elrakott darab után elhúzta, és visszahúzta a zárt. Élvezte ezt a varázst. Viszlát nejlon zacskók, viszlát reklám táskák. Az a kor már a múlté.

Ebédelni nem volt ideje, de ez nem zavarta, hiszen az utóbbi időben sokat nélkülözött. Megszokta. Különben pedig délután pótolhatja ezzel a néhány szendviccsel. Miután készen volt a készülődéssel, feldobta vállára a táskát, és csókot nyomott felesége ajkára.

Lábai szinte nem is érintették a talajt, ahogy haladt az utcán. Teljesen elmerült boldog gondolataiban. Útközben legtöbbször a finom elemózsia jutott az eszébe. Ettől ismét elmosolyodott. Néhányan megbámulták emiatt.
Gyalog ment, mert a buszbérlet még luxusnak számított volna. Majd egy-két hónap múlva.

Nem sikerült jól kiszámítania az időt, de még beérhet, ha átvág az üzemcsarnokon az öltöző felé. Ha megkerülné, akkor már nem biztos. Kinyitotta az ipari kapu melletti kis ajtót. Ahogy belépett elnyomott egy rövid szitkot. A nagy daru éppen emelt egy hatalmas szerkezetet. Úgy döntött, nem várja meg a művelet végét, még csak az kellene, hogy kirúgják késés miatt. A szerkezet már elég magasan volt ahhoz, hogy bőven átférjen alatta. Gyorsan nekilódult, hogy sietve átérjen az öltöző felé. Az egyik délelőttös munkás rákiáltott, hogy maradjon a helyén, de ő már az út felét megtette. Ekkor furcsa pattanó hangot hallott, ezért felpillantott. Nagyon magasan volt már a szerkezet. De az egyik sarka feléje billent. Ösztönösen behúzta a nyakát, és ki tudja miért, de hirtelen mozdulattal bele nyúlt a táskájába. Megint egy furcsa pattanó hang, és a teljes szerkezet nagy robajjal földet ért. A munkások megdöbbenve álltak, mert látták, hogy a több tonnás szerkezet alatt valaki állt. Aztán csak azt látták, hogy valami gurul a földön.

Egy árva szendvics volt csak.