A Jóisten egy napon el akarta adni a Föld névre hallgató bolygót, éppen akkor, amikor a lelkeket még jó áron jegyezték. Tüstént jelentkezett is egy vevő, aki eléggé sántított, és ajánlatot tett: mind viszem. A megvesztegetés is szóba került, ennyire tiszta lappal ment köztük az alkudozás. A Jóisten egy pillanat erejéig – ami nála az örökkévalósággal ér fel – elgondolkodott az anyagi javak felett, aztán határozott derűvel tanúbizonyságot tett az életről:
– Testvérem, az üzlet az üzlet. Eredj hát békével, mert kiismertelek, és te is láthattad szívem lényegét. Voltaképpen mindketten jól jártunk, adtunk és kaptunk is. A Föld, a mindenség anyja, tehát nem vásárfia, a létező sohasem birtokos. Menj hát, Isten hírével, az utadra.
A sántának erre hozzáfűznivalója támadt.
– Jól beszélsz. Mi csak tesszük a dolgunk, mert egyek vagyunk. Az angyal megmarkolja a csatabárdot, a harsona pedig a kis ördögnél van. Érdekes. Viszlát, találkozunk mi még ott, amit most nem akarok részletezni.
10 hozzászólás
Kedves Szabolcs! Maximális asszertivitással, tehát értő figyelemmel olvastam, s jelen hozzászólásom is ennek jegyében írom. De meg kell vallanom, kiskutya legyek, ha értem. Azzal indul a dolog, h a Jóisten el akarja adni a Földet. Egy sánta venné meg. Szóba kerül a megvesztegetés – írod. Ki veszteget meg kit, ha 1 eladó van, aki eladni akar, s 1 vevő, aki meg venni? Aztán kiderül, h bár az üzlet az üzlet ugyan, de mégse: az anyaföld (nem a Föld!) – nem eladó. A végkifejletben aztán van csatabárd, harsona, ördög, olyan összefüggésekben, amelyeket én, egyszerű, primitív aggyal nem érthetek. Szóval: asszertivitíve sem értem. De ez gondolom az én hibám, a Te asszociációid sokkal mélyebbek, h könnyűszerrel meg lehessen őket érteni. Mindenesetre nagy érdeklődéssel próbáltam. Szeretettel ölellek: én
Szia Bödön!
Tudod a Jóisten útjai kifürkészhetetlenek.
🙂
De majd jövök bővebben, és köszönöm szépen, hogy jelezted észrevételeidet.
Szeretettel: Szabolcs
Szia Szabolcs! Közben azon gondolkodtam, h lehet egy másik olvasata/tom, értelmezése/sem. A címből indulok ki. Az író (Te) ír egy követhetetlen abszurdot, mert hát milyen legyen egy abszurd? Ha az! Szóval, megvan a mű, senki nem érti. (Nem is kell) DE, mint ilyen, vitára késztet. S itt jön be a címbeli felhívás, vagy inkább célzás: na, most akkor lehet vitatkozni, de lehetőleg asszertíve: megértve, megbecsülve, empátiával, de a saját álláspontot körömszakadtáig védve!
Mellélövök? Üdvözlettel én
(Csak helyeselni tudnám, bár én a vita mindenféle fajtáját kedvelem, ha szemtől szembe, nyílt sisakkal zajlik!)
Kedves Bödön!
Akkor most hosszabban reagálnék az első bejegyzésedre.
Valóban, van benne egy elírás, ezt javítani is fogom. Föld-anyaföld. Nekem úgy jelenik meg ez a két fogalom, hogy egyek, de valóban félrevezető tud lenni így.
A megvesztegetéssel nekem semmi bajom. Tényleg egy árus van, és egy vevő, de az a vevő nem akárki, szerencsére az árus sem az. A sánta az égvilágon mindennel megpróbálkozik, mert a portéka másé nem lehet.
És aztán jön a végkifejlet. A sánta, maga a Sátán elfogadja a Jóisten érvét, és a búcsúmondatát ironikus hangnemmel ruházza fel. Szóval mindenki teszi a dolgát.
🙂
(folytatás köv.)
Most pedig a a másodikra válaszolok.
A megközelítésed nagyon jó,és csak alig lőttél mellé, a céltáblát eltaláltad, a célkeresztet azt nem. Számomra ebben az írásban nincs abszurd, ez egyéb kategória. De hamarosan érkezik a második rész, és akkor – remélem – mindenre fény derül. 🙂
Befejezésképpen: hálásan köszönöm, hogy felvállaltad a vitát, ezzel afféle win-win helyzetet teremtve. Az eredeti cím ez volt. Win-win. Aztán módosult.
Hatalmas ölelés.
Szeretettel: Szabolcs
Klassz! 🙂 Értem, s kíváncsian várom a folytatást!
Kedves Szabolcs!
Nem gondoltam volna, hogy az asszertív állapotok című versnél.
A pokolról meg a Jóistenről meg az üzletről fogok olvasni.
Elolvastam a Lacinak írt hozzászólást is hogy értsem miről is van szó.
Így értem.Érdekes volt.
Ági
Kedves Ági!
Én sem gondoltam volna, hogy te próza helyett verset olvasol.
🙂
Azért nagyon köszönöm, hogy olvastad.
Szeretettel: Szabolcs
Kedves Szabolcs!
Rossz nélkül jó sem lenne. Így kerek a világ. Tetszett.
Szeretettel: Kati
Kedves Kati!
Valóban így kerek, és gömbölyű.
🙂
Néha nekem úgy tűnik, hogy se nem ilyen, se nem olyan, mert mikor már jó lenne, akkor átbillen rosszba, és amikor rossz lenne, akkor átfordul jóba.
Szeretettel: Szabolcs