Fekszik az ágyban. A szoba már sötét, kint még tartja magát az őszi délután. A kontraszt éles, bántja a szemét. Pedig ez csak egy világítóudvar. De hát ő idestova egy hónapja fekszik leszíjazva ugyanazon az ágyon, a napi négyszer negyedóra sétát leszámítva.
Elmegyógyintézet. Őrültekháza. Gumiszoba. Az ablak ugyan nem rácsos, de a sima falon még akkor sem ereszkedhetne le kilenc emeletet, ha történetesen szabadon mozoghatna. És persze ha pók lenne, nem pedig…
Sóhajtott. Huszonhetedik napja, hogy ebben a szobában lakik. Ami tizenhárommal több, mint ahány éves. Serdülőkor, múló zavarok, hát persze! Mert elkövette azt a hibát, hogy amikor legelőször megtörtént, két teliholddal ezelőtt, elmondta az apjának. Végül is a fiú legjobb barátja az apja, na hát köszöni szépen az ilyet! Hogy álmodta! Képzelődött!
Azért valószínűleg nem kellett volna ezen annyira felhúznia az agyát, hogy egy hónappal később úgy menjen a szülei elé. Még örülhet, hogy megúszta élve, és csak elájult, amilyen kemény volt az a kőcserép váza, amit az anyja – az anyja, basszáj! – a fejéhez vágott. Még látta, ahogy emeli – aztán ezen az ágyon tért magához. Az orvos azt mondta, mentő hozta be, miután sikerült ártalmatlanná tenni – elborult az elméje, és a szüleire támadt, hát valóban nem emlékszik semmire?
Dehogynem, doktor úr, nagyon is jól emlékszem.
Annyi esze azért volt, hogy hallgasson a dologról, majd pont egy gumiszobában hinnének neki? Most megfigyelik. Értsd, gyógyszerezik. Minden étkezés után úgy egy óráig jó bamba, de aztán feltisztul: ezek gyenge szerek. Volt tehát ideje gondolkozni. Tervezni. Ideje, az volt bőven.
Nemsokára besötétedik.
Nemsokára feljön a hold.
Nemsokára…
8 hozzászólás
Kedves Laura!
Érdekes írás, én befejezettnek éreztem, de akkor hogyan regény? Bizonyára az én hibám, de nem egészen értem.
Egyébként tetszett.
Üdv.: Zagyvapart.
Szia, Zagyvapart, örülök, hogy olvastad, annak meg méginkább, hogy tetszett. Nem ez a regény – ez csak egy életkép a regény világából, étvágycsináló falatka. A regényt magát (az első két fejezetet legalábbis) megtalálod a prózáim között.Ha kedved támadt, olvasd és véleményezd bátran, ha pedig még többre lenne kedved, a honlapomon találsz 🙂
Kedves Laura!
Az "étvágy csináló falatka" nagyon jól sikerült. 🙂 Én nem olvastam a regényedből feltett részletet, de ez alapján az írásod alapján már kitaláltam, hogy egy farkasember történet lehet… /A hozzávágott kőváza miatt. Ha vámpírrá változott volna, akkor ha emberi alakban marad a "roham" alatt, a mama maximum megeteti, mert olyan furán néz ki ez a gyerek. Ha meg valami óriás denevér szerűségként jelenik meg, akkor vagy beájul a mama, vagy lecsapja egy seprűvel. 🙂 / Szóval aki szereti az alakváltozós, fakasemberes történeteket, már rohan is olvasni a regényedet! 😀
Judit
hurráhurrá 🙂 köszönöm 🙂
Kedves Laura!
Az életkép remekül sikerült! Izgalmas lehet a regényed. Biztos, hogy elolvasom a felkerült két fejezetet.
Gratulálok!
Üdv.: Sanyi
Köszönöm, hogy olvastad, örülök, hoyg felkeltettem az érdeklődésedet! Azt eltökéltem, hogy nem rakom fel az egészet, csak ha érdeklődés mutatkozik, szóval olvassatok és kritizáljatok bátran! 🙂
Kedves Laura kíváncsivá tettél, mert ez jólsikerült életkép felkeltette az érdeklődést bennem, várom a regényt. Üdv. Jega Ibolya
Kedves Jega, örülök, hogy elnyerte a tetszésedet 🙂 a bevezetés és az első fejezet elérhető a feltöltött prózáim között, igény esetén pedig van még 🙂