Nemrégen láttam a tv-ben egy filmet az Alföldről. Ezt a sokszínű, de a kívülállónak egysíkú világot pejoratív értelemben, csak a rossz oldaláról mutatta be a tv. Természetesen, mint sok mindennel kis hazánkban történtek rossz, negatív dolgok is. Maga a Nagy Alföld egy zárt, öntörvényű világ. Ugyanakkor ez a látszólag sík, ,,unalmas" terület nekem nem unalmas, mert ha az Alföldünkre gondolok, akkor megindul a képzeletem. Magam elé képzelem a múlt történelmének küzdelmeit, küzdelmes mindennapjait. máris ,,megtelik" ez a látszólagos üresség. Megelevenedik képzeletemben a már romos csárda, megtelik iszogató betyárokkal éppen úgy, mint az est leszálltával itt átmenetileg szállást kereső és találó utasokkal, vagy a nehéz munkából egy kis esti borozgatásra, pipázásra betérő parasztemberekkel éppen úgy, mint a hajdan az Alföld betyárjaira vadászó pandúrokkal, pusztázókkal. De máris itt a reggel és a ménes, a gulya ébredezik, pacsirta víg dalával a pásztort, a juhászt, a kondást ébreszti és egyből indulnak ki a legelőre. Ilyenkor átmenetileg elnéptelenednek a pusztai falvak, mert csak az öregek, a gyerekek és az asszonyok, maradnak otthon, meg a pap, ahol volt az orvos és a tanító, a postás meg a modern korunkban már kiépülő vasútvonalak miatt a vasutasokká átvedlett parasztnép, hiszen Őket munkájuk első sorban már nem az állataikhoz, hanem a már másik hivatásukhoz köti. Előbb ott végzik el a munkát, de a gyökereiket meg nem tagadva utána visszatérnek az állataik közé. Bár egy faluban laknak, mégis ,,kétlaki" életet élnek. Parasztok és már mégsem azok. De hát a puszta átalakulni is képes és ugyanúgy maga A pusztai ember is. Lehet, hogy nekik már csak kiegészítő foglalkozás az, amit az őseik hivatásukként végeztek, ahol a gyökereik vannak. De a Puszta alatt a Föld maga is mozog, alakul! Itt gyógyvíz, amott meg gáz keres és talál utat a föld felszínére mindannyiunk örömére és ez maga is ,,magával hoz" olyan új foglalkozásokat, amelyek mintegy ,,feszegetik" a régi, megrekedt paraszti társadalmakat, valóságos ,,robbanást" okozva a régi családi kötelékekben. Hiszen a megjelenő új szakmák kinyitják a világot, mivel új igényeket, új lehetőségeket, új és más műveltséget kívánó szakmákat hoznak a Pusztára. Ez magával hozza az egyetemek, a főiskolák alapítását és fenntartását, új települések, új városok kialakítását, megszületését. Tehát emeli a műveltség átlagszintjét, de ez nem jelentheti azt, hogy meg kell szűnni az ősi paraszti foglalatosságoknak! Nem ,,múzeumi tárgyak" Ők, hanem az Ő munkájukra is szükség van! Az új lehetőségekkel csak a paletta szélesedhet, de nem szűnhet meg az ősi foglalkozáskultúra és nem tűnhetnek el az ősi szakmák, mert nagy szükség van rájuk is! DE meg kell tanulni együtt élni az újjal, a fejlettebbel, amelyik éppen a régi paraszti foglalkozásokra épül, vagy arra épülhet, esetleg azokból alakult ki és és fejlődött a mai formájára! A Puszta tehát egyáltalán nem egyhangú még akkor sem, hogyha látszólag annak is tűnik. De a Puszta él és itt semmi sem szab határt a gondolatnak, annak a szabad szárnyalását semmi sem gátolja! A Puszta éppen úgy gondolattermő vidék, mint pl. a hegyek, vagy egyéb más tájak. Csak a Puszta határtalan fizikailag és gondolatokban is! Számomra a szépsége és varázsa ebben a határtalanságában rejlik és mutatkozik meg leginkább! Ezért csodálom és amíg élek csodálni is fogom a magyar Nagy Alföldet, általában az alföldeket, de a mi Nagy Alföldünknek ismerem leginkább a történetét. Többek között innen (is) fakad a vonzalmam iránta!