Eljött az este. A család már megvacsorázott. Elérkezett a lefekvésnek az ideje. A mosakodást és a fogmosást követően Józsika is ágyban volt már. Ekkor a közelben lévő szüleihez ezzel a kéréssel fordult:
– Anyukám, apukám! Kérlek, meséljetek nekem a kedvenc meséskönyvemből! Úgy szeretném azt hallgatni.
Szülei levették a polcról a könyvet és felváltva kezdték olvasni az esti meséket. Miközben a meséket hallgatta Józsika, egyszer csak elaludt. Csodák csodája! Álmában hirtelen megjelent az Álomtündér és így szólt Józsikához:
– Most mesélni fogok neked a kertetekben lévő növényekről, állatokról, a Természet szépségéről. Jó lesz?
Józsika bólintott.
– Igen, Jó lesz.
-Bár most már tél van, de havat még sehol sem látsz, csak hideg van – mondta az Álomtündér – Azonban a fák, sok növény és sok állat ilyenkor is téli álmot alszik. A fák ágain egyetlen levelet sem találsz, azok már régen lehulltak és eltűntek a talajban. A virágok is alszanak, kivéve egyet. Nézz ide, miket találtam itt a széltől védett helyen! – lelkendezett az Álomtündér – Hóvirágok!
Milyen szép kis fehér fejecskéik vannak és hogy ringanak a szélben! Ám a szelet emlegettem, az fel is támadt! Látod milyen lágyan mozgatja az ágakat? De most mintha kutyusok ugatnának. A kertben madarak kezdtek kapirgálni eleség után kutatva, Szarkák és varjak vegyesen. Ilyenkor már máshol nem találnak ennivalót és ezért az emberek közelébe húzódnak főleg az ilyen enyhe teleken, mint az idei. De ez nem tetszett a két kutyusnak, Boginak és Buksinak. Ők úgy fogták fel, hogy a kertbe idegen behatolók érkeztek és azokat Nekik el kell zavarni! Hangos, dühös ugatások közben kezdték elkergetni a ,,behatolókat". A kert most is gyönyörű annak ellenére, hogy most csak a hóvirágok és a tuják visznek fehér és zöld üde színeket a tájba.
– De a Nap miért nem ébreszti fel az alvókat? És hol táplálkoznak az énekes madarak? – volt Józsika két kérdése.
-Nap azért nem ébreszt még – felelte az álomtündér, – mert még nincs itt az ideje az ébresztésnek. Még csak január van. Különben is a Nap sem aludta még ki magát. Álmos. Nem olyan, mint a Hold. Ő nappal nem látható, mert elbújik az égen, de éjjel látjuk Őt kivéve azt, amikor a felhők takarják el tőlünk. A környéket egyelőre hó sajnos nem takarja, de reméljük, hogy ez még ezen a télen megjön. Hogy a másik kérdésedre is válaszoljak a madarakkal kapcsolatban azok ilyenkor az emberek által kihelyezett és feltöltött etetőkre járnak. Ezekbe szalonnadarabkákat, olajos magvakat, almadarabokat tesznek az emberek, hogy abból csipegethessenek a madárkák. De úgy látom, hogy hamarosan itt a reggel. Fel kell ébredned, mert már az iskola! Én most elköszönök. Jó reggelt!
De ezt már vgül nem az Álomtündér kívánta, hanem anyu, aki egy rántással húzta le a takarót Józsikáról. Józsika ezután elmesélte neki az éjjeli kalandját az Álomtündérrel, majd a reggeli készülődés közben boldogan gyönyörködve nézett ki az ablakon a reggeli fénnyel megvilágított csodálatosan szép kertjükre.
2 hozzászólás
Gyönyörű mese, nagyon tetszett!
Szívvel olvastam.
Kellemes hétvégét kívánok:
Zsuzsa
Kedves Pecás!
Gyakran olvastam nálad Bogiról és Buksiról más művekben.
Mesét még nem olvastam tőled!Cikket és verset igen!Tetszett!
Ági