Az Angyal története

Az angyal története.
A kezdetek előtt

Réges-régen egy távoli világ gyermeke ként születem. Az a hely ahol én élek démonok és angyalok csatájának színhelye, egy világ ahol az álmok valóra válhatnak és akár egy apró gyermekből is igazi hős lehet.
Ez az én történetem, egy régen mesés birodalom területén születtem. De a birodalom elbukott az igazságtalanság és becstelenség színpadán. Kevesen maradtak azok kik őszintén és tiszta szívvel tették amit tettek. A világom nagy részén démonok vagy bűnös emberek uralkodtak.
De történetem még születésem előtt elkezdődött. Egy Angyal és egy Boszorkány szerelméből.
Szerelműk olyan erőt adott a kezükbe ami segítségével meg változtathatták volna a világunk.
Persze ezt a hatalmat sokan megy irigyelték köztük egy alvilági démon is. Sok módszert megpróbált, hogy az Angyal fénye végleg ki hunyjon vagy hogy a Boszorkány bele szeressen. Semmi nem sikerült neki. Amikor is megtudott valamit ami minden tervét meg változtatta. A hír melytől a Démon öröm táncot lejtett… A Boszorkány teherbe eset.
A magzat megrontása volt a Démon célja. Olyan módon, hogy megfosztja erejétől ezzel gyengítve az Angyal és Boszorkány erejét is.
Saját sötét lelkét és hatalmát felhasználva megpecsételte a gyermek erejét, ki így csupán egy közönséges halandó lett.
Az Angyal a hír hallatán szörnyű haragra gerjedt és megfogadta, hogy ezt nem hagyja annyiban. Ő is saját lelkét és erejét bele adva a gyermek erejét gátló pecsétbe szállt.
A két lélek ki oltotta egymást és nem maradt más csak a nyers semleges erő ami csak arra várt, hogy valaki ismét célt adjon neki.
Mikor a Boszorkány rá jött hogy kedvese soha többé nem tér vissza már késő volt. Meg próbált mindent, hogy újra fel támasza szerelmét de semmi sem sikerült.
A gyermek meg született és a Boszorkány legnagyobb meglepetésére semmi féle hatalommal nem rendelkezet. Hátra lévő életében azon fáradozott, hogy a Démon pecsétjét teljesen eltüntesse, hogy az a hatalmas erő végre szabadon áramoljon a gyermek testében.
De nem sikerült neki. A Gyermek megnőtt és az anyjától elleset alkimista tudással elment világot látni. Egy perem vidéki faluba került ahol gyógyító ként tevékenykedet. Majd családot alapított. És neki is született egy gyermeki ki ugyan ismerte a történetet de nem hitt benne.
A Boszorkány ekkor halt meg és saját kis kastélyát benne az Angyal kardjával le pecsételte hogy csak az léphessen be aki méltó lesz arra, hogy az ő és férje tudását tovább vigye. De a kardot csak az ő leszármazottai használhatják. De mindez az új gyermeket nem érdekelte. Élte a földművesek minden napi életét és végül ő is meg házasodott. Született neki is egy gyermeki kit a háború elhívott, de a sorozás előtt még nemzet egy gyermeket. Bár a háborúban meg halt a vérvonal nem szakadt így meg. De a gyermek semmit nem tudott családja múltjáról csak annyit hogy hajdanán a nagyszülei fölművesek voltak. Ő is ezt az utat követte és bele szeretett egy gyönyörű nőbe akiről kiderült hogy egy zenész lánya. De őt nem érdekelte és hozzá ment. És nekik is született egy gyermekűk.
Ez vagyok én. Eltelt négy generáció és a pecsét végleg megtört. Fokozatosan fedeztem fel a bennem rejlő lehetőségeket.
Gyermekként a mi kertűnk nővényei voltak a legszebbek és leg ízletesebbek. Apám szerint a szeretett és a zene miatt van, de a valóság az, hogy az én erőm táplálta őket.
Majd a kezem izzani kezdet és bárki akihez hozzá értem boldogabb lett.
Én sosem vágytam földműves karrierre és nem akartam kicsiny falunkba maradni. Ezért dédapám nyomdokaiba lépve be álltam katonának, mit sem sejtve valódi történetemről.
A hadseregbe hamar észre vették hogy különösen értek a kardforgatáshoz és a démoni teremtmények ki irtásához.
Így kerültem egy különleges démon vadász csapathoz. Ahol az első feladatom az volt, hogy derítsem a csapat társaimmal azt a helyet ahol egykoron egy Angyal és egy Boszorkány élt, de megfertőzte a helyet a gonosz…
Hát itt kezdődik az én mesém. Hogy miként lesz az egykor erőtlen gyermekből majd Angyal? Az majd egy másik mese.