Ma van a szülinapom, végre 25 éves lettem. Egy időben nem hittem, hogy megérem, sőt nem is akartam, de már más idők járnak, már szeretek élni. Van egy remek állásom, most kaptam meg életem első autóját és a vőlegényemmel nem rég költöztünk össze. Szóval minden maga a tökély. Most viszont nem a kedvesemet vártam, hanem Jázmint, a legjobb barátnőmet, nem sokára itt lesz. A családtagjaim és a barátaim meglepetéssel készültek nekem. Ez a mai nap más lesz, mint a többi. Érzem. Csodásan süt a nap, csicseregnek a madarak, kellemesen fújdogál a szellő, semmi rossz nem történhet. Kisminkeltem, magamra öltöttem a kedvenc szoknyám és a hozzá passzoló blúzt, felvettem a magassarkú cipőmet és a fekete ballonkabátomat. Amikorra ezeket befejeztem, már kopogtattak is. Felkaptam a táskám és nyitottam az ajtót.
– Na, elkészült az ünnepelt? Mehetünk? – vigyorgott Jázmin.
– Persze, már itt sem vagyunk! – nevettem.
Csak pár utcával arrébb kellett mennünk, de feltűnően nagy volt a forgalom. Kicsit nagyképűen megjegyeztem a barátnőmnek, hogy biztos mindenki azért siet, hogy le ne késsenek a köszöntésemről.
– Már nagyon várják a többiek, hogy odaérjünk. – mondta
– Én is, már kíváncsi vagyok, mit terveztetek.
– És, hogy még hamarabb odaérjünk, ezen a piroson gyorsan átszaladunk, úgy sem jön semmi. – mondta Jázmin.
Ezzel át is rohant az úton, de én nem mentem, ott álltam egyedül, inkább megvártam, amíg zöldre vált a jelzés, az a biztos, akkor nem lehet baj.
Pár másodperc múlva, mehettem is. Széles mosollyal néztem Jázminra, de láttam az arcán, hogy valami nincs rendben. Összeráncolt arckifejezése nem sok jót sejtetett. Időm sem volt oldalra fordítani a fejem, mert hirtelen hatalmas fájdalmat éreztem, fülsüketítő csattanást hallottam és a háttérben Jázmin kétségbeesett hangját.
– Neee!- ordította keservesen.
Kinyitottam a szemem, de nem volt ismerős a hely.Fogalmam sem volt, hol vagyok, viszont ami szokatlan volt, hogy lebegek. Akkor csináltam utoljára ilyet, amikor a szomszédos kocsmában, kicsit sokat ittam, na akkor éreztem, hogy nem a földön járok, de volt egy olyan érzésem, hogy ez nem kocsma, nagyon nem, vagy ha mégis, akkor inkább itt nem iszom. De volt egy másik tippem, lehet meghaltam, mondjuk ezen még saját magam is röhögtem egy jót. Utolsó lehetőségként amellett döntöttem, hogy amíg vártam Jázmint, biztos elálmosodtam és ez valami jól sikerült agyszülemény. Miután megszoktam a lebegést, körülnéztem és láttam, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki ilyen furcsaságot csinál. Körülöttem képkeretek lógtak a semmibe. Mintha egy végtelen térben lettem volna, ahol nincs szilárd talaj, mégis biztonsággal lehet lépkedni. Megnéztem közelebbről egy keretet, akkor láttam, hogy a 10 éve elpusztult kutyám néz velem szembe. Eltoltam a képet és egy másik után nyúltam, abban pedig a 30 éve meghalt nagyapám tündökölt. A következőben meg a 2 hónapja elhunyt egyik barátom feje csillogott. Nem értettem ezt az egészet, reménykedtem, hogyha megnézem a kicsit távolabbit, ami kilógott a sorból, bele lesz írva, hogy bocs, szórakoztunk: szerető barátaid. De nem, megnéztem és semmi nem volt benne.
– Abban semmit nem fogsz találni, az a hely kiadó! – ijesztett rám egy kellemes hang.
– Hol a picsában vagyok? – kérdeztem nem túl kulturáltan, bámulva a keretet.
– Csak, hogy a szavaiddal éljek, a mennyország picsájában.
Megfordultam és alig hittem a szememnek.
– Te tökre olyan vagy, mint amilyennek tudod… a szentes képeken ábrázolnak. Hosszú haj, szakáll, ne értsd félre, én szeretem a szakállas pasikat, csak nem nagyon hiszek benned.
– Gyere velem!- nyújtotta felém a kezét, mint, ahogy a bibliai történetekben is szerepel.
Így hát nem volt mit tenni, lebegtem közösen a Teremtővel. Örültem, hogy valakivel végre találkoztam. Ahogy haladtunk, a távolból alakokat láttam, meg egy kis szürke pamacsot. Amikor elhaladtunk egymás mellett, akkor döbbentem rá, hogy az a nagyapám, a barátom, és további pár ismerős, egy hű csatlóssal egyetemben, aki az én megboldogult kutyám volt. Nem akarom őket bántani, de tényleg úgy néztek ki, mint a hullák, szürkék voltak. Csak azt nem értettem, hogy a szakállasnak, miért köszönnek, miért mosolyognak rá és hajtanak fejet, engem meg miért nem vesznek észre. Úgy értem, hogy mintha ott sem lettem volna, mintha nem is láttak volna… Lehet tényleg nem láttak?
7 hozzászólás
Érdekes lehetett az a picsa mennyország:) Sok faszkalap lehet ott is. Miért szürkék, akik ott vannak? S miért nem látnak téged, aki szintén hulla-lélek vagy, holott te látod őket? Van ám néhány rejtély ebben a fikcióban. De hát a fikciók már csak ilyenek. Ha nem ilyenek lennének, akkor talán nem fikciók lennének, hanem délibábok. (Bocs ezért:) Folytasd, I wonder! -én
Szia Bödön!
Mostanában nagyon kóstolgatsz, úgy látom 😀 Persze, nem gond! 🙂 Talán még ma felkerül a folytatás. 🙂 Mondanom sem kell: örülök, hogy itt jártál!
Üdv: Délibáb
Érdekesen, értelmesen írsz jó olvasni soraidat. Nem is tudom, mi lesz ezek után, mert én még nem jártam a másvilágon… Azért kicsit túlzás, hogy bizonyos szavakat kimondasz, pedig lehetne rövidebben, pontokkal toldással.
Kíváncsivá tettél, hogy mi lesz ebből: regény, novella, s miért van akkor az egyebeknél.
Nos, majd meglátjuk, mivel olvastam, hogy nemsokára fölteszed a következő részt. Várom szeretettel: Kata
Sajnos én már voltam néhányszor a ,,túlvilágon" életem során kórházi körülmények között, de semmire sem emlékszem.
Pecás
Kedves Pecás!
Írásomban nem a főszereplő volt meggondolatlan, sőt mi több, hangsúlyoztam is, hogy ő megállt és megvárta a zöld jelzést. A barátnője volt, aki helytelenül cselekedett (mégsem érte baj), viszont egy felelőtlen autós áthajtott a zebrán, amikor gyalogos közlekedés volt. Ezzel azt szerettem volna érzékeltetni, hogy akkor is bekövetkezhet egy baleset, ha mi saját magunk betartjuk a szabályokat. Nem kérdés, hogy ez az egész nem történhetett meg, hál' Istennek, még balesetem sem volt, viszont élénk a fantáziám. 🙂 Örülök, hogy itt jártál!
Üdv: Délibáb
Kedves Kata!
Köszönöm szépen! Én úgy gondolom, hogy ebben a helyzetben "megengedett", hogy használjak bizonyos szavakat, de lehet igazad van! Gondolkodtam, hogy hova tegyem, legközelebb más kategóriát választok. Örülök, hogy benéztél, feltettem a második részt és terveztem egy harmadikat is.
Szeretettel: Délibáb
Látod, ilyen könnyű, kissé meggondolatlanul ,,átmenni a túlvilágra", idejekorán. A picit abszurd írásod tetszett, de ha tényleg a ,,másvilágba" léptél volna át a Rubikonon, akkor aligha írhattad volna meg ezt az írást, mert onnan nincsen visszaút. Köszönettel:
Pecás Azért ha máskor átmész az úton, mindég tartsd be a közlekedési szabályokat, mert azok megszegésével másokat viszont komoly élet veszélybe sodorhatsz!