Mint annak idején nagyon sokan, disszidálni készült a diktatúrából. Ekkor találkoztam vele utoljára. Meglepetésemre, nekem elmondta mire készül. Súlyos vallomás! Talán súlyosabb mintha bevallotta volna, hogy a templomba jár önkielégülni. Talán ezért annak idején nem csuktak volna le. De a disszidálásért :igen. Ez a sötét titkaiba való beavatás, amolyan taktika és gesztus féle is egyben. „- Lám én megbízom benned!”
– Üzletet ajánlok-mondta és titokzatosan mosolygott.
Valami ilyesmit vártam.
– Ez egy bizonyos… hogy is mondjam, amolyan mellékes jövedelem.
Előkapart egy ócska, idejemúlt noteszt, amit afféle határidő naplóféleként használt. Fontoskodva futotta végig a csapzott lapokat. Nevek, címek és telefonszámok halmaza. Olvasni kezdte és közben mindegyik mellé megjegyzéseket, használati utasításokat jegyzetelt.
Ekkor végképp meggyőzött. Tényleg egy életművész volt. Ebből az időtávlatból mérlegelve: tagadhatatlanul.
Kamaszkorunk óta ismertem. Eleinte csak úgy felületesen, kutyafuttában. Később nagyon jól. Legalább is azt hittem. Magas jó kiállású srác volt. Tagadhatatlanul volt benne Elvis hasonlatosság, amelyre a későbbiek során rá is játszott. Átsétálgatott a korosztályának kialakult klikkjei közt, de sehol sem ragadt le hosszabb ideig. Legfeljebb egy elegánsan lebonyolított lejmolás tartamára.
Nem konvencionális módon, a hatalom által helyesnek vélt koreográfia szerint élte életét, de ahhoz túl óvatos volt, hogy fogást hagyjon magán. Amikor valahonnan a tudomásomra jutott, hogy még az elemi iskolát sem fejezte be nem akartam elhinni. Szokatlanul tájékozott és olvasott volt, valamint jól eligazodott egy néhány nyugati nyelven.
A közveszélyes munkakerülés vétkét nagy kanyarban kikerülve, sajátos életformát alakított ki. Ősztől nyár elejéig a helyi operaházban díszlet munkásaként dolgozott. Majd az üdülési szezon végéig a Fekete tenger üdülőiben portyázta napjait. Miután őszire, divatosan „kicuccolva” hazakerült, esténként a sörözőkben le-le ragadt egy – egy társaságban ahol egy néhány potya pia kíséretében előadta történeteit. Elbeszéléseiben,nyugat- európai korosabb hölgyek váltották egymást biztosítva kényelmes jólétét és finanszírozták az Elviszes imázs tökéletesítését A külsőségek igazolták, történeteinek lehettek valós alapjai. Később sem maradt titokban hogy itthon sem tétlenkedett. A hazai pályán lezajló sztoriit névvel vagy név nélkül, az ajándék italok mellett mesélte. Történeteit, sajátos, őszinte stílusa hihetővé tette .No meg az, hogy kudarcait sem hallgatta el. Több sajátnak tulajdonított életfilozófiát is vallott. Íme az egyik klasszikus:” Nincs csúnya nő, csak kevés pia”!- vallotta. Ha valamelyik hallgatója tekintetében a bárgyú értetlenség valamennyi szikráját is vélte felfedezni, tovább ragozta:- „Egy néhány deci pia után a Vasorrú bába elkezd hasonlítani Hófehérkére.”
Az általa mesélt egyik kudarcos történet e szlogenhez kapcsolódik.
Évekkel előtte városunkat felkavarta a hír, hogy egy közismert, akkor még fiatalnak számító hölgyet szélhámosság vádjával letartóztattak. Hősünk női alteregója – öt-hat évvel lehetett idősebb nála – , de ahhoz fiatal, hogy magányos, jómódú idős férfiakat bepalizzon. A hölgy általában egy időre a kiszemelt áldozatához költözött, majd miután az illetőt „jóhiszeműen” kifosztotta, tovább állt és jöhetett. a következő. E tettek következménye, több éves szabadságvesztés.
Szabadulásakor összetalálkozott a barátunkkal. Mint szakmabeliek üdvözölték egymást. A hölgy természetesen férfitársaságra vágyott, ezért hajlandó volt a büntetés végrehajtóban keresett pénzén egy görbe estét finanszírozni.
– A vendéglői vacsora után vett nekem egy üveg konyakot – mesélte tragikus hangnemben – és felmentünk hozzám. Én vedeltem, amíg ő a zuhanyzókabin előtt vetkőzött. Néztem. Hajdan volt szexi idomainak roncsai siralmas állapotban buggyantak elő a feszes melltartó alól. Szerettem volna végre begerjedni,de nem ment. Belépett a zuhany alá és én kiittam az üveget.
– Na és mi lett ?– kérdeztem a csattanóra várva.
Szemérmesen beleívott az általam rendelt, habos sörébe, majd lemondóan a fejét rázta.
– Semmi. Összehánytam magam- válaszolta fanyar képpel.
Lehet ,hogy a sátáni harsogó hahotám egy kis kárörömöt is rejtegetett, de látszólag nem érdekelte. Valószínű, csak a Vasorrú bába elmélet kudarca bosszantotta.
Ez jutott eszembe akkor is , amikor megjelent nálam és üzletet ajánlott.
-Nézd, tudom nem sokáig számítok ifjúnak, evvel tisztában vagyok. Valahára valamit kellene kezdenem az életemmel. Életkorban még beleférek a Légió elvárásaiba, és ezért úgy döntöttem, dobbantok.
Felvillanyozva lapozgatta az említett zsebnaptárt, majd elém tartotta.
– Ezek korosabb kórista nők elérhetőségei az operából. Eddig „kuncsaftjaim” – jelentette ki hamiskás mosollyal. – Napra és órára vannak beprogramozva. Ha lefalcoltam,nem kell mást tenned csak ezeken a napokon, ezekben az időpontokban felkeresni őket. Elmondod nekik, hogy leléptem és én kértelek meg, hogy tudasd velük. Ezek kiéhezett vén szukák, csak tőled függ ,hogy hogyan folytatod velük azt, amit én már évek óta élvezek. Kapsz jó kaját, piát és távozáskor nem kevés összeget „taxi pénz” címén.
– Egy ezres és a notesz a tied! – jelentette ki egy vásári kikiáltó modorában.
Tagadólag ráztam a kivörösödött fejem.
– Ez egyféle hímringyóság! Én ilyesmire képtelen vagyok…
– Csak a kezdet nehéz – mondta röhögve.
Végül akár egy százassal is beérte volna. Mérgesen, búcsú nélkül faképnél hagyott.
Gondolatban az általa régebben mesélt konyakos jelenetet felidézve vidultam fel.
Ha elfogadom az ajánlatát további információkra is szükségem lett volna. Például melyik hölgynél nem lett volna elegendő az ott kapott pia?
16 hozzászólás
Hát vissza lehet utasítani egy ilyen üzletet? Nem rossz ilyen szakmában dolgozni, ha jó gyomra van az embernek! Üdv. István
Hát ez az István! Minden csak gyomor kérdés0e,főleg ilyen esetben.Köszi hogy itt jártál.
Üdv.Jenő
Kedves Jenő!
A pasi tényleg életművész. A hímringyóság lehet most is aranybánya valahol.Engem szórakoztatott egy kicsit a történet.
Puszantás: Ági
Kedves Ágnes!
Megvallom: szórakoztatásra törekedtem. A prostitució – bármilyen nemű – mindig is aranybána volt.Ma is az.Csak a "napszámosai"huzzák a rövidebbet.
Köszi hogy itt jártál.
Pusszantás:Jenő
Tetszett a történeted. Főleg az, hogy a belső egyensúlyod egy pillanatig sem engedte, hogy meginogj. Egyre kevesebb az olyan ember, akiben ez még feltétel nélkül működik.
Jól írsz, vittek magával a sorok.
Üdv:
Millali
Köszi hogy olvastál és örülök hogy tetszett.
Üdv.Z
A hímringyó nőies férfi, homoszexuális kapcsolatban női szerepű férfi.
A szeretőként kitartott fiatal férfi selyemfiú. Látszik, hogy semmit nem tudsz a dolgokról. Jobb is, hogy nem mentél bele.
Hűha, ilyen jól fizették akkoriban az idős kórista nőket?
Kedves Person!
Nem szeretném a bizonyítványom magyarázni,de az"alvilági" kifejezések, nem mindig bírják jól a szállítást. Történetem a román szocialista Erdélyben játszódik, ahol a prostituált férfi emberre is alkalmazták a jelzőt. A gigoló és a selyemfiú is forgalomban volt. A támogatott szocializmusban még a statisztákat sem fizették rosszul.Az más hogy nem mindig volt amit vásárolj rajta! Köszi hogy itt jártál.
Üdv.Z
Kedves Zarzwieczky! A novella nagyon jól van felépítve, megírva, csak a címadással nem vagyok egészen kibékülve. Az életművésznek számomra pozitív kicsengése van. Azokat az embereket nevezik életművésznek, akik impulzívak, nagyon alkalmazkodóak /a jég hátán is megélnek/ versengőek és mindig hisznek benne, hogy legközelebb szerencséjük lesz. A legoptimistább típusúak. Nagyon bőkezűek, megosztják mindenüket a barátokkal, gyakori hogy ők fizetnek az étteremben, még akkor is, ha épp nem állnak jól anyagilag. Nem kérnek semmit cserébe. Szeretik a feltűnéskeltést, bulit, versenyt, és másokra nagy, azonnali hatást tenni, ők a társaság közepe. A Te névtelen főhősödről mindezt nem lehet elmondani. Ő csak egy selyemfiú, /ahogy az előző hozzászóló írta/, aki még a barátjából is hasznot remélt húzni. Én inkább a "Barátság ezer forintért" címet adtam volna a történetednek. Judit
Kedves Judit!
Nagyon örülök hogy itt jártál.Tiszteletben tartom a véleményed,viszont szerintem az" életművészet" nézőpont kérdése. Szerintem az életművész, mindent elkövet hogy tetszése szerint,könnyen éljen.
Köszi a kritikát.Üdv.Jenő
Szia Z!
Tetszik ahogyan írsz, és az is, ahogyan "tálaltad" a történetet. Életszerű. A címe alapján én is másra gondoltam, mert az igazi életművész, ahogy mondani szoktuk a jég hátán is megél. A selyemfiúk viszont a guruló krumplira is ugranak… ha tudnak. 🙂 És itt van a kiskutya elásva, mert van az a kevés pia, mint kiderült az írásodból. :))
Jó írás.
pipacs
Kedves Pipacsom!
Köszi hogy itt jártál.Az csak feldob hogy a vélemények különböznek.
Pusszantás:Z
Nagyon jó történet, kitűnően megírva. A címmel nincs semmi bajom, hímringyóságból élni is életművészet. Gratulálok Jega Ibolya
Köszi Ibolya!
Örülök hogy itt jártál.
Üdv.Z
Jó kis történet, szórakoztató stílusban, és kitűnően megírva.
Gratulálok: Zagyvapart.
Köszi Ferikém .Örülök hogy tetszett.
Üdv.Jenő