Az én drága nagymamám

A nagymama simogatása.. Meséi… (most is könnyezek, és csak szeretettel tudok rá gondolni).
Ahogy iskolába indított minket, és oltalmába vett. Ellenőrizte, hogy rendben legyen minden, időben legyünk megfürödve, és ágyban legyünk.
Emlékszem egyszer a szomszéd kislánnyal megbeszéltük, hogy átosonok hozzá, miután a mama lefeküdt, mert ő nem velünk lakott, hanem a nagybátyámmal.
Én kimentem, mintha az udvari WC-N lenne dolgom, és átmentem.
Vesztemre, mert túl korán akartam meglógni, és nem nyitottak kaput, hiába jeleztem, hogy ottvagyok. Közben észrevettem, hogy a mama kijön, és keres. Azonnal megkerültem a házat, és észrevétlenül beosontam az udvarba.
Én legalább is azt hittem. Akkor a szomszéd kislány kinézett, és a mamának integetett, hogy fusson. Most csak mosolygok rajta, de akkor nem volt vicces. A mama fogta a botját, és fenyegetően elindult a szomszédba, mikor megköszörültem a torkom mögötte. Na de őt sem ejtették a fejére… meg is kaptam a jussom, a sikertelen kísérletért is.
Aznap éjjel már erősen figyelt, így le kellett mondanom az éjszakai beszélgetésről. (pedig milyen jó lett volna).
Másik alkalommal, mikor a fejem az ölébe hajtva, cirógatta a hajam, és mesélt nekem. Mennyire szerettem!! Mikor tanított főzni, és nem akart a sporheltba meggyulladni a tűz, és olajat öntöttem rá. Kigyulladt a tűzhely platnija! Kaptam akkora pofon, hogy csak csengett a fülem.
Mindezek ellenére, az én drága mamám volt nekem. Nagyon vallásos volt, és mikor valami olyan mondtam, mindig leszidott.
"Megállj csak Annuskám! (mert így hívott) Meglásd, a Jóisten majd megbüntet ezért." Meg amikor vitatkoztam vele.; -Mama! Hogy lehet valaki szűz, ha gyereke van? Ne mondjon már butaságokat!"

Aztán egy szép napon nagymama elment. Akkor már férjnél voltam, és nem otthon laktam. Azt álmodtam, hogy mutatja a lábát, és mondja nekem.
– Nézd kislányom milyen a lábam. Meg fogok halni. Alig vártam a reggelt, szabit vettem ki, és utaztam Érdre a mamámhoz.
Megvettem neki a kedvenc likőrjét, de amint kijöttem a közértből, keresztapámba ütköztem, aki ment Ófaluba a mamámhoz.
Teljesen megdöbbentem, a szívem elkezdett vadul kalapálni, és éreztem, hogy valami nagy baj lehet, mert nem voltak jó viszonyban, és sosem látogatta a mamát. A belső félelmem beigazolódott.
Az én nagymamám az éjjel elment, de előtte álmomban meglátogatott, és elbúcsúzott tőlem..
Akkor már velem nem lehetett beszélni. Zokogtam, mint egy árva gyermek. Nem voltam mellette!!! Messziről hallottam, ahogy a keresztapám a férjemmel beszélget, de lelkem máshol járt. A mai napig is könnyezem, mikor rá gondolok.
Az idő telt, de a szívemben nem halványult a szeretet, és a melegség iránta.
Pár év múlva nagyon beteg lettem, és pontosan két évig nem voltam kint nála a temetőben.
Utána mikor már tudtam, kimentem, de a temető arculata annyira megváltozott, hogy nem találtam a sírját. Nem volt aki megmutassa.
Megint elvesztettem ŐT! Évekig kóboroltam, de nem találtam. Gyertyát gyújtottam otthon, és bocsánatot kértem, amiért nem találtam meg.
Egészen addig, amíg a nagynénémmel nem beszéltünk, és az unokatestvérem megmutatta hol is van az én elveszett MAMÁM!

Nem felejtem el azt a napot. Havas volt minden, hárman mentünk ki a temetőbe, az unokanővérem, a nővérem, és én.
Amikor befordultunk abba a parcellába, ahol a sír volt, hevesen kezdett verni a szívem.
Mikor megláttam messziről a sírt, elkezdtem szaladni, de akkor már a könnyeimtől nem láttam. Mikor odaértem, minden erőm elhagyott, és térdre rogytam a sírhalomra hangosan zokogva simogattam a havas örökzöld leveleit.
Mamám! Édes drága mamám! Itt vagyok! Itt van az én mamám!
Akkor messziről hallottam a nővérem szipogó hangját, és érezem ahogy a hóból fel akartak emelni. Az unokanővérem, aki valami miatt utálta az én mamámat, még ő is könnyezett. A nővérem magához ölelt, és szipogva mondta. Te hülye! Nem csak a te mamád, az enyém is. Azóta rendszeresen látogatom a mamámat.
Egy alkalommal a lányom megjegyezte.
Anyu! Te az anyukád sírjánál csak imádkozol, és szomorú vagy, de csak a nagymamád sírjánál ejtesz könnyeket. Miért?
Mert Ő volt nekem a minden!