Az este a nap egyik érdekes szakasza. Lezárása valaminek, egy nap sűrű, kellemes, kellemetlen eseménysorozatának. Összefoglalása annak, ami történt, egyben felkészülés arra, ami történni fog, vagy történhet. Az este hangulatában, sötétjében másképpen látjuk már a nap gondjait, bajait, örömeit, bánatát, de egyben az este lehet nagyon nyomasztó, nagyon fájó is. Ilyenkor nemcsak a fizikai fájdalmak, de a lelki bánat is nagyobb lesz. Jobban nyomaszt a magány, hiszen ha egyedül vagyunk nappal azt az események forgataga miatt nem érezzük olyan nyomasztónak. Este azonban ránk törhet a szorítóan ölelő karjaival a magány, a társtalanság. Jobban fáj ilyenkor a szeretethiány, jobban sajognak a kapott lelki sebek. Este jobban fájnak a fizikai bajok, betegségek is, mint nappal. De este a szeretett lényben gyönyörködni még talán magasztosabb lehet, mint nappal. Akkor is gyönyörű érzés, de este egyenesen csodálatos! A sötétség fizikai ténye ilyenkor jobban érezteti azt a hatást, hogy egymásra vagyunk utalva, hogy rossz egyedül! Viszont este egy jó társaságban felszabadultabbak vagyunk, hiszen a nappal kötelékéből ,,kiszabadulva" általában a legjobban mulatni, kirúgni a hámból" is csak este tudunk! Mily csodálatosak az esték a kedvesemmel kéz a kézben még a tv-t is nézni, vagy megbeszélni egy-egy írás, cikk tartalmát, a napi eseményeket, gondokat. Ilyenkor minden olyan messze és olyan közel is van egyszerre. Mint egy tárlóra, úgy tekintünk az elmúlt és a következő nap várható feladataira. Mivel felülről minden jobban látszik, ezért jobban meg is ítélhetjük a várhatókat, meg az elmúltakat. Kielemezhetjük a elkövetett hibákat és ha kell, levonhatjuk belőlük a szükséges tanulságokat. Aztán úgy is elkövethetjük ugyanazokat a szamárságokat újfent . Az estének mégis hangulata van. Ilyenkor legtöbbször együtt a család, vagy a házaspár, ha a gyerekek ,,már kirepültek a családi fészekből". Van mód egy kis beszélgetésre. De legrosszabb ilyenkor a fizikai magány. Ez az ember mindenből kirekesztődik, mert valamilyen okból maga magát rekeszt ette ki a fentiekből. Az, hogy valaki magányos marad, társtalanná válik, egy hossz ú folyamat következménye, de nem végállomása! Önmaga korábban lelkileg ,,mindent megtett", hogy maga körül ,,szennyezze a lelki környezetét", fizikailag is társtalanná váljon és magányosak legyenek az estéi, az élete magányossá váljon. Az ilyen embert fel kell ,,rázni". Magányosan nem élet az éle t! Minden lehetőséget meg kell próbálni, meg kell adni neki, hogy az estéi, az élete ne legyen magányos, társtalan. Az ilyen embernek is társat kell találnia, fel kell ébreszteni benne a társkeresés igényét. Nem minden társ haszonleső (forintban). Hiszen mindannyiunk közös haszna a közös érz elem, esetleg a szerelem is lehet nemtől és kortól függetlenül. Magyarán: minden zsák megtalálja a foltját, de nem minden folt a zsákot! Van azonban még egy magányfajta, a társas magány. Amikor az ember a napok kegyetlen gyűrődésében, nehéz tipródásában csak a saját dolgaival foglalkozik, befelé forduló lesz . Ilyenkor csak a kölcsönös ,,hajóhíd leeresztés" nyithat utat a két ,,szomszédvár" között, de azt a hajóhidat feltétlenül le kell engedni! Hiszen Ők hajdanán egymásnak és nem a magánynak tettek házastársi hűségesküt. Abban pedig az is benne van, hogy egymást hibáival és erényeivel együtt fogadják el! Ember pedig nincsen hiba nélkül! Aki magáról azt hiszi, hogy hibátlan, abban van a legtöbb és a legcsúfabb hiba! Az önteltség, amely az önzés egyik formája! A fenti eskü azt is feltételezi, hogy egymás ,,kijavítására"is képessé akarnak a házasfelek válni! Erre az akcióra is alkalmasak az esték, a meghitt esti órák, percek, de alkalmasak az elmélyült szellemi munkára is. Amikor már az író nyugodtan írhat, a festő festhet, a művész alkothat, hiszen a nap ezernyi izgató ténye és közé telepedett a jótékonyan mindent elfedő sötétség. De alkalmas a bűnözőknek is! Hiszen este már fáradtabban óvatlanabbak vagyunk és ez alkalmat teremthet a bűnözésre, a rosszra, az erőszakra is! Éppen ez ért az este az indokoltan fokozottabb óvatosság ideje is! De az este alkalmas arra is, hogy egy szép, langyos, illetve meleg levegőjű esten egy erdőben sétálva hallgatva a madarak dalát a kedvessel pl. válasszunk a sötét égbolton villogó csillagok közül. Vagy egy parkban hallgassuk a kis tücsök szorgalmas hegedűjátékát. Hogy mégis valójában milyen általában az este? Csak egy mondattal tudok rá válaszolni: Olyan, amilyenné mi saját magunk tesszük a saját és más estéit és az életünket. Tehát, a ,,feketesége" ellenére is sokszínű.