Az idegen 4.

A hét napjai elszaladtak, azon kapta magát újra péntek lett. Ahogyan szedelőzködött a tanári szobában, ráébredt arra, otthon minden a helyére került, ragyogó tisztaság, friss üde illat várja. Mit is fog csinálni a hétvégén? Lustálkodni átadni magát az édes semmitevésnek.
Olvasgatni fog, zenét hallgat, kényezteti magát kedvére. Feldobódott, dudorászva indult le a lépcsőn. Otthon az ajtóban lerúgta a cipőjét mezítláb szinte libbent jókedvében a lakásban. Lazán ledobott minden a kezéből, hanyatt feküdt a kanapén, lehunyta a szemét és pihent. Félálomban lehetett amikor arra riadt fel csörög a mobiltelefonja. Gyorsan a füléhez emelte, a hang ismerősen csengett.
-Üdvözlöm Hölgyem! Mészáros Tamás vagyok.-szólt bele a kellemes hang a telefonba.
-Hogy érzi magát az új otthonában?-kérdezte
-Üdv, köszönöm remekül érzem magam. Végre az utolsó simításokon is túl vagyok. Igazán jól, a terveim szerint haladt minden.
-Mit szólna egy kis esti beszélgetéshez? Van pár szabad órám, ha megfelel?
-Éppen semmi dolgom nincsen ma este, a húzós hetek után, valóban az első szabad estém.-felelte Edit.
-Este hét óra megfelelne, mert ha akadálya nincsen ott tudok lenni?
-Rendben Tamás, várom hét órakor. Elköszöntek egymástól, az órájára pillantott fél öt felé járt az idő. Akkor eszmélt rá, igazából nincs is itthon semmi olyasmi ami vendégváró, étel-ital. Egy üveg pezsgő ugyan árválkodott a bárszekrényben, még egyik kollégájától kapta valami alkalomkor, de más egyéb semmi. Aztán illene is valahogyan kinézni, nem mint a múltkori villámlátogatáskor, hiszen akkor inkább hasonlított egy ázott madárhoz, mintsem egy nőhöz. Előkotorászta a slusszkulcsot, a bevásárló kosarát magához vette, elindult a közeli üzletbe.-Sietnem kell mert még a végén időzavarba kerülök-sürgette magát.
Szerencsére nem kellett sokat időzni, kevesen voltak a marketben. Rágcsálni valót, sós mogyorót, pattogatni való kukoricát, egy üveg vörösbort, Tonikot, gyümölcsöt, tejszínhabot pakolt a kosarába, és igyekezett a kassza felé. Miután hazaérkezett, mindent elrendezett, a kínáló tálra pakolta a sós kekszeket, tálkába a mogyorót. Poharakat tálcára tette. A Pezsgőt behűtötte, a dugóhúzót is olyan helyre készítette könnyen hozzáférhető legyen. Már semmi nem maradt hátra, mint saját magát rendbe tenni. Frizuraigazítás, szolid smink, leheletnyi parfüm szájfény. Kényelembe helyezkedett. Lassan hét óra lesz. A percek idáig rohantak, most pedig csiga lassúsággal haladt az óramutató. Legalábbis úgy tűnt. Majd ha lassan is, de a csengetés jelezte elérkezett a hét óra. Átfutotta testét
valamiféle jóleső izgalom, nyugodtságot színlelve ajtót nyitott. Tamás az ajtóban állt, egy szál virággal, és egy üveg itallal a kezében.
-Ennek a kellemesnek ígérkező estének örömére!- nyújtotta át, huncut mosoly kíséretében.
-Köszönöm Tamás! Csak nem itt fogunk állni az ajtóban, jöjjön, foglaljon helyet!-invitálta Edit.
Véget nem érő beszélgetésbe kezdtek, elmesélte mennyire ismerősnek tűnt a ház, a lakás, hogy az első pillanattól kezdve érezte azt, járt már itt valamikor. Tamás hangjának ismerős csengése, viszont
a kezükről, a hasonlóságról mélyen hallgatott.
Ha esetleg észreveszi, egy véletlen folytán és rácsodálkozik megbeszélik. Amúgy ma este nem, majd egy következő alkalommal, mert még korainak érezte szóba hozni. De felfedi
a rejtélyt. A családról mindkettőjükéről szó esett. Érdekes egybeesés, az ő szülei is elváltak. Amúgy pedig egyikük sem alapított még családot.
Tamás egy üzemben dolgozik technikusként. A pezsgőbontáskor felajánlotta Edit tegeződjenek, lazábban lehet csevegni, mindenképpen könnyedebb. Tamás pillantásain, őszinte tekintetében érezte kialakulóban van egy barátság, a szó legnemesebb értelmében. Mi tagadás érezte ez kölcsönössé vált. Csapongva sok mindenbe belekezdve hallgatták egymás történeteit. Száguldott az idő.
-Mit szólnál ahhoz, ha ezt a szép estét megismételnénk?-kérdezte egy hirtelen ötlettől a férfi.
-Igazán örülnék!-nem leplezve Edit az örömét.
-Talán ki is mozdulhatnánk valahova a hétvégén. Kinéznék valami szép helyet, sétálhatnánk nagyokat, majd estefelé visszaindulnánk? -nézett kérdően a lányra.
-Nem tartom rossz ötletnek, csak az Istenért ne az én autómmal menjünk félő, hogy megbokrosodna újból.-nevetett Edit.
-A szerelő rendelkezésre áll, nem hagynálak magadra az éjszakában!
Ezt olyan hangsúllyal, olyan mélyről jövő őszinteséggel mondta, úgy érezte az őrangyala ül vele szemben. Tudta, hogy akarja, nagyon akarja azt a hétvégi napot.
-S most bármennyire is jól érzem magam, lassan indulnom kell. Holnap korán reggel vidékre utazom. Felállva az utolsó kortyot kiitta a poharából, pár mogyorót a szájába tömött, és elindultak az előszoba felé. Amilyen lassan csak lehetett, szinte araszolva haladtak. Megérintette a vállát, kissé maga felé húzta Editet, így jutottak el az ajtóig. Majd megköszönve a szép estét, egy csókot lehelt az arcára, ami éppen csak érintette a bőrét. Beleborzongott.
-Én köszönöm!-suttogta, mert alig jött ki hang a torkán.
-Tehát jövő szombaton reggel hét órakor itt leszek érted, ha már a mai este is ebben az
időpontban kezdődött, maradjunk hűek ehhez a számhoz.- mosolyogta el magát.
-Sportosan lazán, semmi kiöltözés, fő hangsúly a kényelem!
Amikor egyedül maradt, átjárta a kis lakást a férfi illata, meghittséget árasztott minden. Elpakolászta a maradékokat, a sósperecből még majszolt. Most nagyon szépnek látta a világot. Különlegesen szépnek. Lefekvéskor az ágyban behunyt szemmel visszapörgette az eseményeket mindent ami eszébe jutott. Felidézte a férfi arcát, mozdulatait, a beszélgetést. Majd ismét a hangja, a kezük egyértelmű hasonlósága az hogy a szülök elváltak… Tamásnak húga van, neki bátyja, mindketten elkerültek a testvéreik közeléből. Megborzongott. Olyan furcsa minden, s bár nem akart töprengeni filozofálni mélyen, mégis azon kapta magát egyre mélyebbre jut.
.
-Jaj! Mi van akkor, ha a bátyámmal ültem szemben, ma este?-hasított belé a bizonytalanság.
-De hiszen a név nem azonos! Ő Mészáros Tamás. Én pedig Horváth Edit vagyok. De mi van olyankor, ha adoptálták?
Itt borult fel az este nyugalma. Álmatlanul hánykolódott. Persze, ha akkor nem dugdostam volna a kezemet, rátérhettünk volna mélyebben a dolgokra-tűnődött. Neheztelt emiatt magára. Majd igyekezett megnyugodni azzal a tudattal, a következő hétvégén mindenre fény derül…