Az igazság

Rajongsz érte… Még mindig viszhangzik a fülemben Peti mondatai . Nem is tudtam mit szóljak erre, csak tartottam a mobilom és mélyen hallgattam, és arra próbáltam öszpontostani amit a melettem álló két néni a vasárnapi ebédről mond. Valahogy sokkolt ez a mondana. Hangában még hallottam a kacajt, majd dörmögő hangon elköszönt. Szia és neked is szép napot válaszoltam majd nagy nehezen kinyomtam a telefon gombját. A szél csak úgy tépázta a hajam de mit sem törődve keresztülmentem az úttesten a piros jelzés ellenére. Távolinak tűnt a fülem melett elhallatszó kedves szavak mely egy szőke kisportolt Mercedes vezetője felől jött. Nem tudtam mire véli azokat a feltörekvő érzéseket melyek Peti mondatai okoztak. Rajongsz érte.
Kincső egy éve ismerte meg Rolandot. Első pillanatra megrémült ahogy a fiú boldog mosollyal odalépett bemutatkozott és a heti menü felől érdeklődött. Talán nem is lett volna furcsa az egész szituáció ha Klaudia éppen nem a mozsdót takaritotta volna. Meghibbant- gondolta- be van szívava igy válaszra sem méltatta a barna hajú Rolandként bemutatkozó idegent.
Még most is maga elé képzelte ahogy nyakig a koszban kuporog az eldugult mozsdó fölött, fehér pólója lassan sárgálott az izzadságtól. A fiú csak nézte és mosolygott a lány attrakciója láttán.
Ez volt az a pillanat ami miatt Roland belopta magát a szívébe a mosolya és mézédes nézése. Talán magának sem merte bevallani de valamit érzett a fiú iránt, s talán a fiú is iránta. Többször megfordult a fejében vajon a kedvessége teljesen baráti vagy több ennél? Sokszor elhessegette a több mint baráti kapcsolatot. Egyrészt azért mert torkig volt a művészlelkekkel, másrészt mindig is csalódást okoztak neki a kezdetleges kapcsolatai is. Komoly kapcsolatot félszből nem mert beválallni, de óhajtotta, sőt egyenesen áhítozott a kedves, megértő, mosolygós férfiak iránt. Irigyelte barátait akik kapcsolatát már lassan túlzónak, számára fájdalmasak voltak. Igy mivel egy idő után a Kolis körből csak ő maradt egyedül, s nem akarta nézni ahogy szombatról szombatra, hétről hétre a barátai társasága nem hat hannem 11 főből állt. A légkör lassan rózsaszinű köddé vált a sok szerelmes szavak és csókok között. A szerelemittas levegő számára csak a búskomorságot hozta meg, s elmaradt a barátaitól. Kincső tudta jobb ha apácának vonul számára a szerelem csak egy nagy álom marad úgy mind a sok elképzelt rejtett vágyai ami az ágy alatt egy Adidasos cipősdobozban lapultak. Más számára csak egy újságpairral teledobált poros doboz, de Kincső számára az álmait rejtette. így idekerült az a vers is amit Regő írt számára. Igazság szerint csak azért tette bele mert valami pozitív emléket akart megőrizni attól az embertől aki úgy nézett rá mint nő, s nem egy játékszer. Ezt akarta hinni, ezt mondogatta… persze az igazság fájdalmasabb. A vers általánosságban szólt Regő összes akkori nőjéhez így hozzá is. Csak azért tette bele, hogy egy nap újra elővehesse és nagyokat kacagjon azon a férfin aki még a nevét sem jegyezte meg. Sára, Kriszta, Vera.. volt ő minden csak nem Kincső.. mikor erre rájött hatalmas düh kezdte torkát szorongatni, de a mondatok… Azok a mondatok amik hazugságok voltak de hitt nekik.
Roland más volt minden tekintetben, szavai nem hazudtak. Kedven aranyos így jelelmezte barátainak is akik egy idő után megismeték őt s belátták tényleg ez a fiú más mint a többi. Néha idegesítette őket állandó mosolya mi mindig ott csüngött arcát, s 25 éves kora ellenére a szája szélén a folytonos mosolygástól kialakult a jellegzetes ráncai. Legszívesebben lelökték volna őt a lépcsőről az állandó mosolygása és a pozitiv hozzá állása miatt. Egy idő után nem is embernek hanem gépek hatott ahogy mozdulatlanul ült széles vigyorrral az arcát kivillantva így fehér fogai. Persze az egészet csak viccnek szánták de Kincső rosszalló nézése tudatta barátaival belopta magát a szívébe.
Kincső ahogy ott ült a szőkőkút melett, észre sem vette a virgonc gyerkőcöket akik egymásra locsolták a kútból kizúdoló jéghideg vizet. Csak akkor eszmélt fel a múltból mikor őrá is egy jókora hideg zuhany érkezett. Körülnézett s meglepetten vette észre , hogy a park lassan megtelik az emberek népes sokaságával. Még most is mosolyt csal az arcára az első találkozásuk s az eldugult mozsdó fölötti bemutatkozás… Amióta leült csak az a pilalnat járt a fejáben… Mostmár nem mérgelődik a húgával való fogadás miatt. Már nem is tudta miért fogadtak de a tét a mozsdó kitakaritása volt…persze mint mindig ő veszített. Maximo Pizzeria az eset múltával is mindig húga éttermében talákoznak minden hétvégén, s már egy éve minden nap ott vannak.
A sors akarta így tudom nem volt véletlen. Imádtam azt a pólót és tisztára beleizzadtam szépen nézhettem ki. A sorokat kimondta hangosan ugyan de senki nem figyelt rá. A gyerekek játszottak szólők, nagyszülők haladtak el melette de mint mindig senkinek nem tűnt fel.. Sokszor úgy érezte a szívére nehezedő fájdalom miatt van még ezen a világon. De mióta megismerte Rolandot… Sokat jelentesz nekem- mondta egy szép napon Kincsőnek. De soha többet nem hozta fel. S mikor az esetre rákérdezett a fiú csak mosolygással válaszolt. Igen… A szíve majd kiugrik most is mind akkor . Szereti ezt hallani Roland, Roland. Nem szokott ehhez az érzéshez, nem tudja mi ez, s hogyan lehetne lecsillapitani.
Igaza volt Péternek?? Rajongok érte?? Kimondja a szavakat az érzelmek csak úgy előjönnek belőle. A folytonos beszégetés vele, a barátai körében is legtöbbször ő a téma. S eszébe jut amit barátnője Magdi mondogat. Csillog a szemed ha beszélsz róla vagy csak ha a nevét említet. Hát igen ilyen a szerelem. Magdi csak tudja… elfogyasztott egypár férfit… Fél kimondani hogy szerelmes… Maga sem tudja mi a szerelem de tudja félti, óvni próbálja Rolandot. Fél attól is, hogy nem tud rá nőként tekinteni…csak egy húgra. Mondták már neki, nem egyszer amire a válasza legtöbbször a „ dugd fel magadnak…” lett volna, de neveltetése nem engedte az efféle szavakat. Csak nevetést erőltetett arcára és titokban mikor senki nem látta elsírta magát. Nem egy férfitől hallotta s nem egy iránt érzett szerelmet, vagy valami affélét. Mind olyanok mondták akiknek még az életben húga de még öccse vagy bátyja sem volt. Ezért retteg, fél hogy ő is ezt mondja neki.
Az érzéseit legszívesebben eltitkolná, de mindhiába…. rajta kívül talán mindenki tudja, érzi és észrevette nem csak Peti.
Igen rajongok érte… Csak egy év és vége, a közösen betervezett találkozások eg y idő után megfognak ritkulni, majd a távolság miatt nem fognak egymással találkozni… Közös jövőnk talán sosem lesz….
Az elhaladók akik talán felfigyelnek Kincsőre csak egy összetört lányt látnak, aki sír… Sír mert fél, hogy ezek a sorok is mind megannyi emlék csak az ágy alatt fog porosodni. Roland sohasem fogja megtudni mi az igazság. De Kincső rájött az igazságra rajong Rolandért…