Míg éltem rugalmatlanul kezeltem mindent,
most aztán végleg megcsontosodtam itt lent.
Milyen a túlvilág?
Ezt tudja akár egy döglött kanári:
haláli.
Nem hittem a lélekben, csak a testben,
halálom után lelkesebb lettem.
Mindig a matematikán jártattam az agyam,
míg egyszer az életből végleg kivontam magam.
Köztem és köztetek egy fal áll,
a neve halál.
A sors könyvében meg volt neki írva,
úgy megy el, ahogy jött, rúgkapálva, sírva.
Balsorsa sokáig rázta és tépte,
ezért szenderült szelíden jobblétre.
Galamb volt, hófehér, tiszta,
míg élek várom őt vissza.
Nincs már semmi, ami a hajnalok felé hajtana,
rám zárult az éjszaka örökkévaló ajtaja.
5 hozzászólás
vaj, én lelkes híve vagyok a sírfelirataidnak, ezek is nagyon cukik (ha lehet, egy sírfeliratra ilyet mondani)
Kedves vaj!
Nekem először Villon jutott eszembe olvasva a címet, és szerintem stílusra is hasonló. 🙂 Mivel Villon Testamentumát (mind a kettőt) szeretem, így ez is eléggé elnyerte a tetszésem, a különbözőségekkel együtt. Megyek és elolvasom a többit is.
Kedves Vaj!
Ez volt az első, hogy sírfeliratokat olvastam tőled, de ezek után a többit is el fogom. Érdekes lenne némelyiket rávésetni az ember halála után a sírkőre. Egy vidám és jókedélyű ember, aki még a halált is kiröhögi biztosan a másodikat, a harmadikat vagy a negyediket íratná rá. Egy borongós lélek az ötödiket. Magam ha választani lehetne egy komolyat tennék rá. A legutolsót. Egyébként nekem az tetszik a legjobban. Érdekes ötlet ilyesmit írni, lehet, hogy még anyagilag is jól járnál, ha néhány sírkövest megkeresnél ezekkel. 🙂
Nekem nemcsak Villon, hanem Edgar Allen Poe is eszembe ötlött. Sötét humor. Üdvözlettel: Szilvi
Nagyon jók! Fantasztikusan játszol a szavakkal és a mondandóval!
szeretettel-panka
No igen…Sírfeliratok egy másik nézőpontból. Olvasva őket az ember jobb lét helyett jobb kedvre "szenderül" 🙂
üdv
leslie