Hallottam ugatni egy kutyát. Biztos egy ház udvarában él. Futkározik, időnként megugatja a postást, és néha megszökik. Élvezi a szabadságot. Amikor elfárad vagy megéhezik, olyankor hazamegy. Élvezi a szabadságot, mégis mindig visszamegy a kerítések mögé. Élvezi a szabadságot, csak épp nem tud vele mit kezdeni. Vannak ilyen emberek, sőt népek is. Mint a magyar…
Hallottam ugatni egy kutyát.
6 hozzászólás
Szia! A kiskutya ihlette mindezt?! Nem mondom! De talán egy kicsit túl sommás. Én azért vitatkoznék veled, ha bővebben kifejtetted volna.
Egyébként, ha azt akarod, hogy az írásaidat jobban megismerjük, és véleményt tudjunk formálni, ennél azért egy kicsit hosszabb dolgokat kellene feltenned:) Üdv: én
Szia!
Igen, az ihlethez elég ennyi. Látsz, hallasz, tapasztalsz valamit és elgondolkozol rajta.
Mindenen lehet vitatkozni, de ebben az írásban a téma mellékes, lényegtelen dolog, bármi lehetne. Itt csak magát a születését akartam leírni. Ezért ez a címe, és ezért van az utolsó sor is, ami visszavisz az elejére, hogy el ne vigyen másfele a téma.
Üdv! Érteni vélem a mondanivalód lényegét. Viszont az írásod rövid, és a kifejezési eszközeid túl hétköznapiak ahhoz, hogy megérintsen.
Tudom, a mai világban, mikor már milliók publikálnak az interneten, nagyon nehéz eredetit alkotni. De nem lehetetlen.
Szia!
Örülök, hogy látsz mondanivalót az írásban!
Azért vagyok itt, hogy az eszköztáramat gazdagítsam, gyarapítsam, az írástechnikám fejlődjön.
Az alkotásaim hossza viszont egyenlőre biztos, hogy nem fog jelentősen nőni, ezt érzem közelinek hozzám.
Lehetne erről a tárgyról másképpen is írni.
Pecás
Szia!
Igen, ez igaz. Mindenki másképpen ír, és ez jó is.
István