Az informatikus halála

Nem ilyen volt. Az egész teste tiltakozott és lázadt. Számára tulajdonképpen maga a gondolat is elfogadhatatlan volt. Csak ült és gondolkozott, hogyan legyen tovább. Tudta, hogy meg kell várnia a másnap 9 és 12 óra közötti időintervallumot. De addig még muszáj lesz eltakarítania az ajtó előtt heverő szemetet…

….Már mindent megpróbált, de semmi nem használt.
Szüksége lett volna rá, akarta, hogy működjön, hogy menjen, hogy a külvilág ne legyen kizárva életéből.
Nagyon ifjan türelmetlen volt és heves. Az idő múlásával a türelem átalakult, s mára megbékélt azzal, hogy nem lehet mindent azonnal. A különböző harcművészetek sokat segítettek abban, hogy higgadtabbá váljon, hogy indulatait megfelelően tudja kezelni, s önuralmat gyakoroljon az azonnal akarás felett. Persze elfogadni még mindig nem tudta, s voltak napok, pillanatok, mikor a bensőjéből fakadó türelmetlenség majd szétfeszítette. Ez a mai nap is ilyen volt. Nem tudta mi hozta ki belőle. A meleg vagy, hogy lassabban haladtak a dolgok, mint szerette volna, maga sem tudta. Érezte, hogy nem jó, hogy türelemmel hamarabb a végére járna, megoldaná, de csak ült a szobában és rágta magát, addig ült, míg odakint sötét lett. Úgy zuhant rá a sötétséggel együtt a borús gondolat is, hogy önmagát is meglepte vele.
A buddhista mantrák nem használtak. A zene nem nyugtatta meg, nem oldotta a csapnivaló hangulatát. Máskor nem volt szüksége ennyire a gépre. De ma, ma nagyon akarta, hogy a net menjen. Telefonálgatott, ám a fránya készülék is kezdett lemerülni. Kikapcsolta, bekapcsolta ezt is a számítógéppel együtt, s míg a telefon újra indult, addig a számítógép furcsa hangokat hallatott, s attól félt, hogy az interneten kívül lassan az egész gép beadja a kulcsot.
A modem halványan világított, néha fel-felvillant, mint a macska szeme a sötétben. Beletúrt már erősen őszülő hajába, zöldes-barna szeme pedig épp úgy izzott, mint a modem.
A türelme fogytán volt. Kínjában ránézett az órára, s meglepve konstatálta, hogy elmúlt este 9 óra és ő ma még alig evett. Azt hitte, ha bekap valamit, az majd megnyugtatja, csitítja a türelmetlenségét. Komótosan látott hozzá, s remélte, hogy közben a megoldást is megtalálja. A szolgáltatót még nem is hívta. Na, majd most!
Kedves női hang közölte, hogy amennyiben ezt kívánja, nyomja meg azt a gombot és így tovább. Itt ment fel benne először a pumpa úgy isten igazából. Le is tette. Kinek van ehhez türelme?! A szolgáltatóval kötött szerződése kiterítve feküdt előtte az asztalon. Tudta, hogy szükség lesz a különböző kódokra, így előrelátóan kikészítette, s még egyszer átfutotta a papíron lévő temérdek számot és adatot. Aztán higgadtan újra tárcsázott. Megvárta, míg az automata felsorolja az összes lehetőséget, s bár tudta, hogy az ő pénzét rabolja a gép, de komótosan nyomogatta a kért gombokat, míg végül a különböző adatok bemondása és bepötyögése után, eljutott az ügyintézőhöz. Az óra mutató lassan a 10-eshez kanyarodott. Visszanyerve higgadtságát és úri jó modorát, kedvesen közölte az ügyfélszolgálatossal, hogy a gépe nem kapcsolódik a világhálóhoz. Persze az első kérdés itt is ugyanaz volt, mint mikor az informatikus ismerőseit tárcsázta, hogy kikapcsolta-e a gépet és a modemet, majd megpróbálta-e újra indítani. Készségesen, árnyalatnyi éllel a hangjában közölte, hogy mindezt a nap folyamán már többször is megtette. Az ügyintéző következő kérdése az volt, hogy mikor észlelte először a hibát. Elmondta, hogy a délelőtt folyamán több sikertelen kapcsolódási kísérlete is volt. A kedves, búgó hangú hölgy – agyába bevillant, hogy az összes telefonos ügyintézőnek, a bankban, a mobilcégnél, az ügyfélszolgálatoknál, mindenütt kellemes, búgó hangja van – mindenféle érzelem nélkül kérdezte meg, hogy akkor miért csak most jelentette be? Itt szakadt el a cérna végképp! Ám neveltetése nem engedte, hogy üvöltsön – pedig szíve mélyén az oroszlán nem csak a hangját tornáztatta, de a körmeit is erőteljest reszelgette -, így higgadtan próbálta a nő értésére adni, hogy ma, ebben a gyönyörű majd 40 º-os meleg időben az átlagpolgár bizony abból él, amit megkeres, s a szigorúan beosztott napjába nem fért volna bele néhány óra csúszás. Ezek után a telefonos kisasszony megígérte, hogy másnap a délelőtti órákban odaküldi a szerelőt, s megkérte, hogy diktálja le az adatait.
Úgy emlékszik, hogy itt emelte meg először a hangját. S talán a hajába is a kelleténél többször túrt bele. Ahhoz, hogy az ügyfélszolgálattal kapcsolatba tudjon lépni már a létező összes adatot meg kellett adnia. Ezt a hölgy tudomására is hozta. Akinek erre mintha kissé elvékonyodott volna a hangja, de még mindig elég nyugodtan közölte, hogy a szabály az szabály, neki kötelessége rákérdezni újfent az adatokra. Bediktálta. Ezen ne múljon! Az ügyfeles tájékoztatta, hogy a délelőtti órákban 9-12 között munkatársuk felkeresi és elhárítja a hibát, amennyiben ez lehetséges.
Ő pofátlanul visszakérdezett, hogy miért csak a hibabejelentés éjjel-nappali, a szolgáltatónál miért nincs azonnali szerviz is? A nőt meglepte a kérdés, s már szerette volna letudni az egyre kellemetlenebbé váló beszélgetést, de a kommunikációs tréningen gyakorolt szituációk felidézése közben a helyes utat is megtalálta. Tájékoztatta a férfit, hogy nincs akkora igény az éjjel-nappali szervizre, hogy megérné a szolgáltatónak ilyet működtetnie, de amennyiben mégis, most azonnal szüksége lenne a gépére, ajánlani tudja a partnercégüket, akik foglalkoznak ilyen jellegű problémamegoldással. Miután elmondta, hogy lehetőség szerint még ma használni kívánja a gépét, az ügyintéző lediktálta a másik cég telefonszámát.
Gyermeki öröm uralkodott el rajta, hogy mintegy fél óra elteltével közelebb jutott a megoldáshoz. Az ügyintéző hangja rángatta vissza a valóságba.
– Uram! Kérem, amennyiben a partnercégünknek sikerül megoldani a problémáját, haladéktalanul jelezze ezt felénk telefonon, mert munkatársunk akkor nem látogatja meg az előre megbeszélt időpontban.
Hát hogyne! – gondolta magában, majd illedelmesen megköszönte a hathatós segítséget és letette a telefont.
Fütyörészve ment a konyhába, ahol a fél sikert egy ásványvízzel öblítette le. Majd újra tárcsázott. Itt sokkalta gördülékenyebben mentek a dolgok, mindjárt az ügyeletes informatikus jelentkezett be, aki megígérte, hogy egy órán belül megnézi a gépet.
Más dolga nem lévén addig, míg a szerelő megérkezik, elment lezuhanyozni. Felfrissülve ült vissza a géphez. Megpróbálta megnyitni a munkafájljait, az excel táblát, ám valahogy a billentyűk nem engedelmeskedtek. Egy darabig kísérletezett még vele, de a gép egyre több hiba üzenetet küldött, s mérgében a billentyűzetet kétszer is az asztalhoz vágta. Ránézett az órájára. A szervizes által ígért egy óra már 15 perce letelt. Újra elöntötte a méreg! Neki mindig pontosnak kell lennie! A megrendelők nem tolerálnak egy perc késést sem, de a szolgáltatók tudják, hogy az ügyféllel azt tesznek, amit akarnak, s a késés is belefér. Precíz ember lévén a késés a szótárában a megbocsáthatatlan bűn címszó alatt szerepelt.
A lakásban is nagyon meleg volt. Levette a falról a katanát, derekára csatolta, s az edzésen tanult mozdulatsorokat maga elé képzelve többet is vágott a levegőbe. Véletlenül a kedvenc virágát is elérte az éles kard pengéje, s szinte hallotta, ahogy a virág sikítva kettéhasad. Úgy érezte a hang a szívéig hatol, érezte a virág fájdalmát, eltelt a tapasztalással, s megdöbbentette, hogy egy növényben mennyi érzés lakozik.
Ekkor visított a szoba viszonylagos csendjébe a csengő máskor oly kellemes hangja. Az órára nézett. Ki lehet az éjfél előtt pár perccel?
Oldalán a karddal kinyitotta az ajtót. A fickó a nadrág jobb zsebe felé nyúlt. Neki úgy tűnt, hogy a pisztolyát akarja elővenni. Nem hangzott ott el sem egy jó estét, sem bármi más, némán meredtek egymásra. Ő volt a gyorsabb. Még mielőtt a férfi keze elérte volna a zsebét, a kard halálos pontossággal metszette el a fickó nyaki verőerét. Szemében a jeges rémület és értetlenség tükröződött, majd fura, bugyborékoló hangot hallatva némán csuklott össze. A lépcsőházi világítás kialudt, a fickó tudatával egy időben. A halott zsebéből kicsusszant és félig kikandikált az igazolványa, melyen az előszoba fényénél jól kiolvasható volt: Bratt Atkins informatikai szakértő…..