Az erdő nem kerek volt, ahogy az más mesékben lenni szokott, hanem szögletes. Az egyik sarkában egy fenyőfa búslakodott. Öreg volt már, a levelei nagy részét elvesztette. Hiába volt örökzöld, az idén sárgulni, barnulni kezdett. Mióta a madarak sem raktak fészket rá, érezte, hogy már nem sok van neki hátra. Talán a karácsonyt sem éri meg. Várta a favágókat, hogy legalább tűzifa legyen belőle valami szegény ember kályhájában a kutya-hideg, téli időben.
Egyik nap egy öregember bóklászott arrafelé. Alaposan szemügyre vette a fákat. Sokáig nézegette az öreg fenyőt is. Kapargatta a kérgét, méregette a derekát, majd elégedetten így szólt:
− Ez igen! Ez jó lesz. Öreg már, de nem korhadt sehol.
A fa csak az első fejszecsapásnál szisszent fel, aztán egy időre megszűnt körülötte a világ. Egy műhelyben tért magához. Azt hitte, álmodik, mikor a sokfajta fa illatát megérezte maga körül. Volt ott dió, tölgy, fűz meg ki tudja még, milyen szerzet! Már simára gyalulva várták, hogy vajon mi lesz a sorsuk.
Az öregember, szemüveggel az orrán, egy széken ült, faragókéssel a kezében. Egy göcsörtös fatuskót vizsgálgatott:
− Te barátom, nagyon durva vagy. Tele vagy csomókkal, nem is tudom, mit kezdjek veled.
Egy másiknak ezt mondta:
− Ej-ej, már ha hozzád érek is, szétporladsz. Te szegény, a szú jól elbánt veled.
− Hát te? Hadd nézzelek csak! – fordult az öreg fenyőhöz.
− Te kellesz nekem. Olyan királyfit faragok majd belőled, hogy a bábszínházban nem akad párod – és barátságosan megveregette a fa szép, egyenes törzsét.
A fenyőt nem könnyű faragni, keményfa, de a mi öreg barátunk csak úgy adta magát a mester keze alá. Napról napra figyelte a műhely fűrészportól homályos tükrében, hogy alakul az arca, törzse, keze-lába. Még bajuszkája is lett, meg persze egy formás korona a fején.
− Na, milyen helyre legényt varázsoltam belőled – nézegette a mester a művét.
− Mehetsz bátran a színpadra! Keresd meg szíved szerelmét, a legkisebb királykisasszonyt, és uralkodjatok bölcsen és igazságosan, ahogy az már a mesékben szokás.
14 hozzászólás
Kedves Kati!
Nagyon szép ´mese´Tanulságoas!
"Öreg már, de nem korhadt sehol."
éd mi mindent lehetett belöle kifaragni!
Szeretettel:sailor
Kedves sailor!
Örülök, hogy tetszett. Talán tanulságos is.
Szeretettel: Kati
Kedves Kati!
Te mindig meg tudsz lepni valamivel.Mesét is tudsz írni.Rövid is jó is meg mese is.
Nekem Pinokkió jutott eszembe az is fából volt te pedig királyfiról írsz.Olyan még úgy sincs nem volt eddig.
Szeretettel:Ági
Kedves Ági!
Balázs Béla írt már mesét a fából faragott királyfiról. Bartók táncjátékot csinált belőle. Persze teljesen más a történet.
Szeretettel: Kati
Kedves Kati!
Kellemes kis történet, fordulatos is.
Bizony: minden vég kezdet is, és lehet sokkal jobb jön, mint amore számítunk.
Szeretettel: Gabe
Kedves Gabe!
Én azért nem vagyok ennyire optimista. Köszönöm a hozzászólást.
Szeretettel: Kati
Csak mondom neked, tetszett ez a történeted (is).
Csak idetévedtem!
Nálam az ilyen történetek az etalonok.
szeretettel: túlparti
Szia túlparti!
Örömmel láttalak. Nem vagyok valami jó meseíró. A mesékben jól végződnek a dolgok.
Szeretettel: Kati
Szia!
Szerintem jó mesélő vagy!
túlparti
Nem elég egyéni a stílusom. Olyan átlagos.
Kati
Tisztelt szilkati!
Nagyon szép kis történetet olvastam.
Bùs volt és magányos az öreg fenyő ,most pedig királyfi lett 🙂 és keresheti a mátkáját.
Egy szép körforgás volt ez.
Tisztelettel: Alkonyi
Kedves Alkonyi!
"Az anyag nem vész el csak átalakul". A mesékben lelket is kaphat. Köszönöm, hogy itt járt.
Üdvözli: szilkati
Kedves Kati!
Hát igen, így születnek a mesterművek.
🙂
Szeretettel: Szabolcs
Kedves Szabolcs!
A mesterművekhez mesterek is kellenének, mint a mesében.
Szeretettel: Kati