Az öreg tölgy készülődött az újabb mesemondáshoz. Az állatok már gyülekeztek, izgatottan várták a következő mesét.
– A mai történetem arról szól, hogy a tűz az nem játék. Hallgassátok figyelmesen!
Segítség! Tűz van!
Egy kellemes tavaszi napsütéses napon, a kis állatkölykök az erdőben sétáltak. Pironka, a róka, egy ötlettel állt elő.
– Mit szólnátok, ha sütnénk egy kis szalonnát, virslit, vagy mindenki azt, amit szeret?
– Remek! Süssünk! – helyeselt Frici, a farkas.
– Tüzet akartok rakni az erdőben? – kérdezte Sün Sanyi.
– Miért? Mit gondoltál? A nyársakat csak tartjuk az összegyűjtött faágak felett? – nevetett Pironka, a róka.
– De nekem azt mondta az anyukám, hogy nem szabad a tűzzel játszani, mert veszélyes – jegyezte meg félénken Nyuszi Peti.
– Nem is játszani akarunk vele te oktondi! Hanem megsütjük rajta az uzsonnánkat – mondta Tifli, a mókus.
– Mi van? Még el sem kezdtünk semmit, de neked már tele a gatyád? – vihogott gúnyosan Tifli testvére Tufli.
– Ne-e-m. Csak…- de nem tudta befejezni, mert Pironka csúfolódni kezdett:
Nyuszi Peti, félős nyuszi!
Fussál haza gyáva nyuszi.
Nyuszi Peti sírva szaladt el a tisztásról.
– Azért ezt nem kellett volna! – mondta Sün Sanyi.
– Ha nem tetszik, te is elmehetsz! Nem kényszerít senki, hogy velünk sütögess! – mordult rá mérgesen Pironka, a róka.
Sün Sanyi sértődötten elkullogott.
Így csak Frici, a farkas, Tifli és Tufli a mókusikrek, és Pironka a róka maradt.
– Na, gyerünk!- adta ki a parancsot a róka. Szedjetek ágakat, és rakjátok egy kupacba!
– És te? Te mit fogsz csinálni? – tudakolta Tifli.
– Hazaszaladok gyufáért és egy kis papír is kell, hogy hamar meggyulladjon a halomba tett farakás. Hozok még sütnivaló finomságokat is.
Pironka nyakába kapta a lábát, és elfutott. A többiek nekiálltak gallyakat gyűjteni. Amint ott pakolászták a faágakat megjelent Varjú Vili.
– Hát ti? Ti mit csináltok? – kíváncsiskodott.
– Sütögetni fogunk, ahhoz szedegetjük az ágakat – válaszolta Frici farkas.
– De hát ti még gyerekek vagytok! Nem szabad egyedül tüzet gyújtanotok! Vagy jön a mamátok, vagy a papátok?
– Nem. Mi, egyedül rakunk tüzet, és sütjük majd a finom ennivalót -válaszolta Frici, a farkas.
– Jaj, jaj! Ebből lesz majd a baj, a baj!
– Ne károgj itt! Hess! Menj az utadra! – zavarta el a varjút Tifli.
Vili, mivel sejtette, hogy ebből nem sok jó sül ki, azonnal repült az Erdei Tűzoltókhoz, hogy elmesélje, miben mesterkednek az állatgyerekek. A tűzoltók azonnal felpattantak a kocsijukra, és szirénázva elindultak. Vili a varjú mutatta az utat.
Épp időben érkeztek, mert a lángok kezdtek elharapózni. A kisállatok rémülten nézték, ahogy a tűz egyre jobban terjedt.
– Segítség! Segítség! – kiabálták az állatkölykök rémülten.
A tűzoltók, hamar megfékezték a lángokat.
– No, bikficek! Remélem többé ilyen butaságot nem tesztek! Csak felnőtt segítségével szabad tűzet gyújtani, körbe kell rakni kövekkel, és vizet is kell hozni – mondta szigorúan a tűzoltó parancsnok. Rendben? Megjegyeztétek?
– Meg, tűzoltó bácsi, egy életre az eszünkbe véssük- mondta lehajtott fejjel Pironka, az egész tűzrakás kitalálója.
– Leéghetett volna az erdő, az otthonotok, és persze ti is megsérülhettetek volna, vagy…-de ezt nem fejezte be.
Látta, hogy ez is elég volt a megszeppent állatoknak.
– Köszönjétek meg Vilinek, hogy neki volt annyi esze, hogy azonnal értesített minket.
Az állatkák megköszönték a varjúnak, hogy segítséget hozott.
– Lám, látjátok, milyen galiba kerekedhet, ha nem fogadtok szót. A tűz nagyon veszélyes, nem játék! – mondta az öreg tölgy.
– Hú, ez nagyon izgalmas mese volt! – jegyezte meg Mókus Mirci. Annyira aggódtam, hogy leég az erdő, és bajuk lesz a szófogadatlan gyerekeknek!
A többiek is helyeseltek, mert bizony ők is féltették a meseszereplőit.
– Persze, minden jó, ha a vége jó! – mondta az öreg tölgy. Most menjetek haza! Remélem tanulságos volt mindenkinek ez a mese: A tűz nem játék! Jó éjszakát!
Az állatkák hazafelé arról beszéltek, hogy milyen baj lehetett volna, ha a tűzoltók később érkeznek. Megbeszélték, hogy ők, csak akkor sütögetnek majd, ha a szüleik is ott lesznek.
10 hozzászólás
Szia! A jó mese nevel, az a feladata. Ez is. Az öreg tölgy tudja mi kell a gyerekeknek. Egy kis izgalom. Egy happy-and . Egy tanulság. Tetszenek ezek a mesék. Csak zárójelben: amikor tüzet gyújtunk a kertben, illetve csak gyújtanánk, mert nem akar meggyulladni, mindig azt mondom: ne hozzak egy kis benzint? Van a fészerben a kannában. Persze ez csak vicc, remélem a gyerekek nem olvassák! 🙂 üdv: én
Szia!
Persze, amit írtál, azt gyerekek nem olvassák :), de remélem a történet eljut majd hozzájuk, A gyufa, a tűz nekik még nagyon veszélyes, sok baleset adódott már ebből.
Üdv hundido
Kedves Hundido!
Nagyon tanulságoas mese!
Pironka a róka föszereßben…
illik is nagyon hozzá,hogy ötletettel
állt elö.Ravasz és mindenben benne!
Kár,hogy nincs folytatás,mert at öregtölgy
tudna még sokat mesélni!
Talán
egyszer újra megszólaltatod!
Szia!
Most ennyi, de valóban, az öreg tölgy tuti tud még ilyen sztorikat. Előfordulhat, hogy vissaztér még. Szia hundido
Köszönet az élményért!
Egy kis kikapcsolódás nagyon jól lött!
Szeretettel:salor
Szép napot!
Örülök, ha meséim kikapcsolnak, jólesnek. Nekünk felnőtteknek is kell egy kis mese időnként! üdv hundido
Szia hundido!
Jó mese volt, természetesen a tanulság sem maradt el. Annyira ötletes neveket találsz a szereplőknek, mint pl. Tifli és Tufli, Pironka a róka, nem sorolom, de mindig élmény olvasni a meséidet. Ez is nagyon jó volt!
Szeretettel,
Ida
Szia!
Köszönöm kedves szavaidat. A nevekkel kapcsolatban, szeretek olyanokat adni, ami a karakterre szerintem illik. Örülök, ha tetszett ez a mese is. Pironka és a többiek, lehet, hogy felbukkannak még egy-egy mesémben.
Üdv hundido
Kedves Katalin!
Jó kis sorozat volt Az öreg tölgy meséi. Van még ebben a mese sorozatban lehetőség, ha kedved lesz folytasd.
Judit
Szia! Bocs most vettem csak észre, hogy írtál. Sajna a Nap.vil. oldal nálam nem volt jó, most egy másik böngészőn sikerült belépnem. Igen, van még benne lehetőség, talán folytatom is. üdv hundido