Azok a csodálatos keblek(Szivacs)

Soha többé nem akarom azt a szót hallani, hogy szivacs, egy egész életre meggyűlöltem. A barátaim pedig csak nevetnek a markukba, jól látom én, hiába is próbálják leplezni. Jó-jó, pórul jártam, nem tagadom, de ez bárkivel előfordulhat. Pedig micsoda kalandnak indult…
A strandon láttuk meg Melindát, szőke haja lobogott a szélben, hatalmas mellei szinte kibuggyantak a fürdőruhából, formás combja az összes férfi tekintetét vonzotta. Barátnőjével állt a medence szélén, és elmélyülten magyarázott valamit.
– Te, figyelj, micsoda jó bige!- bökött oldalba Jocó.
Hát igen, ez a lány álmaim nőjét testesítette meg. Mindent ideálisnak találtam rajta, sehol egy csúf szemölcs vagy anyajegy. Különösen a mellét tartottam elragadónak, 12 éves korom óta elbűvölnek a nagy mellek. Ha egy ilyet megláttam, égetett a vágy, hogy fejemet a halmok között pihentessem, ujjaimmal végigsimíthassam. Sajnos ama bizonyos napig még nem adatott meg ez az élvezet. Igaz, hogy rendszeresen zaklattak holmi kis csitrik, ám ők teljesen éretlenek mindenféle értelemben. Akik pedig szóba jöhettek volna, még csak egy röpke pillantásra sem méltattak, vagy ha igen, lenézést olvastam ki tekintetükből. Így az esélytelenek magabiztosságával bámultam a lányt.
– Ezek a didkók!- kiáltott fel Béla is.
– Csak ne csorgasd a nyálad. Biztosan nincs szüksége kisfiúkra- próbáltam lehűteni.
Jocó látványosan körülnézett:
– Hol vannak itt kisfiúk? Már elmúltunk tizenhat. Bár lehet, hogy te még az vagy. Mi már a télen betöltöttük, neked pedig csak a jövő héten lesz a születésnapod.
Ez igaz, hármunk közül én vagyok a legfiatalabb, de azért mégsem kellene ennyire hangoztatni.
-Szólítsuk meg!- javasolta Béla.
Magam is ezt szerettem volna, de a múlt tapasztalatai óvatosságra intettek.
– Á, szerintem szóba se áll velünk.
– Már miért ne- tiltakozott Béla.- Hol talál ilyen jóképű fickókat?
– Például ott- mutattam két kigyúrt, pár méterrel odébb röplabdázó fickóra.- Biztos valamelyik a pasija. Ha meglát a nője közelében, talán még le is kever egyet.
A többiek azonban úgy döntöttek, lesz, ami lesz, szerencsét próbálunk. Legnagyobb meglepetésünkre a lányok kedvesen fogadtak. Az én kis szőkém olyan bájosan mosolygott, hogy majdnem elaléltam a gyönyörtől. Kiderült, hogy egy évvel fiatalabbak nálunk. Ez csak növelte szememben Szöszikém értékét, hogy ennyi idősen már ekkora cicikre tett szert. Sok osztálytársam megirigyelhetné. Hamarosan azt is észrevettem, hogy nem a többiekkel társalog, hanem egyenesen hozzám intézi szavait. Béláék is észrevették, és óvatos kacsintással biztattak. Összeszedtem minden bátorságomat, és így szóltam:
– Meghívhatlak egy fagyira?
Az én drágaságom azonnal beleegyezett. Még vissza kellett mennem a matracomhoz, ahová velem jött. Hogy hogyan is történt, már nem tudom pontosan, egyszer csak a bokor mögött találtuk magunkat, és simogattam azokat az édes kebleket. Eleinte nem fogtam gyanút, bár a tapintását meglehetősen furcsának véltem, túl puha volt. A lány kissé zavarban volt, inkább csókolózni szeretett volna, de engem a mellek érdekeltek.
– Vedd le a melltartódat!- kértem.
Szöszikém elpirult, és hevesen tiltakozott.
– Ennyire szégyellős lenne?- gondoltam.
– Na csak egy pillanatra! Itt nem látja meg senki, az ágak eltakarnak.
Szöszi hajthatatlan maradt. Ott álltam vágyaim beteljesülésének küszöbén, éreztem, hogy szimpatikus vagyok a lánynak, csak nem hagyhattam annyiban. Egy óvatlan pillanatban elkaptam a fürdőruha kapcsolóját. Értettem az efféle dolgokhoz, mert húgom gyakran megkért rá, hogy segítsek a melltartóját bekapcsolni. Szívem hevesen dobogott, most végre megpillanthatom élőben is, nem csak a fürdőruhán keresztül. És akkor…Két labdacs esett a földre. Először nem értettem mik azok, de aztán rájöttem, hogy szivacsok. A csodás keblek helyén pedig aprócska duzzanat látszott. Szöszi óriásit sikoltott, majd felsőjét pajzsként maga elé téve elrohant.
Azóta, ha barátaim szekálni akarnak, csak ennyit mondanak:
– Hogy is volt azokkal a nagy mellekkel?