Kis emberek vagyunk, óriások vesznek körbe minket. Nem képzelt, hanem valóságos óriások. Csak mi nem úgy látjuk.
Volt egy lovag, óriások vették körbe őt is. Nem valóságos, hanem képzelt óriások. Csak ő nem úgy látta.
Neki volt akkora hite, szíve, hogy a várható vereség ellenére megtámadta őket egy számára nemes ügy érdekében.
Nekünk van akkora hitünk, szívünk, hogy megtámadjunk akár csak egy óriást is egy nemes ügy érdekében?
2 hozzászólás
Ne keverd össze a dolgokat. Ha valakinek hibbant az elméje, nem jelenti azt, hogy erős a hite vagy nagy a szíve. Szerintem inkább szamárhátról Sancho Panza szemével nézz körül, így hamarabb rájössz kinek van hite, és garantáltan egyetlen óriást se látsz majd, csak reszkető nyulakat. Hiszen félnek nehogy nyársra húzza őket a jóétkű Sancho! István
Szia!
Igaz, egész babás kis szatírát lehetne kerekíteni belőle: A 3. bekezdésben Sancho körbenéz, de nem lát óriásokat. A 4. bekezdésnél tovább mennek, a hátuk mögött reszkető valamikkel – ne csináljunk semmit, mi vagyunk az óriások.
De ez az írás már megszületett, ilyen lett, ilyen marad.
Köszi a hozzászólást: Németh István