Az első nap mindig olyan felemelő, csodás és felejthetetlen.
Amikor először haladt át a barackvirágszínű cukorkastély kapuján minden gyönyörű volt. Végre kiszabadult börtönéből, s lábát, csuklóját, nyakát nem szorították el hajlékony műanyag karmok. A legfontosabb persze a levegő! Az új légkört mélyen áthatotta a vaníliás parfüm illata.
Hamvas, bágyadt rózsákból préselték a festéket a falakhoz. A függönyök és az ágytakaró selyemből készültek, szőnyeg gyanánt bíboros bársonyanyag nyújtózott végig lakosztálya padlózatán. Bútorai a legnemesebb fákból lettek kifaragva, így például, mahagónik, ébenek, Rio Paliszanderek adták életüket azért, hogy testüket ezernyi karcolás borítsa, húsukban fáradt rózsaszín markolatú tőr vájkáljon.
A kishercegnőnek nem lehetett nemet mondani.
Nem lehetett mit tenni, a kishercegnő unatkozott.
Menny-fehér polcairól üvegszemű babák meredtek maguk elé.
Megérkezése nagy eseménynek számított. A nagy sürgés-forgásban talán elkallódott a rossz előérzetek doboza. Ezúttal senki nem rúgta fel, hogy kiáradhasson belőle a fekete bajsejtelem. A virágok csak mézédes minden rendben lesz – sóhajokat préseltek ki magukból.
Elérkezett a várva várt nap. Az ő nagy napja. Tiszteletére pompás estélyt szerveztek, ahová a város legelőkelőbb személyeit hívták meg. Szatén abroszok hullámoztak, ezüst evőeszközök csevegtek egymással. Azt suttogták baj lesz.
Vivien csodaszép volt. Hosszú, hófehér ruhakölteményben jelent meg a kőlépcső tetején. Öltözékét rengeteg csipke egymásba fonódása alkotta.
Sosem beszélt sokat. Legtöbbször fekete zongorája előtt ült, s valami mély, gyászos hangvételű dalt játszott, amit egyetlen kottakönyv sem tartalmazott. Halált harangozó hangjegyeket olvasott. Amint leütött egy hangot, az különös rezgéssel áradt szét a térben. Gyakran éjjel szólaltatta meg a hangszert, így meglehetősen sok púdert kellett másnap a szemek alá kenni. Játéka sötétben ugyanolyan hibátlanul szólt, mint nappal. Nem kedvelte a fényt, sápadt bőre szenvedett a sok selyem szalag alatt. A kislányok bőrének szép fehérnek kell lennie – simának, bársonyosnak. Masnikat tettek véletlen karistolt sebeire, s már rendben is volt.
Az első nap mindig olyan felemelő, csodás és felejthetetlen.