BadSess

A szőke, hosszú hajú hercegnő állig felfegyverkezve állt a toronyszobában, pont szemben az egyetlen ajtóval. Egyre hangosabban hallotta a közeledő léptek zaját. Csomagjába túrt, és elővette belőle kedvenc bájitalát, amitől ereje és bátorsága mindig a duplájára növekedett. Most cseppet sem törődött az ital mellékhatásaival, amik erősen tompították koncentrációját és egyensúlyérzékét. Ehelyett fogával kihúzta a dugót, majd a padlóra köpte. Vett egy mély levegőt, majd egy húzásra kiitta a palackban lötyögő átlátszó italt. Jobbkezével megtörölte a száját, majd a földhöz vágta a kiürült törékeny üveget. A lába mellett heverő zsákot, egyetlen mozdulattal visszaívelte a hátára.

Vér és verejték tarkította rózsaszín, buggyos ruhája látott már jóval szebb napokat is azelőtt. Most azonban sok minden más járt a fejében, mint a mosás. Tudta, hogy ki kell törnie börtönéből bármi áron. Megigazította vállára akasztott íját, letekintett a bal kezében markolt kardra, majd felemelte a keret mellé támasztott buzogányt. Mikor meghallotta, hogy valaki, a túloldalon babrál a kulccsal, lyukas harisnyával fedett lábát megemelte, és magas sarkúba passzírozott talpával berúgta a kiszáradt nyílászárót, közben kevésbé nőies hangjával felüvöltött. Ekkor, teljességgel megmagyarázhatatlan okból egy fura, női hang suhant keresztül a csendes éjszakán.

– Gézukám, kész a vacsora!
A válaszként felkiáltó férfihang, egy csapásra véget vetett a mókának.
– Jóóóó, megyek már…
Egy pillanattal később, az ajtó mögül előtörő rózsaszín köd teljességgel elárasztotta a látómezőt, amiből furcsa jelek látszódtak kibontakozni.