Egy órácskát még elidőztek a Tito-szoborparkban. Igazán üdítő volt, mert csupa zöld vette őket körül és színes virágágyások között találták Josip Broz Tito és partizánjai szobrait.
– Ma már, egyedül itt őrzik Tito emlékét, Horvátországban. Hiszen horvát volt, így a délszláv háború óta, a szerbek száműzték őt az emlékeikből is. Furák vagyunk mi emberek… – jegyezte meg a végén csendben, Virág – Most meg mehetünk ebédelni, mielőtt kilyukad a gyomrod.
– Remek ötlet – nyugtázta Dániel, miközben arra gondolt, hogy ilyen csodálatos lánnyal még sosem találkozott, és bizonyára ez sem a véletlen műve, hanem a Mindenható intézte úgy, hogy útjaik keresztezzék egymást.
Ebéd után, azon tanakodtak, hogy fürödni menjenek-e, vagy nézzék meg Brijuni szigetét. Virágnak még rémlett, hogy gyerekkorában volt ott a szüleivel, de nem nagyon emlékszik semmire, mert még nagyon kicsi lehetett. Tudja, hogy van ott szafari park, ahol szabadon járhatnak azok az állatok, amiket Tito, más országok vezetőitől ajándékba kapott. Így voltak ott elefántok, tevék, pumák, zebrák, meg ki tudja még mi minden, arra emlékszik halványan, hogy kis-vonat vitte őket végig a szigeten. Ott volt a Habsburgok nyári rezidenciája is, majd később Titoé lett, a szigeten rendeztek be egy Tito-emlékmúzeumot is, a halála után, meg csupa zöld a sziget, gyönyörű mediterrán fafajokkal, növényzettel. Volt ott egy mandarin-ültetvény is, aminek a gyümölcsét, szüret után, az árvaházak gyermekei kapták.
– Nem volt az a Tito olyan rossz ember, bár diktátornak számított a maga korában, de anya szokta mondani, hogy Jugoszlávia, kis Amerika volt itt a környezetben, Tito idejében. Tito volt az egyetlen, aki nemet mondott Sztálinnak, és az a kis ország nem került orosz fennhatóság alá. Meg az ő ötlete volt az a bizonyos Elnemkötelezettség, amihez nagyon sok ország csatlakozott később. Az tény, hogy akkor virágzott Jugoszlávia, aztán a halála után meg darabokra tépték, és soha nem látott nyomorba döntötték azt az egykoron virágzó kis országot.
– Ebből is látszik, hogy mennyire kiszolgáltatottak vagyunk, nagyon is fontos, hogy kik vannak hatalmon, hogy milyen emberek, emberek-e egyáltalán. Igen sok múlik rajtuk, a hatalmon levőkön. Befolyásolhatják milliók életét… nem mindegy hogyan. Tudod mit, nézzük meg a szigetet, s ha lesz még időnk strandolunk is, ha meg nem, holnap megtehetjük. Jó lesz? – kérdezte Dániel, mert most már maga is nagyon kíváncsi volt a szigetre.
Tehát, Fažana felé vették az irányt, ugyanis, onnan indult hajó a szigetre. Ám azon a napon már nem indult több hajó. Előző nap fel kell iratkozniuk az utasoknak, mert csak annyi hajót indítanak, amennyi utas összejön, jelentkezhetnek másnapra.
Nem iratkoztak fel, mert Dániel nem tudta, kell-e a haverjait kivinni a vasútra, és mikor, meg nem is volt kedvük másnap újra jönni. Tehát, maradt a strandolás. Virág emlékezett rá, hogy itt a kisvárosban nagyon jó strand volt, úgy hogy ott kerestek megfelelő helyet, s lubickoltak a hűs tengervízben.
Estefelé indultak vissza az üdülőbe. Ezúttal nem a part menti szerpentines utat választották, hanem autóúton mentek Rijekáig, onnan csupán néhány kilométer volt hátra az üdülőtelepig.
Együtt vacsoráztak aznap este a szálloda éttermében. Különös, de az ő asztalukon egy szál gyertya is égett, pedig Virág nem kérte. Így kellemes, gyertyafényes vacsorájuk volt. Dániel egy üveg pezsgőt is hozatott, s még egy ideig iszogattak és halkan beszélgettek.
Dániel azt is elmondta, hogy másnap reggel kiviszi a haverjait a vonatra, s utána még szoba után néz, majd Virág szóljon, ha felébred, s mehetnek együtt a strandra.
A fiú egészen a szobája ajtajáig kísérte a lányt. Ott forró csókkal kívántak egymásnak jó éjszakát.
Dániel ismét korán kelt. Amikor este hazaért, két haverja már be volt csomagolva. Reggel fél nyolckor indult a vonatuk. Kivitte őket a pályaudvarra. Dénes csak annyit szólt, amikor lépett fel a vonatra: na szevasz! Karesszel kezet ráztak, majd megölelték egymást.
– Szombaton már én is otthon leszek! – kiáltott utánuk.
Amikor visszaért, megkérdezte a ház tulajdonosát, hogy nem tudna-e ajánlani valahol egy kis szobát. Az értetlenül nézett rá.
– Miért, ez nem jó?
Elmondta, hogy egyedül maradt, és még két napot maradna, de egy ilyen apartmant nem tud maga megfizetni.
– Ha ez a gondod, akkor gond egy szál se. Szombaton mennél haza?
– Igen.
– Akkor maradj nyugodtan, mert szombattól már ki van adva, de így addig sem fog üresen állni. Persze, csak az egyharmadát kell fizetned, az eddiginek.
Annyira megörült, hogy ki is fizette azonnal. Azután még reggelit készített magának, megitta a kávéját és várt, mikor szól Virág, hogy felébredt.
Majd meggondolta magát mégis. Összepakolt és elfoglalta a strandon azt a helyet, ahol együtt strandoltak, s ahol először meglátta a lányt.
Hason feküdt az ágyon, s kitartóan fürkészte, a szálloda bejárati ajtaja és a strand közötti utat, hogy mikor tűnik fel a lány. Összerezzent, amikor megcsörrent a telefonja.
– Szia! Elintézted már a haverokat?
– Már régen, fél nyolckor szálltak vonatra… én itt vagyok már a strandon, tudod, ahol először megláttalak. Jössz?
– Mindjárt ott leszek!
Abban a pillanatban már látta is kilépni a hotel kapuján. Szalmakalap, napszemüveg, fehér pólóruha, strandtáska… Ugyanolyan, mint amikor először meglátta. Gyönyörű, de most már ennél sokkal többet tud róla. Azt, hogy okos is, intelligens, empatikus, higgadt, őszinte, megbízható és még sorolhatná, és biztosan akadnak rossz tulajdonságai is, de nem számít, semmi sem számít, mert szereti és érzi, hogy a lány is viszonozza az érzelmeit, s ez éppen elég.
Tűzött a nap, gyenge szél lengedezett, kék volt az ég, s ott a kék ég alatt látta közeledni az imádott lányt, s lelkét végtelen boldogság hatotta át, olyan, amilyenről eddig nem is tudott, hogy létezik egyáltalán. Talpra ugrott, s futott eléje.
A lány mindjárt a napernyő alá bújt, ott lepakolt.
– Nézd mit hoztam! – kitett az asztalkára két nagy pohár limonádét, szívószállal – Jeget is kértem bele, gyere, hűtsük le magunkat.
Dánielnek nagyon jólesett a limonádé, már nagyon felforrt a napon.
– Angyal vagy! Te mindenre gondolsz. Köszönöm, nagyon jólesett.
A nap nagy részét strandolással töltötték, közben tervezgettek is. Virágnak eszébe jutottak a kis pálmák, amit vödörbe ültetve szeretne hazavinni.
– Reggel, ígérem korábban kelek, és bemegyünk a városba, veszünk lapátot meg vödröt, és aztán belekertészkedünk néhány pálmácskát. Van kedved hozzá, vagy menjek egyedül?…
– Persze, hogy én is megyek, semmi jóból nem akarok kimaradni – nevettek – hanem, ma estére mit tervezel.
– A világon semmit, legfeljebb olvasok.
– Lenne kedved valami jó filmet nézni?
– Hol is? Moziba szeretnél menni?
– Arra gondoltam, nekem itt van a laptopom, keresnénk valami jó filmet és megnézhetnénk nálad, vagy nálam.
– Ja igen, mi is van most, találtál szobát, vagy ide költözöl a strandra?…
– Nagyon rendes volt a tulaj, azt mondta szombattól már ki van adva, de addig maradhatok.
– Remélem, nem fizetteti meg veled a három ágyat?
– Nem, csak egyharmadát kell fizetnem, azt mondta, legalább addig sem lesz üres.
– Azt akarod, én menjek oda, hogy filmet nézzünk?… Mert az én szobácskámból nem igen lehet mozit csinálni.
– Jöhetnél, az elég nagy szoba. Persze érted mennék, meg vissza is kísérlek.
– Jaj, nem vagyok ám én olyan anyámasszony katonája, mit gondolsz, eddig ki kísérgetett?
– Biztosan akadt mindig kísérőd!
– Nem, eddig sem kellett kísérő, ezután sem kell.
Amikor a strandról a szállásukra mentek, a fiúnak még sok dolga volt. Rendet kellett raknia, kitakarítani a lakást, meg a boltba is el kellett futnia, hozott griszkit, meg gyümölcslevet, hogy meg tudja kínálni a lányt. Vacsorát készíteni már nem volt ideje, így hát hideget evett.
Dániel mégis a lányért ment vacsora után, mert azt mondta, hogy úgyis nagyon bonyolult lenne megtalálnia a házat. Így hát, együtt mentek, kéz a kézben.
A lépcső is kívül vezetett fel az apartmanhoz, teljesen különálló lakrész volt. Virág azonnal szét is nézett a lakásban. A szoba tágas volt, konyha, fürdőszoba méretre is elég két fő számára. Egy fiatal pár számára tökéletes otthon lehetne, gondolta.
– Nahát, még erkély is van? – s már kinn is termett. Ott susogtak a lombok közvetlenül az arca előtt, amikor kihajolt, még cirógatták is. Tele volt fával a környék.
– Fenyőillatot érzek… – örvendezett.
– Igen, kissé odébb vannak, hátul, most már nem is nagyon látod őket, de az illatuk igen erőteljes, én is nagyon szeretem.
– Itt telepedjünk le, jó? – s már bele is vetette magát az egyik fonott karosszékbe. Vastag, puha párna volt a székeken, s még egy kis asztalka állt ott, rajta hamutál.
– Te dohányzol? – kérdezett rá gyorsan a lány, habár eddig nem látta még egyszer sem dohányozni a fiút.
– Nem, közülünk csak Dénes dohányzott. Csak itt az erkélyen engedélyeztük neki, benn nem cigizhetett.
Egy újabb jó pont Dánielnek, gondolta a lány, Dénes viszont, igen csak sok rossz pontot gyűjtött össze, pedig alig látta.
A szellő egy kis erőt gyűjtött, s végig zongorázott a fák levelein. A fenyőillat is erőteljesebb lett. Lassan lopakodott be a sötét is, előbb a fák lombjai közé, ahol a suttogás, sóhajtássá lett, majd teljesen elcsendesedett.
Virág mélyen beszívta az est illatát, s szinte összerezzent, amikor Dániel megkérdezte:
– Ide hozzam a laptopot, itt mozizzunk?
– Igen, legalább egy ideig, olyan kellemes itt.
12 hozzászólás
Drága Ida!
Remélem több is történik közöttük!
Bocsánat, hogy ezzel most megzavar tam az idilli hangulatot.
Szeretettel: Ica
Drága Ica!
Nem zavartad meg… de az idill sem véletlen… 🙂
Köszönöm a türelmed. 🙂
Szeretettel 🙂
Ida
Drága Ida!
Csak jelzem, olvasom. Nőként könnyen beleélem magam a szerelmesek világába, emlékszem még, és a fiatalkorba való visszavágyódás segít együtt érezni Virággal és Dániellel. A kíváncsiság nő bennem, mi lesz a történet csattanója. Van olyan sejtésem, hogy néhány dolog utólag kap értelmet, hangsúlyt, és akkor kezdhetem újból elolvasni! 🙂
(Csak úgy eszembe jutott, amit mondogatni szoktak: a szerelmeseket kívülről figyelni unalmas, az izgalmat ők élik át ott belül.)
Ölellek szeretettel:
Ylen
Drága Ylen!
Örülök, hogy nő benned a kíváncsiság. 🙂 Nem kell újból olvasnod, hacsak nem aludtál el közben. 🙂 Már nem sokat kell rá várni… 🙂
Köszönöm soraid.
Szeretettel 🙂
Ida
Drága Ida!
Kissé elmaradtam az olvasással, de most bepótolom. Nagyon tetszik a fiatalok nyaralása most már kettesben. Bele tudom élni magam, milyen jó érzés a tenger mellett üdülni, különösen úgy, ha valaki fiatal és szerelmes… Megyek a további részekhez.
Sok szeretettel: Matild
Drága Matild!
Jó is lenne mindig üdülni, no meg fiatalnak lenni, pláne szerelmesnek… 🙂
sajnos, a szürke hétköznapokból több jut mindenkinek…
Örülök, hogy tetszik. Köszönetem.
Szeretettel 🙂
Ida
Kedves Ida!
Amikor nyaral az ember lelassulni érzi az időt, mert olyan új dolgok történnek vele, amik máskor nem.
Eddig minden idilli a fiataloknál, kíváncsian várom a beígért izgalmakat! 🙂
Judit
Kedves Judit!
Valóban, a nyaralás olyan, mintha minden nap vasárnap lenne. Gondtalan, idilli állapot.
Már, ha jól sikerül. Eddig minden nagyszerűen sikerült… 🙂
Ida
Kedves Ida!
Igen, én is csak azt tudom mondani, itt most idilli minden. Szinte megállt az idő, ami történik, az most csak Virágnak és Daninak izgalmas. Mi fog történni? Fog-e történni valami, ami az olvasót is fölpezsdíti?
Szeretettel: Laca 🙂
Kedves Laca!
Ezt az idillt meg kellett teremtenem, talán később fogod megérteni, miért volt erre szükség. Próbáltam ellensúlyozni leírásokkal, némi társadalomkritikával, azok számára, akik nem túlzottan szeretik a romantikát. No, majd a későbbiekben kiderül…
Szeretettel,
Ida
Kedves Ida!
Jó olvasni ilyen kedves kellemes szerelmespárról. Szép idők, jöjjetek, talán mindenki átélt ilyen időket…
Ki gondolna akkor arról, hogy milyen könnyen megváltozik minden, s a szerelem változik, nem is
egyszer gyűlöletté is változhat…
Most itt nem rontom el ezt a szép időt, amit most a fiatalok éreznek.
A nyaralások idején mindenki jól érzi magát. Amikor én fiatal voltam, arra mindig kaptunk lehetőséget.
Minden nyáron kedvezményekkel nyaralhattunk.
Kata
Drága Kata!
Nagy elánnal vágtál bele, igyekszem, hogy utolérjelek. 🙂
Kiragadom egy mondatod: "… nyaralások idején mindenki jól érzi magát…"
Így igaz, talán ezért is megtévesztő, és esnek hibába sokan, akik ilyen helyzetbe kerülnek, hogy elhamarkodottan hoznak döntéseket, s nem teszik próbára a szerelmüket.
No, majd meglátod a későbbiekben, mi is történik itt.
Szeretettel,
Ida