Irmának szokása volt úgy felkelni, hogy a jobb lábát keresztbe tette a balon, majd megfordulva lecsúsztatta az ágy melletti bolyhos szőnyegre. Innen már aztán gyerekjáték volt föltápászkodnia.
Még kislány korában hallotta a nagyanyjától:
− Ha bal lábbal kelsz, el van rontva az egész napod.
Irma vigyázott is mindig, nehogy eltévessze, bár ettől függetlenül temérdek rossz napja akadt az életében.
Már a nászéjszakája utáni reggelen megállapította a férje, hogy valami nem stimmel az asszonyánál.
− Feküdj át az ágy másik oldalára, és akkor nem kellenek ezek a tornamutatványok.
Irma nézegette egy darabig a nagy franciaágy túloldalát.
− Nem fekszem oda. Ott olyan idegennek érzem magam.
Az újdonsült férj vállat vont. Jobbnak látta, ha ráhagy mindent a feleségére. Így sokkal egyszerűbb az élet.
Nem voltak már fiatalok, tulajdonképpen szerelmesek sem nagyon, mikor összeházasodtak, csak rájöttek, hogy jobb együtt élni valakivel, mint egyedül. Ez a félig-meddig boldogság azonban nem tartott sokáig. Béla, a férj, kétévi házasság után szívinfarktust kapott, ami el is vitte. Az ágyban érte utol a halál. Épp szeretni készült Irmát, mikor megtörtént a baj.
Az asszony a jobb lábát sietve keresztbe téve a balon, lecsúszott az ágyról, hogy hívja a mentőket, de már azok sem tudtak segíteni a férfin.
Irma hetente kijárt az elhunythoz a temetőbe, virágot vitt, mindig olyat, ami éppen a ház előtti, falatnyi kertben nyílt. Kezdte nárcisszal, tulipánnal, folytatta rózsával, kardvirággal, majd jött az őszirózsa és végül a krizantém.
A sírszomszéd férje meg is jegyezte:
− Maga aztán igazán jó feleség lehetett.
Irma, ahogy illett, elővette a zsebkendőjét, és kitörölt a szeméből egy könnycseppet.
− Éppen az ágyban halt meg szegény drágám – szipogta.
A piros arcú, kissé kopaszodó, pocakos úr érdeklődéssel mérte végig az asszony meglehetősen gömbölyded alakját. Nem csodálom, gondolta, de nem mondta.
− És kegyed azóta egyedül él?
Irma nem válaszolt, csak belebújt megint a zsebkendőjébe, hogy egy másik könnycseppet is szétmaszatoljon az arcán.
Ezután, mintha összebeszéltek volna, minden hét ugyanazon napján találkoztak a temetőben. Halottak napja is elmúlt, egyre hidegebb lett, Irma már azt fontolgatta, hogy talán jobb lenne művirág a sírra. Olyan fényes, viaszos, mintha élne. Egy utolsó csokor krizantémot azért még összeszedett a kertjéből. Másnap reggel valahogy nehezebben ment neki az ébredés. Nyílalt a dereka, a csípeje, kénytelen volt a bal lábával is besegíteni a felkelésbe.
A temetőben szinte senki sem volt, az ismerős férfi sem mutatkozott. Irma tett-vett a sír körül, kicserélte a megbarnult szirmú virágokat frissekre, lesöpört a fejfáról néhány levelet, várakozott. Egy idő után fázni kezdett.
− Jöhetne már ez a Géza! Ma akartam meghívni egy jó forró teára vagy valami komolyabbra – dünnyögött magában.
Közben átnézett a szomszéd sírra, gondolta, kiszedi az elfonnyadt virágokat a vázából. Ahogy közelebb lépett Asztalos Gézáné, született Setét Rozália hantjához, megcsúszott egy befagyott víztócsán és elesett. A fejét a sírkő szélébe ütötte, nem is emlékezett arra, hogyan és mikor került be a kórházba.
− Ne mozduljon, Irmuska! Combnyaktörése van, azt mondta a doktor úr. Meg hogy ilyen korban az már akár végzetes is lehet.
Géza ült az ágya mellett, fogta a kezét. Irma alig hallhatóan mondta:
− Tudja, a ballábas kelés okozta…
A férfi nem értette, de aztán eszébe jutott, hogy szegény asszony a fejét is megütötte, nem tudja, mit beszél.
12 hozzászólás
Kedves Kati!
Tetszett a sztori, remek írásodhoz szeretettel gratulálok
Ica
Kedves Ica!
Örülök, hogy tetszett a novella. Köszönöm, hogy elolvastad.
Szeretettel: Kati
Kedves Kati!
Ezt már olvastam pár napja.Bevallom nekem tragikomikus az egész.
Nem tudom sírjak vagy nevessek vagy is-is.Valószínű,hogy velem van a baj, hogy ilyen reakciót vált ki
amit írsz, de a lényegen nem változtat , hogy örömmel olvastalak.Minden jót neked is!
Szeretettel:Ági
Kedves Ági!
Valóban szántam a történetbe egy kis groteszk jelleget, jó, hogy észrevetted. Örülök, hogy tetszett.
Szeretettel: Kati
Szia!
Nagyon tetszett ez a novellád! Rövid, de remek a történet megírása. Tetszett a kissé habókos Irma. Jó, hogy Géza kiment a temetőbe, megtalálta Irmát. Szóval, nagyon tetszett. üdv hundido
Szia hundido!
Vannak sokan ilyen habókos emberek, ártalmatlan bogaraik vannak, amit általában a környezete megmosolyog, de elfogad. Köszönöm, hogy itt jártál.
Üdv: Kati
A francba is Kati!
túlparti
Ejnye-bejnye! Hát ennyire nem tetszett?
Szil
De! Majd elfelejtettem.
más valamit is.
az ötöst.
Semmi baj.
Üdv: Kati