A szél úgy gondolta, hogy csak azért sem nyugszik. A balatoni szél már csak ilyen. Elég sokszor fúj és általában nyugatról. A Nap hiába csitította, nem nyugodott, legfeljebb egy kicsit csillapodott néha-néha. A Balaton ez miatt élénken háborgott, de mivel a széllel Ő nem tudott mit kezdeni, az volt az erőszakos. Nagyon ritkán hagyott a szél nyugtot neki. Sőt, ha volt is ilyen időszak, utána viszont egyre nagyobb vehemenciával támadt a tóra, azon hatalmas hullámokat keltve pofoztatta a Balatonnal a partokat. A Nap azonban látva a szélnek ezt a viselkedését, esténként a tájra bocsánatkérően szórta bőven a fényaranyát, majd az egész napos munkájában elfáradva tért a nyugati parti hegyek mögött éji nyugalomra és az egész vidékre ráterült a csillagokkal megszaggatott fekete köpenye az éjszakának.