Baráti találkozó

Tegnap este telefont kapok, hogy menjek át Marc-ékhoz vacsira. Sajnos már volt egy beépített programom Peter-rel. Mikor ezt közöltem Marc-kal azt mondja nekem: Ma chérie, ennyivel nem úszod meg a haveri társaságot, hozod Őt is és kész. Rendben. Mindennek előtte egy-két szó Peter-ről: 24éves, latintáncos kőkemény fenékkel és persze meleg. Na mindegy, már beletörődtem. Különben ő is smárpajti csak a rendesebb kategóriából.
A vacsit megelőző beszélgetés:
– Nem hiszem el, hogy ennyit bagózunk – mondta Peter, szelíd kis füstkarikákat fújva.
– Aha, én sem- tüdőztem le az arany Marlboromat.
– Le kéne szoknod!
– Aha mer neked nem mi, M West Silver – válaszoltam.
– Jóvanna, mi lenne, ha nem baszogatnánk egymást?
– Jó ötlet. Kérsz még mogyit?
– Ja, lökjed.
– Nézd, hoztam otthonról egy kis rizlinget, megkóstolod? Fincsi…
– Aha; szerinted bejövök a zöldségesnek?
Jellemző, ha az embernek meleg barátai is vannak, a pasik álladó témák lesznek, persze a csajokkal is azok, de egy pasival néha szeretnék a csocsóról, kocsikról, meg az egyéb pasis cuccokról beszélni. Erre mivel jön nekem egy pasi?, hogy tetszik neki egy másik…Ahh…na jó.
– Ja, biztos. Mér ne tetszenél neki?
– Hát mostanában híztam kicsit popsira, meg tudod…nem vagyok egy szépség…
Ja igen, a tökéletesen kidolgozott táncos test, a mellbimbó piercing és az adonisz-i segg neki semmi…
– Már épp mondani akartam…ne egyél több mogyit!
– Most komolyan, kövér vagyok..?- kérdi a férfi, és már rohan is a tükör felé.
– Hülye állat!- konstatálom. –Igyál!

Ohlalá. Hogy lett máris 23óra?! Jaj de vicces, ahogy a fák besétálnak elém, és örvénylik a park…Hmm…ki húzta ki a park dugóját? A park az ÉN parkom, nem folyhat le csak úgy!, mert az csalás lenne, és vajon akkor hova tűnik? Jé, ezen még sose gondolkoztam. Hülye cipő; milyen cuki feneke van Peternek.
– HHéé Peter, cukijaz feneked-mondottam én nagy bölcsen.
– Haggyálengem, Florette réhszeg vagyh, és ne imbolyojg ennyit, mert széhülök. Leülök kicsit…Segítsz?
Az nem sikerült, mármint leülni, de az a seggfej lehányta az ingét.
– Az egy vhadijú…hoppá…vadi új Armani, te őrült!!- mondtam fölötte állva, bamba vigyorral a képemen- jé te ettél répát is?
– Hogy tudsz ilyenkor a kajára…Bllöööááá!
– Fúj.
Na innentől van filmszakadás. Mire felocsúdok, már Marc-éknál vagyunk, és valaki elrobog mellettem. Francesca.
– Szia, mi van veled? – kérdezi Ő.
Király, borul a szoba (vajon ez is lefolyik a park mellé az élet nagy csatornájába?), az emberek itt szokatlanul józanok.
– Semmi és veled? – közben megpróbálok fókuszálni.
– Hát…leülünk?
– Most?! – nézek lemondóan szerencsétlenre- nem ér rá később?
– De persze…- és elkezd sírni.
Mielőtt elmondom mi történt, tudnotok kell, hogy nem tudok vígasztalni. Hajhátrafogást, meg stylist-i munkát még csak-csak el tudok végezni, de egy síró emberhez nincs érzékem. De tényleg. Most ilyen közhelyeket kéne mondanom? Próbáljuk ki.
– Izé…ne sírj. Nem lesz semmi baj. El fog múlni.- most úgy néz rám, mint egy kétlábon járó idiótára. Próbálok mást.
– Na mond el mi a baj – csitítom.
– K-k-Kevin – jellemző, hogy fütyi van a dologban.
– Miért nem jön ide vagy elhagyott vagy mi, az Isten szerelmére? – nézek kétségbeesetten Mathieu kidolgozott testére. Ha az a félisten lelécel valami csajjal, itt vér fog folyni – Na? -kérdezem kicsit túl ingerülten.
– H-hát idejön és szeret.
– És itt mi a gáz?
– Hát, hogy én is őt.
– Még mindig nem értem, sajnálom. – úgy néz rám, mint egy EQ nullára.
– Csak hétvégente beszélünk, mert ő Svájcban katonáskodik, aztán nyáron megy el Ausztráliába.
Aha most már érteem!
– És mit akarsz csinálni? Szakítani, folytatni vagy…mit? – teszem fel a lényeges kérdést, Math fenekén legeltetve a szemem.
– Hozzá akarok menni!
– Mármint feleségül?!
– Miért hogy lehet még valakihez hozzámenni??
– Ezt idd, meg- mutatok a kiöntött Vodkára-, na most felvázolom a helyzetet: te részeg vagy, 18éves, és szerelmes. Tehát ez a három kihozza az ember leányából az állatot. Érted?
– Akkor ne írjak neki, hogy feleségül akarok menni hozzá és hogy megajándékoznám három gyerekkel és lenne egy macskánk is és…? – Te Jézus Úristen…csupa érzelmi magaslaton lévő emberrel vagyok körülvéve?!
– Ha azt akarod, hogy ide se jöjjön, akkor írhatsz neki…de szerintem mikor elváltok szakíts vele. És ne idd így a vodkát ez már a…sokadik ma…este…
– Ok, asszem megyek a WC-re, ha nem jönnék ki…
– Persze…ez alap…hello.
Franci kicsit furcsa mozgás kíséretében kibotorkált, útközben felrúgott 2széket, Peter-t és egy növényt. Útját pusztulás és halál kísérte(a növény biztos így gondolta). Az este további részében semmi sem történt…sem Mathieu nem lépett le senkivel, sőt talán még stírölt is, mais c’est pas sur…és Franci sem ment hozzá senkihez(bár titokban rajtakaptam, hogy a nászindulót dúdolja, miközben Allain – nel a „menjünk egyenesen a vonal mentén, mert nem vagyunk részegek”-et játszanak…sikertelenül…). Peter az est közepén eltűnt egy csini szőkével, aki erősen a zöldségesre emlékeztetett. Hmm…legalább neki összejött. Reggel 5körül az emberek viccesen hevertek egymás mellett, alatt, fölött és között. Kivéve én, aki az egyetlen ondó és hányásmentes helyen, a mosógép tetején ültem és lakkoztam a körmöm(szép kék színűre).

Reggel a nap első sugarai vezették utunkat, és azon tanakodtunk, hogy ki mit is csinált az éjszaka folyamán. Mentek a gyors pletykák és emlékek keresztezték egymást, kiadva egy álomba vesző éjszaka történetét. Hogy az ember mi mindent megtud arról, hogy miket is cselekszik…Na de, felejteni tudni kell!