Klári és Réka testi, lelki jó barátnők voltak, pedig nagyon különböztek egymástól. Klárit mindig is csendes, komoly, amolyan magának való kislánynak tartották, míg a vele egyidős Rékát a huncutság, vidámság jellemezte. Rékának köszönhetően jött össze a barátság is, mivel a lány remekül tudott érvényesülni Klári mellett, aki soha nem rivalizált vele, hagyta kibontakozni, nem hazudtolta meg még akkor se, amikor tudta, hogy kissé eltúlozza a dolgokat. Mivel közel laktak egymáshoz, így az iskolába is együtt mentek.
Klári időnként segített a tanulásban, mivel Rékának nem az volt az erős oldala, igazából nem is nagyon érdekelte, annak ellenére sem, hogy nem volt rossz képességű. Tornázni viszont szeretett, abban kimagaslóan jó volt. Teste nádszálként hajlott, ruganyos léptekkel és emelt fejjel járt. Mosolygós, vidám természete miatt könnyen barátkozott és hamar megkedveltette magát.
A gimnáziumot is együtt végezték, majd Réka elhelyezkedett egy vállalatnál adminisztrációs munkakörben, Klári viszont tovább folytatta a tanulmányait a Közgazdaságtudományi Egyetemen.
Ott ismerkedett meg Lacival, akivel kölcsönös szimpátia és barátság alakult ki. Réka néhány futó kaland után kikötött Gergő mellett, aki árubeszerző volt a cégnél.
Gergőnek volt egy saját háza, amit az anyai nagyanyja halála után a szülei a nevére írattak. Úgy tervezte, hogy néhány kollégát, kolléganőt meghív szilveszterre, így legalább megismeri Réka barátnőjét is, akit szintén szeretettel vár akár egyedül, akár férfiismerőssel együtt.
Klári nem igazán kedvelte a bulikat, de Réka addig győzködte, míg végül is ráállt. Mivel úgy hallotta, hogy mindenki párban lesz, megkérdezte Lacit, hogy lenne-e kedve vele tartani. A férfi ennek a kérésnek örömmel eleget tett. Kezdetben kellemesen telt az idő, ismerkedtek, beszélgettek egymással a vendégek. Gergő felrakott lemezeket, így aztán táncra is sor került. Éjfél után még koccintottak, aztán Klári elköszönt, mondván, hogy ő most már hazamegy, mert fáradt. Gergő háza csak néhány buszmegállónyira volt tőlük, így nem várta el, hogy Laci elkísérje, de a fiú ragaszkodott hozzá, hogy legalább a megállóig vele tart, aztán visszamegy, ha Klári nem bánja. Természetesen, ha jól érzed magad, miért ne? – válaszolta a lány.
Az ominózus szilveszter óta a párok időnként összejártak és mivel Rékáéknál jött a baba, gyorsan kitűzték az esküvőt. Tanúnak pedig Klárit és Lacit kérték fel, majd, miután megszületett a kis Panni, a keresztszülőséget is vállalták.
A diplomaosztás után végre ők is kimondták egymásnak a boldogító igent és mindkét szülőpáros anyagi segítsége révén egy kis lakást is tudtak venni maguknak.
Klári nagyon szerette a kicsit, és az igazat megvallva vágyott volna sajátra is, de István ettől mereven elzárkózott, mondván, hogy még nincs itt az ideje, előbb éljenek, utazzanak, próbáljanak feljebb lépni a ranglétrán, aztán majd valamikor jöhet a gyerek is.
Réka még gyesen volt, de mindig akadt valami intézni valója – vásárlás, fodrász, kozmetikus, fogászat, stb. – ilyenkor mindig Klárit kérte meg, hogy vigyázzon a kis Pannára, aki ezt nagy örömmel tette. Munkája viszonylag rugalmas volt, így a heti, esetenként kétheti néhány órás felügyelet nem esett nehezére. Szeretett a kislánnyal foglalkozni, aki egyre jobban ragaszkodott hozzá, hiszen olyan türelmesen és kedvesen játszott vele, mint ha az édesanyja lett volna.
A kislánynak már közeledett a harmadik születésnapja, ami nagy esemény, hiszen utána visszamegy Réka dolgozni, a kicsi pedig óvodás lesz.
Egyik alkalommal azt mondta Réka, hogy nőgyógyászatra kell mennie. Csak nem babát vársz? – kérdezte Klári. De igen, talán most már a nemét is megtudom. Viszont ha épp szülést vezet az orvos, nem biztos, hogy hamar hazaérek. Gergő viszont 17 órakor már egészen biztos, hogy otthon lesz. Nem gond, mondta Klára, nyugodt lehetsz, nem hagyom egyedül Pannát.
Gergő viszont jóval előbb, már 14 órakor megérkezett.
– Szia, Klári. Hogyhogy te vagy itt, hol van az asszony?
– Egy fél órával ezelőtt ment el nőgyógyászhoz, azt hittem, hogy tudsz róla.
– Nem, nem említette. Na, mindegy, köszönöm a felügyeletet a nagylányra.
– Igazán nincs mit. Nagy öröm számomra, ha vele lehetek. Kicsit sajnálom is, hogy megjöttél, csak 5-re vártalak. Most kezdtük el a bábjátékot.
– Elromlott a kocsi, le kellett adnom a szervízbe.
Laci reggel fájlalta a fejét, betegszabadságot kért, biztos örülni fog, hogy hamarabb érek haza, annál is inkább, mivel megjegyezte, hogy már megint pesztrának mész? Remélem, hogy nem féltékeny a kis Pannára? Talán neki is jólesne egy kis kényeztetés, különösen most, hogy nem érezte jól magát.
Csendesen nyitotta a zárat, hátha elaludt a kedvese. Addig ő készít valami finom vacsorát, aztán felbonthatnak egy üveg pezsgőt, elvégre kettesben is ünnepelhetnek, örülhetnek egymásnak. Talán még a babaprojektet is szóba hozhatja, ami most különösen is foglalkoztatja, hogy a barátnője, már a másodikat várja.
Kinyitotta a hálószoba ajtaját és nem hitt a szemének. Rékát és az ő „beteg” párját épp a franciaágyon látta in flagranti. Ráadásul annyira belemerültek, hogy észre se vették. Az egész olyan volt, mint egy film, vagy rossz álom, ami egészen bizonyos, hogy nem vele történik meg. Hát, ezért kellett olyankor vigyáznia a kis Pannára, amikor Gergő dolgozott, hogy ők nyugodtan tudják felszarvazni őket. Egyszerre hullt le az álarc mindkettőjükről.
Mint a lebukás után kiderült, még azon az ominózus szilveszteri éjszakán, – mikor ő éjfél után hazament – jöttek össze. Gergő nem volt hozzászokva az italhoz, így az megártott neki és elaludt a fotelban. A többiek elmentek, már csak Réka és Laci maradt, akik egy lassú táncnál úgy egymásba gabalyodtak, hogy nem bírtak a vérükkel. Magukra zárták a hálószoba ajtaját és reggelig élvezték egymás társaságát. Aztán, ha csak időt tudtak szakítani folytatták a viszonyt. Mindkettőnek nagy volt az étvágya, így tökéletes párost alkottak az ágyban.
Rékának Laci volt az ideálja, így ha olykor kénytelen volt a házastársi kötelességének is eleget tenni, olyankor a férje tudta nélkül, mindig védekezett. Így aztán bizonyos volt abban, hogy Panna Lacitól van, ahogy a kisfiú is, akivel most terhes.
Klári azonnal összepakolt és visszaköltözött a szüleihez és ezt a két embert örökre kizárta a szívéből és az életéből.
4 hozzászólás
Kedves Rita!
Bevallom nem ilyen történetre számítottam a barátnők olvasása során készer is nekifutottam az olvasásnak. Talán csúnyán hangzik, hogy ilyenkor örül az ember pontosan én, hogy a gyerekkori meg kamaszkori barátságaiból nem lett semmi.Bár hallottam hasonló történetet, de nem éltem át. Így minősíteni sem lenne helyes bár én ezt elolvastam háromszor mert többször elveszítettem a fonalat ki, kivel van, de előfordul ilyen. Vannak az életben fura emberek és helyzetek. Amikor megfogjuk a csomagunkat és bezárunk ajtókat ” hogy köszönöm szépen, de ebből én nem kérek” Gondolom a szereplőid huszonévesek voltak. Nem szerettem a szilveszteri bulikat. Erről eszembe jutott, hogy életemben egyszer 22 évesen voltam egy házibuliban és slussz.Szerintem Klári jól döntött. Ha ezt a történetet hallottam volna, mint pl velem történt akkor valószínűleg sajnálnám, bár azzal nem lenne igazán kisegítve. Talán csúnyán hangzik, de szerintem a különböző felfogású emberek nem jönnek ki jól. Az embernek negyvenöt éves koráig kb 6 barátnője van az életben akire rá lehet fogni,hogy barát. A hat nagyon jó barátból max marad kettő akivel fenntartja a kapcsolatot a többi az elvész a semmiben. A Réka és Laci nevű élőlények megérdemlik egymást.Érdekes történet volt. Tényleg nem erre számítottam, pedig én ritkán lepődöm meg. Szeretettel: Ági
Kedves Ági!
Nagyon szépen köszönöm a jelenléted, az olvasást és a hozzászólásod is. A facebookra is feltettem, ahol az egyik kedves olvasóm kérte, hogy folytassam, mert kiváncsi lenne arra, hogy a továbbiakban kinek, hogy alakult a sorsa. Megtettem, majd ide is felteszem. Igen, nem erre lehetett számítani, bár nekem a munkahelyi tapasztalatom azt volt, hogy sok nő csalta meg a férjét, annak barátjával, ahogy fordítva is, a férfi a barátnőjével. Tehát maga a téma az életből merített,csak a történet és a szereplők mások. Klári se szerette a bulikat, nem is ment el szívesen és nem is maradt végig. Akik isznak, azok könnyebben félre tudnak lépni, mint akik józanok maradnak, meg hát kell az emberi tartás is hozzá. Réka sohasem volt a helyzet magaslatán. Neki tetszett a komoly és megbízható barátnő, de ő se komoly, se megbízható nem volt. Az emberek jóságát ki lehet használni.
Szeretettel: Rita 🙂
Kedves Rita!
Megvallom őszintén, hogy sejtettem, hogy ez kerekedik ki belőle, sőt talán még egy baba is. Rengeteg hasonló szituról hallottam már, a közvetlen ismerősi körökből kerülnek ki leggyakrabban. Szomorú és megdöbbentő, számomra elfogadhatatlan.
Nagyon jól írsz! Gratulálok!
Szeretettel: Zsuzsa
Kedves Zsuzsa!
Köszönöm az olvasást. Igen, ez a leggyakoribb, hiszen nem feltűnő, ráadásul sok mindent tudnak egymásról. Van, olyan hölgy, aki nem tud vagy csak nem szeret sütni, a “kedves” barátnő, mert azzal jár a férje kedvébe, hogy hoz neki. Aztán az asszony nem dohányzik, a férj és a barátnő igen, szépen elvonulnak, mert ugye így illik. Sokan a házaséletükről is tudnak, ha nem is részleteket, de mégis eleget ahhoz, hogy kedvet kapjon a másik fél kipróbálni a barátnője férjét, vagy a barátja feleségét. Míg a háziasszony térül-fordul, kávé, szendvics, stb., addig ők szépen elvannak kettesben, ráadásul legálisan.
Szeretettel: Rita 🙂