Azért Mimi, letagadhatsz a korodból konkrétan sokat. Remekül áll neked ez a likőrkzöld szoknya a ciklámen felsővel. Sok te korodbeli nő, már csak a megszokott színeket tarja előnyben. Jó, kell hozzá némi bátorság, váltani merészebb színekre, de a hatás biztosan nem marad el.
Azért megsúgom nektek, Kató néni, a szemüvege mögül pislantott rám féloldalasan sandán reggel, amikor az autómhoz értem, és levetettem a kabátomat. Odabiggyesztett egy "jó reggelt-et", alig hallhatóan, majd erőteljesebben is, "dekirittyentett Mimike". Volt a hangjában olyan dögöljmeg féle. Pedig csak a hatvanat tapossa a lelkem. Mi lesz Tavasszal, amikor felkapok magamra egy virágos kertet. Egyébként pedig a vidám színek feldobják a hangulatot is télnek idején.
Meg a csizmát is, amikor elcsúszik az ember. Ti tudtok olyankor nevetni? Hát khmmm tudok, muris tud lenni egy-egy akrobatikus mutatvány. Viszont saját magamon is, és ez már nem semmi teljesítmény. Hm? Volt rá példa Saci? Volt bizony. Egy puncskocka mellett elmesélem. Akkor ma puncs kocka, és Latte Macchiato!
Szóval, indultam a könyvelői irodába, reggelit pedig nem volt időm készíteni. Semmi baj, mert több üzlet is útközben elérhető. Siettem, mert késésben voltam, így az elsőt választottam, mielőbb túl akartam lenni rajta. Az út síkos volt, a hó letaposva, némely helyen csillogott a jég a reggeli hidegben. A bolt előtt egy nagy kartondoboz szétszedve feküdt a bejáratnál, a lépcső előtt. Nem sejtettem, hogy pillanatokon belül én is fekvő helyzetben fogom találni magam. Felléptem a lépcsőre, és ott megcsúsztam, a fotocellás ajtó pedig kinyílt, mert érzékelt, ahogy estem felé, és én szépen beestem a nyitott ajtón. Amilyen hosszú vagyok, úgy. A táskám megelőzött, gondolom a lendülettől. A pénztárnál döbbent arcokat láttam, a pénztárosnő keze a megállt a levegőben. Én, amikor észleltem, hogy a földön vagyok, odaköszöntem, hogy szép napot kívánok, és közben tápászkodtam fel. Kínos volt, de elnevettem magam. Erre mosolyra fordult jó néhány ember szája. Ingyen show . Fájt minden porcikám estére.
Másnap reggel bementem ismét, és közöltem a biztonsági emberrel, én voltam az a nőci, aki tegnap berepült a boltba. Jó lenne, ha jobban ügyelnének a síkosság ellen, mert ha egy öreg néni esik el úgy, ahogy én, valószínű ripityára törnek a csontjai.
Ráadásul, most kezdődik a vásárlási dömping, legalábbis papírforma szerint. Ahogy elnézem, minden megkapható, csak hát ugye, pénztárcafüggő a dolog. Emlékszem, volt idő, amikor az év második felétől, már gyűjtögetni lehetett, és félrerakni egy kisebb összeget karácsonyra. Ma is lehetne, csak nincs miből. Sok-sok családnak. Aztán a másik véglet is létezik. Bármit válogatás nélkül meg képes vásárolni egy réteg. Azoknál minden nap karácsony van. Munkahely függő is a dolog. Addig nem is szabad panaszkodnunk, ameddig van munkánk. Belegondolni sem akarok abba, mi lenne, ha ez ellentétesre fordulna. Nehezen enged az ember abból az életszínvonalból, amelyet elért. Pedig Kata, mennyi ember kényszerül lemondani! Sajnos tisztában vagyok ezzel.
Ma a szalonban, a határidőnaplómat néztem át, hát bizony betelt. Időpontot szinte nem is tudok már adni. Kérik zsúfoljak be, még estére, de ha megteszem, másnap a kezem nem akar engedelmeskedni. Egyszer – kétszer bevállaltam többet, kapkodva dolgozni lehet ugyan, csak a minőség rovására megy. Aztán fújhatnám a macskát szalmaszállal, ha intené ágyő, mert választék van bőven szalonból. Nagy a konkurencia a szakmában. Egy rajztanár is feladta a tanítást, és műkörömépítőnek ment el. Csodálatosan dolgozik. Volt szerencsém látni a munkáit. Mesélte, először furcsán néztek rá a barátok, ismerősök, mára elfogadták. Tehát, van mitől tartanunk.
Tipikus női szakma, mint a virágkötés, de lám – lám fordulni tud a kocka, mint köztudott. Az üzletben nálam, garmadával áll az adventi koszorú. Tavaly többet adtam el. A fizetőképes kereslet nem éli virágkorát. Odahaza készítik el az emberek jelentős része. Vásárolnak gyertyát, beszerzik a fenyőágat, kis masni, és készen is van. Mi pedig beinvesztáljuk a pénzt a választékba. A szezonális cikkek vagy elfogynak, vagy irány aludni egy kerek esztendőt. A pénz pedig vele együtt, mert nem forog ki. Disznóság.
Jut eszembe, tegnap disznótoros vacsorán voltam. Sikerült nagyon bezabálnom, és nem azért, mert degeszre ettem magam, hanem mert végigkóstoltam mindent és nehéz lett a gyomromnak. Egy évben egyszer igazi friss dolgokat kajálni, valami isteni volt. A coca, még reggel várta a kaját, és estére az asztalon illatozott,az össztermék. Jól felpakoltak belőle.
Egyik este, mondjuk szerdán várlak benneteket nálam, egy vacsorára. Nem vacsora csatára, bár? Mit szólnátok, ha januárban megrendeznénk egy ilyent? Benne vagyunk, naná! Jó, én kezdem, Kata, Mimi jöttök szépen, és minden haccacáré nélkül, vacsi után egy pontozás, és viszont látás. Nincs buli, meg órákig csüccs. Majd itt, kibeszéljük egyszer .Ez akkor átbeszélve. Megalkotva a szabály, gyors, határozott döntés.
Most cihelődjünk, mert eljárt az idő. Jön a havas eső, hó, kéz-lábtörés mentes hetet magunknak.
6 hozzászólás
Kedves Marietta!
Jó olvasni 🙂 jöhet a többi 🙂
szeretettel-panka
Köszi Panka, jövök vele, persze:-)))
Szeretettel:Marietta
kikapcsolt :)) szeretettel
Ez a célom, köszi:-)
Szeretettel:Selanne
Kedves Marietta!
Nekem már van egy karácsonyi ajándékom! A Te barátnős sorozatod! 🙂
Friss témák, "Mariettás" stílus, kicsit vicces, kicsit elgondolkodtató. Egy korty élet!
Judit
Igen, ezek a mindennapokban felgyülemlett gőz, kiengedése, a lányoktól.
Karácsonyi ajándékom, ó de kedves:-) Köszönöm szépen. Öröm itt ez számomra.
Szeretettel:Marietta