Barterjárat 9.

. Némi szervezést igényelt az utazás megvalósítása, a vásár 18 óráig tartott nyitva, a hajó, illetve komp 20 óra 10 perckor indult a tallini kikötőből. Rohanás a szállóba, tusolás, átöltözés, azután taxival irány a kikötő. A taxizás sem volt hétköznapi, a hotel előtt ácsorogtak, un. feketén taxizók, semmilyen jelzés nem volt a kocsikon, és valamennyi öreg Zsiguli volt, viszont jóval olcsóbbak, mint a hivatalos, kockás taxik, és alkudni is lehetett. Kijövünk a szállodából, odajön „vállalkozó”, mondjuk, hogy hová akarunk menni, szemrebbenés nélkül közli,hogy harminc Finn Márkáért kivisz. Átveszem az alkusz szerepét, és mondom neki, hogy az nagyon sok, rugalmas a fószer, enged, először 20-ra, majd 10-re, közben a kollégák sürgetnek, hogy lekéssük a hajót, a 10-be belemegyek, de az Rubel, nem márka, a taxis csúnyán néz, de elfogadja. A sikerélménnyel együtt beülünk, és csörgünk, csattogunk, de szószerint a kikötő felé. Előző nap a jegyeket meg kellett venni, így ezzel most nem kell bajlódnunk, én voltam a jegyekért, azért tudtam, hogy a taxisokkal alkudni kell, mert próbálkoznak az átveréssel, csakúgy mint itthon.
Kiérünk a kikötőbe az útlevél, és vámvizsgálat lassan megy, a szovjet határőrök, és vámosok nagyon „precíz” munkát végeznek, részletesen átnézek mindent, végre átesünk a formaságokon, kijutunk az épületből, előttünk tornyosul a komp. Hatalmas mérete lenyűgöző. A behajózás három kapun történik kettőn a kamionok, és gépkocsik hajtanak fel, egyen a gyalogosok szállnak be. Feltűnő, hogy a személygépkocsik nagytöbbsége finn, néhány német (nyugatnémet), és alig látunk szovjet rendszámot, nem mintha hiányoznának. Némi magyarázattal tartozom, hogy miért az esti járattal tesszük ezt a kirándulást, nos prózai okai vannak. Legfőképpen az, hogy mindenki jönni akart Helsinkibe, viszont a vásári pavilont nem hagyhattuk magára nyitvatartási idő alatt, így zárás után, ezzel a 20 óra 10-es járattal megyünk, vissza pedig ugyanez a hajó jön, reggel 5 ó. 40 órakor indul, 8 ó. 20-ra ér Tallinba, úgyhogy a 9 órai nyitásra vissza is érünk. Az alapos határrendészeti munka megtette hatását, mintegy félórakéséssel indulunk, de végre mozgásba lendül a hatalmas monstrum és elindulunk. Hamar magunk mögött hagyjuk a várost, és kiérünk a nyílt tengerre, amely nyugodt, alig fodrozódó felszínén táncot járnak az esti nap sugarai, fenséges látványt nyújtva a fedélzeten bámészkodó utasoknak. A gyönyörködésből a hajóharang „ébreszt”, jelezvén, hogy lehet menni vacsorázni. A vacsora svédasztalos, ezer féle tengeriherkentyűvel és persze hagyományos étkekkel ízlésesen, és bőségesen megrakva, a pincérek árgus szemekkel figyelték, hogy mi van fogyóban, és azonnal cserélték, vagy újat hoztak. Szóval itt találkozhattunk először Finnországgal, s meg kell, mondjam a bemutatkozásuk nagyon jól sikerült, és nemcsak a vacsora miatt, hanem a hajó boltjaiban, kaszinójában, egyáltalán az egész úton megnyilvánuló kedvesség, udvariasság miatt. Ja igen, azt még nem mondtam, hogy finn komppal, finn legénységgel, de szovjet zászló alatt hajóztunk, hogy ez miként volt lehetséges ma sem tudom, azt viszont igen, hogy egy retúrjegy huszonnyolc rubelbe került, ami szintén meglepően olcsó volt.
A Finn-öböl két szemközti pontja Tallin és Helsinki között a távolság 80-85 km, ezt nagyjából a komp két és fél óra alatt tette meg. Majdnem 23 óra volt amikor megérkeztünk a Helsinki kikötőbe, a nap még mindig magasan járt, a finn főváros ugyanis még északabbra van mint az észt. Helsinki az északi szélesség: 60 fok 10 percnél fekszik, ami azt jelenti, hogy mivel a nyári napforduló közelében járunk itt méginkább tanúi lehetünk a fehér éjszaka jelenségnek. Ami nem más, minthogy a 60. szélességi fok felett a Nap sehol sem süllyed 6 foknál mélyebben a látóhatár alá, ezért a nappali világosság nem szűnik meg teljesen. Ebben a valószínűtlenül érdekes félhomályban tettünk egy hatalmas sétát este 23 órától, hajnali 5 óráig. Mit is láttunk és tapasztaltunk sétánk során?

Folyt.köv.