Bé aggodalmai

Kezdhetném úgy a történetet, ahogy a meséket szokás. Hol volt, hol nem volt volt egyszer egy bé betű… De én inkább úgy kezdem, hogy a XXI. század felfordult univerzumában próbált élni Bé. Próbált, mert senkije sem akadt, aki segíthetett volna sanyarú sorsán. Egyes egyedül éldegélt , akárcsak a kisujjam. Akadtak társai nem is egy, de ő egyikükkel sem került mélyebb kapcsolatba, hisz nem volt rá alkalma.
Bé testesítené meg az alsó közép csatárt, ha lenne ilyen…. Szo mszédai az en és a vé,akiket a bátrabbak már Bé élettársainak hívnák. Hármuk kapcsolata olyasfajta se veled se nélküled kapcsolat volt. Egymás mellett éltek, együtt küszködtek az élet szörnyen borzasztó nehézségeivel, de mégis önállóak és magányosak voltak. Bének a két másik legközelebbi ismerőse az unokabátyja és az unokahuga volt, őket úgy hívják, hogy á és cé.
Mindennap attól rettegett, hogy hazaérkezik a „nagyúr” és benyomja azt a hatalmas tappancsával a leghatalmasabb gombot, amit Bé valaha is látott. Miután ez a sajnálatos procedúra véget ér még mindig remél. A nagy szőrös monstrum letelepszik, majd elkezdi zsíros, szinte fekete ujjaival ütögetni az addigre már szív nélküli Bét, és társait. Mindenki mormolja az imákat, keresi elő az összegyürkészet zsoltárokat. Egyre közeledik felé a veszély. Van egy jól bevált szokás köztük, mikor hozzájuk ér az ujj elmondják a nevüket, így ki lehet sakkozni, hogy ki lesz a soron következő. Ká-É-eS-Ö ebben a szent pillanatban Bé tudta, hogy itt az ő ideje. Az ujj hirtelen csapott le rá, mohón, akár egy vadász, aki lesben állt. Hideget, fagyos, egészen a csontokig hatoló hideget érzett a nem létező csontjaiban. Egy röpke pillanatig tartott az egész cselekvés, a két csapás, de számára egy örökkévalóságnak tűnt. Lecsúszott róla az emberi testrész és továbbsiklott másokra. Bé a szó szoros értelmében kosszá változott. Egyik másodpercben még a tisztaság mintaképe, aztán a kéményseprők szemefénye.
Bé nagyon híres volt, akár egy filmsztár. Szinte az összes szóban ott volt a helye, az emberek vele kezdtek el neveket. És annyira büszke volt magára, hogy szinte dagadt a melle, ugyanis vele kezdődnek a világ legszebb szavai: Barátság, Béke, Bátorság, Bizalom, Büszkeség, Balítélet, és persze a Banánturmix is.
Így teltek és telnek Bé napjai, békésen, ámde mégis keserűen. Bé elérte azt, amire sok ember áhítozik: örökké él az emberek szavaiban, mondataiban és gondolataiban egyaránt.