Kedves Szusi!
Jól megfogtad a Haikuddal az akkori érzéseimet. Talán az én akkor, ( Olvasd el a neked írt válaszomat a te hozzászólásodra), és majdnam mindig használt lőszerem, a golyó helyett a mosoly ( mert a mosoly sem mindig mosolyt vált ki, mert néhe még nagyobb erővel csap le mint egy bomba) számomra a két rossz közül a kissebbik rosz volt.
Köszönöm, és örülök neki, hogy felébresztettem a múzsádat.
üdv Tóni
Örülök Tóni, hogy beletaláltam az akkori érzéseidbe, és annak is örülök, hogy ma már nem így érzel.
Mostanában gyakran előfordul. hogy itt olvasok valakitől valamit és arról eszembe jut egy-egy gondolat. Ma a te versed volt a múzsám. Én köszönöm.
Én is örömmel olvasom másét és annak külön örömködök, hogy Selanne is föltette "csak" azt az egyet, amit éppen akkor írt, merthogy az én mániám az, mint tudjuk, hogy a jó haiku felér egy jó verssel, hisz az is./Persze ha nem jó, akkor egy rossz verssel ér föl!/De….mindenképp megérdemli a külön kezelést.
Tudom én azt Zsolt, de nem magunkkal kéne "jóban lennünk" elsősorban, ahhoz, hogy másokkal jóban tudjunk lenni?
Ha én sem szeretem magam, hogy várhatom el, hogy más szeressen?
A harccal nincs bajom, csak a folyamatossal, az állandósulttal.
Sokunk lelke sajnos valóban hadihajókkal van tele.
Nem is értem, mert ha nincs békesség, soha nem lehetünk jóban se magunkkal, se a világgal.
Engedni kellene.
Jól sikerült, mély sorok, itt most elégnek érzem a terjedelmet.
jerry, a haikunak vannak szabályai, amelyekből én csupán a 17 szótagszámot igyekszem betartani, a többitől "elegánsan" eltekintek. Azért szeretem, mert leszoktat a szószátyárságról, aminek egyébként, az "életben" birtokában vagyok. Koncentrálok a lényegre, valami esszenciára. Bevallom, még csak itt "megy", odakint még mindig fecsegek. Mindkettőt élvezem, úgyhogy a leszokásról nem nagyon lesz semmi, de legalább itt, jó"tömörködni".
Köszönöm, hogy elolvastad/máris elkezdtem locsogni/.
By szusi
12 hozzászólás
Nagyon találó és ötletes, egy viharos érzelmekkel telt, vívódó lélek tépelődését jelzi…:)))
Igen Irén, van amikor harcban állunk önmagunkkal is, és az nagyon nem jó!
Kedves Szusi!
Jól megfogtad a Haikuddal az akkori érzéseimet. Talán az én akkor, ( Olvasd el a neked írt válaszomat a te hozzászólásodra), és majdnam mindig használt lőszerem, a golyó helyett a mosoly ( mert a mosoly sem mindig mosolyt vált ki, mert néhe még nagyobb erővel csap le mint egy bomba) számomra a két rossz közül a kissebbik rosz volt.
Köszönöm, és örülök neki, hogy felébresztettem a múzsádat.
üdv Tóni
Örülök Tóni, hogy beletaláltam az akkori érzéseidbe, és annak is örülök, hogy ma már nem így érzel.
Mostanában gyakran előfordul. hogy itt olvasok valakitől valamit és arról eszembe jut egy-egy gondolat. Ma a te versed volt a múzsám. Én köszönöm.
Szia!
Viaskodunk? Hát persze, hogy viaskodunk. Erről is szól az életünk!:-)
Szeretettel:Selanne
Ez így van Selanne, de rossz időszakok azek, amikor saját magunkkal vagyunk nagyon rosszban.
Ma ez a második haiku amit olvastam. Most sem csalódtam. Csak így tovább! 🙂
Barátsággal panka!
Én is örömmel olvasom másét és annak külön örömködök, hogy Selanne is föltette "csak" azt az egyet, amit éppen akkor írt, merthogy az én mániám az, mint tudjuk, hogy a jó haiku felér egy jó verssel, hisz az is./Persze ha nem jó, akkor egy rossz verssel ér föl!/De….mindenképp megérdemli a külön kezelést.
Örök harc dúl lelkünkben,
ez része életünknek.
Nagyon jól leírtad és megfogalmaztad!
Gratula!
Barátsággal:Zsolt
Tudom én azt Zsolt, de nem magunkkal kéne "jóban lennünk" elsősorban, ahhoz, hogy másokkal jóban tudjunk lenni?
Ha én sem szeretem magam, hogy várhatom el, hogy más szeressen?
A harccal nincs bajom, csak a folyamatossal, az állandósulttal.
Sokunk lelke sajnos valóban hadihajókkal van tele.
Nem is értem, mert ha nincs békesség, soha nem lehetünk jóban se magunkkal, se a világgal.
Engedni kellene.
Jól sikerült, mély sorok, itt most elégnek érzem a terjedelmet.
Üdv.:Tamás
jerry, a haikunak vannak szabályai, amelyekből én csupán a 17 szótagszámot igyekszem betartani, a többitől "elegánsan" eltekintek. Azért szeretem, mert leszoktat a szószátyárságról, aminek egyébként, az "életben" birtokában vagyok. Koncentrálok a lényegre, valami esszenciára. Bevallom, még csak itt "megy", odakint még mindig fecsegek. Mindkettőt élvezem, úgyhogy a leszokásról nem nagyon lesz semmi, de legalább itt, jó"tömörködni".
Köszönöm, hogy elolvastad/máris elkezdtem locsogni/.