Belvárosi történetek 1.

Idézettel, pláne mindjárt kettővel kezdeni egy írást nem megszokott dolog, bocsájtsák meg, de én most mégis ezt teszem, íme az első idézet:

„Sajnálom azokat, akik nem isznak. Ahogy reggel felébrednek, úgy érzik magukat egész nap.” Winston Churchill.

A nagy brit politikus eme örökbecsű gondolatát azért biggyesztettem ide, hogy ezzel vezessem fel a második, némileg hosszabb idézetet, amelyet a facebook, Szolnok a múltban című rovatában találtam, annyira megtetszett, hogy ezt is közreadom.

„SZOLNOKI MŰVÉSZET (ÉS KOCSMATÖRTÉNET)
Bíró Mihály kocsmája- közelebbi nevén a Bíró Művek- úri kaszinó volt. Sőre Pistával, Szolnok nagy, igazmondó félnótásával, tisztesen púderozott kurvákkal, Mensáros László „igehirdetésével”, Somogyvári Rudolf katonásan sorakozó fröccsös poharaival, kazánfűtőkkel, segédmunkásokkal, szabadnapos mozdonyvezetőkkel, utcaseprőkkel, apró spiclikkel. Szóval a néppel.
Lajkó = (Papi Lajos), te fent trónoltál az egymásra rakott söröshordók tetején, Gácsi Mihály, a grafikus meg törökülésben az eperfa alatt. Körülötte későbbi, ezerszer elátkozott híres rézkarca, a Magyarok bejövetele minden figurája. Köztük jómagam, a slapaj riporter. Idilli hangulat volt. Gulyás Gyula – ő is a zöldpázsit alól közvetíti már az MTK-Fradi örökrangadókat – Mensárossal a teremtés számára nehezen érthető kérdésekről vitatkozott, Mádi Szabó Gábor pedig a Zalameai bíró szerepére készült az egyik kerti asztalnál. Mindig koccintott valakivel, éppen aki arra járt, azzal. A magyar ember nem csak a bor ízét akarja érezni, nem csak a színét akarja látni, de a KIS hangját is akarja hallani, mondta.
Sőre Pista felmászott egy tyúklétrán a szomszédos nádtetős ház padlásfeljárójáig, onnan kiabálta, „kitüntetéseit” csörgetve: Piszkos kommunisták, ide nézzetek, így iszik egy élmunkás!
Gácsi felbandzsított rá: Te leszel a vezér Pista, a Magyarok bejövetelén! Csak egy hülye képes rá, hogy ilyen helyre vezesse a népét!”

Eddig az idézet, gyorsan közlöm is a forrást, nehogy úgy járjak, mint az egykori doktor, bár ő utóbb nagyon is jól járt.
(Válogatás Tiszai Lajos írásaiból. Szerk. Tál Gizella. Szolnok 2013).

Amikor ez a Kocsmatörténet játszódik, úgy a hatvanas évek elején, közepén, jómagam tizenhat év körüli középiskolás vagyok. a történet íróját, és szereplőit látásból mind ismerem. Akkoriban kezdünk iskolatársaimmal színházba járni. Elképzelhető micsoda nagyszerű előadások voltak, amikor a Szigligeti Színház egyszerre, egy időben ilyen művészeket tudhatott a soraiban, mint Mensáros László, Somogyvári Rudolf, Mádi Szabó Gábor, és szabadjon kiegészíteni a távolról sem teljes sort a szolnoki SZÚR-ok kiváló kapusával, a szintén színész nagyság Gelley Kornéllal. Még egy személyes megjegyzés, olyan Lear Királyt, mint akkor láttam Mádi Szabó Gáborral, azóta sem, és valószínűleg már nem is fogok.
Ezek után jöjjön az én két történetem, melyeknek főszereplője a fentebb említett Sőre Pista.
Folyt.köv.