X elkezdte sorra venni a fegyvereket. Mind kifinomult munka és egyedi. Lehet hogy típus feyver, de van rajta valami ami a többin nincs. Egy betű, szimbólum, vagy mondat. A fegyverekben csak a fekete szín volt a közös. Amit a lány még értett is, hisz ha az ember bérgyilkos a sötétben kell maradnia. Az árnyékokban élnie és mozogni és nem hívhatja fel magára a figyelmet. Bár sok gyilkos hagy maga után nyomot. Ezek a nyomok általában alig tűnnek fel, például egy gomb hiánya, vagy egy hajtincsé. De néha elég nyilvánvalóak, üzenet a halott szájában, vagy kártya a mellkason. X soha nem értette erre miért van szükség. Csupa felesleges idő pocsékolás ezeket észrevétlenül ott hagyni. Ráadásul ha kikapnak egy jobb nyomozót még gondot is varrnak a nyakukba.
X amint betelt a fegyverekkel, csendben vissza lopódzott a szobában, ahol Z még mindig csukott szemmel feküdt.
– Most vagy színlelsz, vagy tényleg ilyen gyenge vagy! – mondta X az alvó fiúnak, miközben leült az ágy szélére. – Cöh! Gyászos! – erre hirtelen Z két vállra fektette X – et. Olyan közel hajolt hozzá, hogy a lány azt hitte megint megcsókolja. Valahogy már kívánt azt a furcsa érzést, amit a fiú csókja váltott ki.
– Fáj a fejem és kajás vagyok! – engedte el végül Z X – et.
– Kösz, nem voltam rá kíváncsi! – mondta kicsit dühösen X.
– Nem baj, de mivel miattad fáj a fejem csinálhatnál nekem kaját! – mondta a fiú.
– „ Meg még mit nem?!” – dühöngött X magában.
– Rántottát ennék, vagy inkább valami rizses kaját! – gondolkodott a fiú hangosan.
– Akkor csináld meg magadnak! – állt fel a lány. Mire Z megint rávetette magát, de csak a kezét tudta megfogni.
– Neked kéne! Mert hát végül is megmentettem az életed, meg miattad van púp a fejemen és hát! Izé… Ideje törleszteni. – X szemei a szavak hallatán kezdtek vérben forogni.
– „ Majd megsütlek én téged mindjárt, forró olajon. Aztán kifilézlek, és végül feltálallak a jó édes anyukádnak!” – dühöngött X. – Majd, ha megtanítasz főzni! – végül csak ennyit nyögött ki.
– Te nem tudsz?! – lepődött meg Z. – Pedig nő vagy!
– „ Mi baja ennek a baromnak? Még egy púpot akar?! Vagy mi?!” – szorította ökölbe a kezét X. – És?! Ez még nem azt jelenti, hogy tudok főzni!
– Ah! Milyen idegesítő! – folytatta tovább, Z a siránkozást. – Nem tud főzni, szerintem takarítani sem és megöletni sem akarom magam, szóval nem tudom, mi hasznát veszem! – X nek ennyi elég volt. Rántott egyet a kezén és egyedül hagyta a fiút. Z pont ezt akarta, nem tudja miért, de szereti idegesíteni a lányt. „ Tetszenek a reakció, de nagyon!” mosolyodott el Z.
„ Mekkora egy barom, állat! Úgy beszélt rólam, mint egy tárgyról! Mintha ott sem lettem volna!” Dühöngött X.
Mivel X nem nagyon ismerte a házat, csak a nappaliba ment le. Bevágta magát a Tv elé és kapcsolgatott a csatornák között. Akkor sem nézett Z re amikor az rákezdte a mondandóját. Aminek csak annyi volt a lényege, hogy szívesen megtanítja főzni a lányt.
– Nem! – ennyi volt X válasza.
– Miért nem?
– Haza akarok menni! –
– Minek? Már választottál? – lepődött meg Z. – Koporsó vagy ez?
– És ezt választottam, tudom! – vette át a szó X. – De akkor is körbe kell néznem otthon és pár dolgot el akarok hozni!
– Mit?
– Nem mindegy az neked! – morgott egyet X.
– Oké! De csak sötétedés után! Jah, és nem árt ha nem ismernek fel!
X hálásan nézett a fiúra, majd visszakapta tekintetét a tévére. „ Nem szabad!” Korholta magát. „ Elvégre meg akart ölni! Amúgy sem tudom igazán ki ez a pasi. Idióta az fix, de ugyan akkor…” Nem folytatta tovább a gondolkodást. Már így is túl sokat gondol!
1 hozzászólás
Nocsak szerelem szövődik gyilkoséknál?
Várom a folytatást. Nagyon jól fogalmazol!