A nap lassan bukott a horizont alá. Amint minden napsugár eltűnt és sötét lett, egy kocsi állt meg a kis sikátorban. Az emberek gépiesen siettek haza munkából vagy a városból. Mindenki elvolt foglalva magával és fel sem tűnt nekik, hogy két sötét alak mássza meg az épület tűz lépcsőjét.
Az egyik gyorsabban és könnyebben halad, mintha ismerné már a járást. A másik viszont eléggé nehézkesen haladt felfelé, de mind a ketten hangtalanok voltak. Az embernek olyan érzése támadt, hogy szellemek vagy démonok jöttek el valaki lelkéért.
Ahogy megérkeztek a célhoz, halkan kinyitották az ablakot. Nem is lehet észrevenni! Az első betörő gyorsan és akadály mentesen jutott el a lakás titkos szobájához. Az ajtó nyitva volt!
– Francba! – kiáltott fel a betörő, aki nem más volt mint X.
– Mi van, elő maradt egy tanga? – reménykedett Z és a lány után esett. Nos igen aki nem ismeri a terepet!
– Elvitte! Itt járt! – dühöngött X. – Nem hiszem el, ilyen gyorsan!
– Szép szoba! – tápászkodott fel Z. – De mi a baj?
– Elvitték a fegyverem és a kardot! – zuhant a padlóra X.
– Aha, és ez miért baj? – értetlenül nézett Z. Fogalma nem volt miért kell egy fegyver miatt így letörni, ami érthető is egy első generációs bérgyilkostól.
– A kard családi jelkép, mindig az első szülött őrzi, ezzel jelzi, hogy ő a család feje lesz majd és milyen helyet foglal el a családi hierarchiában. – sóhajtott X. – Generációkkal ezelőtt készült a kard! Egyedi és csak mi ismerjük a titkát. Rengeteg halál kapcsolódik hozzá. Tökéletes egyensúly elosztás. Kifogástalan penge, amely nem csorbul ki. Erre a nemes fém pengére lett belekarcolva a család címere! A Vörös szemű hegyi sárkány. A fondorlat és rejtőzködés mestere, arra tanít, hogy mindig légy óvatos és higgadt!
– És mi a helyzet a fegyverrel? – kérdezte kíváncsian a fiú.
– Azt még én készítettem! A családomban ez már hagyomány. Mielőtt hivatalosan is beavatják, mint bérgyilkos készíteni kell egy fegyvert. A fegyver minősége határozza meg a gyilkos minőségét.
– Gondolom jól sikerült! – vágott közbe Z.
– Aha! De elvitte! – remegte X a dühtől.
– Ki vittel el és miért? – faggatta tovább Z.
– Hát azért, mert most ő lett a rangidős, bár nagyapa őt és anyát kitagadta a családból. De most hogy nála a kard simán bosszút állhat rajta, mert akinél a kard az a család feje ugye és bármit megtehet!
– Oké, oké, de ki vittel? Ki az,az ő? – X Z szemébe nézett és a fiú már sejtette ez fájni fog neki.
– Hát a húgom D! – a válaszra megfagyott a levegő.
– D?! – visszhangozta a nevet Z. – Ő nem meghalt a születésekor?
– Nem! – nevetett fel fájdalmasan X. – A Szervezet vette el, anya tudtával. Tudod anya az utolsó éveiben kicsit begolyózott a családi foglalkozás miatt, – Z bólogatott. – D – t elvitték, hogy tökéletes gyilkost faragjanak belőle amit belőlem nem tudtak.
X elmesélte a történetet. D – t egy éves koráig annyi vegyszerrel töltötték tele, hogy a vére lilás lett, és szemeinek fehér részéből is piros lett. Miért? Nos D egy kísérleti programban vett részt akaratlanul is. Eleinte miden próba elbukott, míg rá nem jöttek, hogy nem elég a fiatal kor, kell egy különleges gén. Ezzel a génnel rendelkezett X és ezzel rendelkezik D is. Érthető hiszen testvérek, bár D még csak 18 éves.
Szóval kicsit felturbózták a csecsemő D – t. Ahogy fejlődött ezek a hatások kezdtek jelentkezni. Átlagon felüli látás, hallás, emlékezés és reflexek. A Szervezet nem akart még egy hibát elkövetni ezért, hogy minden érzelmet kiöljön a lányból elhitette vele, hogy felesleges a társadalom számára. Azért került be a laborba is, mert a családja lemondott róla. Ő csak egy kolonc a szülei számára. A gyermek D ezt még be is ette! Felnőtt úgy hogy csak a bosszú hajtotta a családja felé és valamiféle hála a Szervezet felé. Tökéletes gyilkos és katona. Egy kaméleon! Bármilyen élet helyzetben képes alkalmazkodni különösebb erőfeszítés nélkül. Ő már csak a bosszúra vágyak, hiszen veszteni valója nincs. Így a legjobb gyilkos a világon!
– Értem, de te ezt honnan tudod? – kérdezte közbe Z.
– Amikor eljöttem a szervezettől, elhoztam magammal egy floppy is.
– Aha! – vakarta meg a fejét Z. – Majd meglátjuk mi sül ki ebből.
– Idővel biztos! – morogta X.
Annyira elvoltak merülve a gondolataikba, hogy nem vették észre a piros szempár amely fürkészően nézte a mozdulataikat. A szemek tulajdonosa az utca végén lévő palánk tetején gubbasztott már két napja. Hosszú copfos hajával most a szél játszott. Ajkain gúnyos kis mosoly suhant át.
„ Lám, lám! Még is csak igaz a holtak éjjel járnak! „ – gondolta magában és egy tökéletes hátra szaltóval a földre ugrott, majd elrohant.
A szél észak felől fújt! Nagy veszélyt és küzdelmet suttogott a Fegyvereknek.
1 hozzászólás
Továbbra is tetszik a történet, de vannak gépelési hibák, amiket érdemes lenne javítani.