Besurrant a szerelem

Besurrant a szerelem, pedig én nem akartam. Mindent megtettem ellene. Tartottam lábbal az ajtót, erre bejött az ablakon, bezártam az ablakot, erre belopódzott a légkondin. Lekapcsoltam a légkondit és letakartam. Erre megdöglöttem a melegtől. Mert az volt, olyan szöcskenyáj tikkasztó, az a fajta mikor a jól elindított köpés már röptében a múlt ködébe vész! Végül is elfogadtam, hogy itt van! Elkergetni nem tudtam! Először csak néztük egymást. Ő se szólt semmit és én se. Hogy nézett ki, nem is tudom mindig más volt. Mindig velem volt bárhova mentem, úgy követett mint egy árnyék!
A munkába, a boltba, buliba, mindenhova! Idővel már örültem is neki hogy velem van!
Egyszer megkérdeztem tőle:
-Meddig maradsz velem?
-Örökké ha, Te is így szeretnéd. -válaszolta.
Én meg csak bólogattam, mert mióta velem volt sokkal jobb volt minden!
Egyik nap megszólalt:
-Szeretnék adni neked valamit. -mondta és elővett egy szemüveget és odanyújtotta nekem. Szeretném ha ezt mindig hordanád.
Én elvettem tőle és először nem értettem miért adta, hisz nem tettem semmit amivel kiérdemeltem volna. Nem volt egy csicsás, trendi darab, de nekem tetszett. Felvettem és azt tapasztaltam, hogy mindent rózsaszínben látok. Hirtelen le is vettem, annyira meglepődtem. Ekkor ő rám nézett és így szól:
-Mi a baj, nem tetszik? -kérdezte.
-De igen, csak olyan furcsa, mindent rózsaszínben látok. -válaszoltam.
És ez baj?
Nem csak még szokatlan.
És visszavettem a szemüveget. Nagyon hamar megszoktam ezt az új látványt. Valahogy minden szebbnek, jobbnak tűnt. Mindent pozitívan láttam és ez jó érzés volt. Teltek a hetek, a hónapok és már fel sem tűnt, hogy minden rózsaszín. Teljesen természetessé vált. De történt valami, nem tudom mikor, nem tudom miért, de egyre ritkábban jelent meg. Már nem követett mindenhova. És egyszer csak végleg eltűnt. Amilyen hirtelen jött, olyan hirtelen el is ment. Ez rossz volt, mert nagyon hiányzott, megszoktam és nem találtam a helyem. Csak vártam, de hiába teltek a napok, a hetek, ő nem jött vissza. A szemüveg is kezdett egyre jobban zavarni, már nem volt minden rózsaszín, minden színtelen lett, fakó! Levettem és meglepődtem, hogy milyen más is így a világ.
Fogtam és összetapostam, soha többé nem akartam látni ezt a szemüveget, mert csak arra emlékeztetne, hogy azt ígérte örökre velem lesz és mégis elment. Még csak el sem búcsúzott.