Aranylóan barna volt és csodáltam. Igazából inkább sötét foltnak láttam, ahogy futkosott az udvarban a csöppet sem parány kutyusom, Betyár. Német juhász és puli keveréke volt Ő, aki a napsütésben még virgoncabban őrködött, mint általában. A kapuhoz szaladt minden neszre, ugatott, majd dolga végeztével hozzám futott és rám mosolygott. Igen, én mindig láttam mosolyogni, főleg, amikor hozzám simult szeretgetésre várva.
A ház bejárati lépcsője volt a kedvenc helyünk, most is oda jött mellém. Nem voltam játékos kedvemben, ezért csak éppen megsimítottam és már indultam tojást összegyűjteni. Ovi után ez volt az első feladatom. Néha miatta össze is tört pár darab, de soha nem árultam el senkinek, nagyon szerettem. Benne bíztam. Tudtam, hogy megvéd. Főleg így, amikor csak ketten vagyunk itthon.
A baromfi udvar kapuját Ő lépte át mindig elsőnek. Ez tetszett is nekem, mert csinált utat a sok-sok szárnyas között. Gyorsan zöld füvet szórtam nekik, hogy csipegessék, így nem akadályoskodtak a tojásgyűjtésnél. Megraktam kis kosaramat, amit ürítés után még párszor meg kellett ismételni.
A visszafelé útnál játszadoztunk, sokszor futottam mellette vagy belekapaszkodtam göndör subájába és húzott engem. Eső után volt ez igazán jó játék. Visszaemlékezve, lehet könnyebb is voltam Betyártól, mert magasságra egyformák.
Vidáman léptük át a kaput, ma utoljára. Meg is ígértem neki, hogy adok a kedvenc piskótámból ha befejeztük a munkát. Láthatóan örült neki, nagyon szerette. Ezek a beszélgetések mindig hangosak voltak. Én meséltem, Ő néha visszaugatott.
Előre futott most is, mint mindig, én becsuktam a kertkaput. Hirtelen a fülemhez kaptam és egy pulykával találtam szemben magam. A fülem meleg volt, de a látványtól még jobban megrettentem. Betyár ráugrott a nagy szárnyasra és mire szóltam volna, már a földön hemperegtek mindketten.
Tudtam, hogy megölte a pulykát. Azt is tudtam, hogy baj lesz belőle…
A tojásokat már elfeledtem. Gyorsan vissza szaladtam a lépcsőre. Kutyusom mellettem ült és a fülem nyalogatta. A kezem is véres volt. Ekkor vettem észre, hogy fáj is a fülem, és nincs a függőm.
Sírva rohantam a szomszédba elpanaszolni, hogy nem Betyár volt, ne bántsák, Ő nem hibázhatott.
Este már előkerült a függő. A pulyka begyében volt. Kutyusom pedig megkapta az egész piskótát. Persze csak titokban. És titok maradt a fülemen lévő kis heg is. Igazából csak a mi kettőnk titka.
Ő volt az én Betyárom, az eddigi kutyusaim közül talán a leghűségesebb társam.
9 hozzászólás
Mély érzelmekkel emlékeztél meg Betyár kutyádról. Emlékeket ébresztettél bennem.
Legelsőnek Tapsi ugrott be. Olyan vörös volt mint a róka. Tanyán éltünk gyermekkoromban. A vadászok lelőtték, azt hitték róka. Hazavonszolta magát, hazajött meghalni… Ott zokogtam felette, amikor jöttek a vadászok, hogy hozzánk látták bejönni a rókát! Akkor vették észre a síró gyereket a "róka" felett. Bocsánatkérések közepette távoztak. Sosem felejtem el.
Na, jól elkalandoztam, akár novellát is írhatnék belőle. 🙂
Tetszett ez a kedves emlékezés Betyárról, a kedvenc kutyádról, kedves Klára.
Szeretettel
Ida
Nagyon örülök, kedves Ida, hogy tetszett irásom és emlékeket idézett fel benned! 🙂 Szivesen olvasom Tapsiról irt novelládat, jelezd, amikor megirtad! 🙂
Szeretettel köszönöm: Klára
Kedves történet erről a betyár Betyár kutyusról Elém festetted képét, s a ház képét, ahol éltél. Tetszett, jó volt olvasni!!! Üdvözlettel. én
Örülök kedves Bödön , hogy megmutathattam gyermekkorom helyszinét, tetszett is és jó volt olvasni! 🙂
Szeretettel köszönöm: Klára
Kedves Klára !
teljesen elmerültem a kutyádról szóló történetedbe. Jó kikapcsolódás volt. Írj még ilyen könnyed olvasmányokat.
Szeretettel gratulálok, Zsófi
Kedves Zsófi!
Nagy örömmel tölt el, hogy jó volt olvasni – igérem, hozok még irásokat, csak ilyen rövidkéket, hisz regényt nem próbáltam még és úgy érzem, nem is fogok :))
Nagy szeretettel köszönöm a gratulációdat is: Klára
Kedves Klára!
Szép emléket állítottál Betyárnak, volt négylábú barátodnak és hűséges társadnak kiskorodban. Örömmel olvastam a kedves történetet, habár a bibid miatt kicsit szomorú is lettem, de azért az is szép, hogy ezáltal is Betyárra emlékezhetsz!
Puszi : Őrni
Köszönöm szépen, hogy szépnek véled és örömmel olvastad, kedves Őrni! 🙂
Puszi: Klára
Köszönöm szépen, hogy szépnek véled és örömmel olvastad, kedves Őrni! 🙂
Puszi: Klára