Bogi és Pliccsplaccs vegyes érzésekkel indult iskolába, ami nem is volt csoda, hisz mindketten oltást fognak kapni. Ilyenkor szinte mindenkiben van egy kis félsz. Ám nagyon jól tudták, hogy miért is olyan fontosak ezek az oltások. A kötelező oltások olyan betegségek ellen védenek, amelyek egykor gyakoriak voltak és akár súlyos lefolyásuk lehetett. Ám amióta vannak a védőoltások, azoknak köszönhetően mára ez a veszély jelentősen lecsökkent.
Az első szünetben az 1. osztály sorakozott és elindultak az egészségügyi szobába. Pliccsplaccs ahogy körbenézett, észrevette, hogy néhány társa hófehér volt, mint a fal, néhánynak remegett a keze, néhány harsányan nevetgélt, láthatóan nem törődve a dologgal és néhányan pedig csöndben haladtak a folyósón. Amikor beérkeztek a szobába, köszöntötték a fehér köpenyes orvost. Névsor szerint haladtak. Leültek egy székre, felkarjukat szabaddá tették. Az orvos lefertőtlenítette a helyet, majd steril tűvel beadta az emlékeztető oltást. Ezután sebtapaszt tett rá. Pillanatok alatt történt. Mire valaki felszisszent volna, már kész is volt. Mosolyogva köszönték meg a doktornak. Most Bogi volt soron. Ő is mindent ugyanúgy csinált. Őt is megszúrták. Talán olyan érzés volt, mint egy szúnyogcsípés. Miután túl volt rajta fellélegzett.
– Hát ez tényleg semmiség volt! – gondolta magában. Megköszönte az orvosnak, majd további
szép napot és jó munkát kívánt és elköszönt tőle kedvesen. Miután az egész osztályt beoltották, az osztályfőnök megköszönte a doktor munkáját és ő is elköszönt tőle. Mindenki tudta azt, hogy ez az oltóanyag a torokgyík, a merevgörcs, a szamárköhögés és a gyermekbénulás ellen ad majd védettséget, ami régen rettegett betegség volt. Az osztályteremben mindenki megkapta az oltási könyvét, amibe be volt írva, hogy beoltották, még a pecsét és az orvos szignója is ott volt. Pliccsplaccs gondosan eltette a táskájába.
A következő szünetben Bogi és osztálya készülődött, hasonlóképp, mint az 1. osztály. Minden szinte pontosan ugyanúgy történt, mint Pliccsplaccséknál. A negyedikeseket a torokgyík és a szamárköhögés ellen oltották, mert ellenkező esetben súlyosan megbetegedhetnének. Ezen kívül egy bakteriális fertőzés ellen kaptak védőoltást, hogy elkerülhessék az agyhártyagyulladást. A következő szünetre már mindkét osztály elfelejtette az egészet, önfeledten társalogtak, kacarásztak a folyosón, illetve az udvaron. Így telt el a délelőtt. Iskola után hazafelé menet mindenki elmesélte egymásnak, hogy mi történt az iskolában. Amikor hazaértek, mert a héten Pliccsplaccs engedélyt kapott, hogy Boglárkával egyedül mehessen haza. De csak azért, mert nagyon közel volt az iskola és megígérték, hogy nagyon fognak vigyázni és figyelni az egész úton a biztonságukra. Így is történt. Figyeltek a járdán, az útkereszteződésnél, a zebrán, a jelzőlámpáknál is. Jól tudták a szabályokat és következetesen be is tartották. Amikor hazaértek megebédeltek, hisz már anya is dolgozott. Ott volt a hűtőben az ennivaló, csak meg kellett melegíteni az ételt, utána pedig maguk után elmosogatni és rendet csinálni. Nem volt gond, mert nagyon ügyeltek arra, hogy mindent úgy csináljanak, ahogy szüleik kérik. Késő délutánra érkezett haza az édesanyjuk, nagyon fáradtan. Nyafi és Pliccsplaccs épp akkorra fejezte be az írásbeli és a szóbeli házi feladatot. Már a táskát is bepakolták másnapra. Sietve mentek édesanyjuk elé köszönteni. Segítettek a nehéz szatyorját elvenni és kipakolni belőle a vásárolt árut. Mindent a helyére tett Nyafi. Pliccsplaccs pedig lesegítette a vékony kabátját, még fel is akasztotta. Egy kicsit leült a kanapéra megpihenni. Ez idő alatt mindenki elmondta mi történt a mai napon. Türelmesen kivárták, meghallgatták egymást. Nyafi azt is megemlítette, hogy elkezdett fájni az a karja, ahol megkapta az oltást és hányingere van. Édesanyja megnézte a helyét és hidegvizes borogatást készített. Maradjon rajta, hátha jobb lesz és maradj ülve, itt a kanapén. Ez lehet az oltás természetes velejárója. Nyugtatta meg Nyafit. Óvatosságból Pliccsplaccsot is megkérdezte.
– Veled minden rendben van?
– Úgy érzem, hogy igen, bár kicsit gyengébbnek érzem magam. Édesanyja Pliccsplaccs homlokára
tette a kezét. Melegebbnek érezte. Elővette a lázmérőt és becsúsztatta a kanapén ülő csemetéje hónaljába. Egy kis idő múlva megnézte. Hőemelkedésed van. Semmi gond. Ha netán emelkedne még néhány fokot, akkor adok neked egy lázcsillapítót. Később, vacsora után még leellenőrizte édesanyjuk mindkét nyuszika homlokát és az oltás helyét, de már sehol se volt nyoma annak, hogy beoltották. De teljesen természetes dolog lett volna, még utána egy- két napig ezek a tünetek. Azonban így, hogy minden rendben volt tusolás után nyugovóra tértek. Még olvastak egy kicsit, aztán álomba szenderültek, hisz másnap korán fognak kelni, mert várni fogja őket az iskola.
2 hozzászólás
Kedves Suzanne!
Ez is nagyon tanulságos mese!
Szépen elmagyarázod,hogy is néz ki az oltás
…hogy az nem is olyan fájdalmas.
"- Hát ez tényleg semmiség volt! -"
…tehát nem kell félni!
Szeretettel gratulálok:sailor
Szép estét!
Kedves sailor!
Köszönöm szépen, hogy most is olvastad a mesém. Sokat jelent nekem.
Örülök, hogy tetszett.
köszönöm azt is, hogy idézted.
Tisztelettel:
Zsuzsa