Évek óta velünk él két csodálatos lény, a két kutyusunk, Bogi és Buksi. Valósággal bearanyozzák mindennapjainkat. A reggeli ébresztőnket megszépítik különösen azzal, ahogy tudtunkra adják a maguk kedvességével, hogy ideje már végtére is felébredni! Itt a reggel! Ahogy hálás szívvel megnyalják az ágyon a takarónkon lévő kezünket, ahogy hozzánk viszonyulnak, az mindennél többet jelent lelkileg. A szemeik csillogása sokat mondó, kifejező! Sokkal kellemesebb ez az ébresztés, ébredés, mint amit egyéb akár mechanikus eszköz is ,,nyújtani" képes, mert ebben is benne érezzük az igazi szeretetet és ragaszkodást, amely különös és lélekben végig sugárzik az egész napunkon. Mintha Ők is a maguk ösztönével megéreznék a közelgő nagy ünnep, a Karácsony lényegét, a kölcsönös, igazi szeretetet. Ezért is válik szebbé minden napunk, amelyet együtt töltünk. Ha viszont valami okból ez az ébresztés késik, vagy ,,nem jön össze", szinte üresnek érezzük a reggelt, vagy a napot. Ebben az esetben igyekszünk kölcsönösen haladéktalanul ,,betölteni ezt az űrt", mégpedig szeretet-
tel és szerető gondoskodással…. és ez az érzelem rásugárzik az egész napunkra. Nagyon jó érzés őszinte szeretetben élni!