Boldog születésnapot!

Egy perccel a szívdobbanás előtt fáj az agyból feltörő, semmi mással fel nem cserélhető kínos érzés, miszerint valami nem jó, már megint nem úgy alakul, ahogyan te eltervezted. Pedig ezen az estén nem ezen kellene gondolkodni…

Icike-picike magzat volt, talán gombostűfejnyi a megfelelő kifejezés. Aztán nőttön nőtt és egy szép napon már akkorára dagadt, hogy kikívánkozott a napfényre. Mindössze tíz óra leforgása alatt azonban rájött, hogy rossz úton halad, talán nem is ide kellett volna érkeznie. Meggondolta magát, de akkor már lámpa világított a szemébe, ormótlan kezek piszkálták, fémsapkát húztak a fejére, ami aztán beszippantotta és már nem volt visszakozás; végérvényesen megszületett, megfürdették, lemérték és megállapították, hogy sárga.

Mindez őt egyáltalán nem érdekelte, rekedtes-nyávogós hangon adta tudtára a világnak, hogy nem önszántából jött és nem is kíván sokáig maradni. Akkor még nem tudta, hogy ez nem olyan egyszerű.

Szülei a protokoll szerint kitöltötték az ilyenkor szokásos kártyát: „Megszülettem. Súlyom 2.700 gramm. Hosszom: 47 centiméter. Szemem színe barna, hajam színe fekete.” Szép.

Aztán élte unalmasnak nem nevezhető életét, volt óvodás és kisdobos, később úttörő majd szerelmes. Ide-oda cibálták, hol nagyon szerette a bőrének örökös lüktetését, amely kontrollként jelezte, hogy van, hol a pokolba kívánta már az egészet.

Beteges gyerek, kibírhatatlan kamasz, tévelygő művész, suicid hajlam, majd feleség és anya. Harminchárom év, az a legjobb esetben is már túl az egyharmadon.

Most itt ül, a klaviatúrát csapkodja, fékezett indulatokkal, ej-haj freudi felettes én, drága pajtásom, te! Szeret és szeretik, nem utál, de utálják, Istenhez közel, Földhöz közel, Éghez közel, a Pokolhoz közel. Önmagától nem túl messze, persze.

Keserűen elmosolyodik, az egészséges életmód melletti voksa okán csak gondolatban fúj egy füstkarikát a levegőbe, száját gúnyosan elhúzza – harminchárom év. A sóhaj már nem is ő, egy külső szellem, szürke arcú, szenvedő és öreg. Holnap majd felkel, vár egy telefont, amit majd úgysem vesz fel, egy bókot, amit úgysem fogad majd el. Minden esetre, mielőtt lefekszik aludni a tükörben felbukkanó helyenként őszülni kezdő, még éppen hogy csillogó szemű asszonynak odasúg egy mondatot: Boldog születésnapot, Tiringer Tündi!