Brumi Maci és a róka

Brumi Maci ott kint bóklászott az erdőben a barlangja körül. Azon búslakodott, hogy nemsokára itt a tél. Nem tud majd egy jó ideig kóborolni, a hideg miatt be kell majd kuckóznia magát. Arra jött a róka. Illendőképpen köszöntötték egymást, majd beszélgetni kezdtek. A róka, mint mindig, most is hencegett.

– Engem nem zavar a tél. Akkor jövök-, megyek, amikor csak akarom. Szeretem a telet. Olyankor hatalmas a hó, pihe- puha, jókat lehet benne gurulni, hóangyalkázni, és még sok- sok mindent lehet csinálni benne. Ráadásul jön a Mikulás és a Karácsony is. Szeretem az ünnepeket. Igaz ennivalót nem könnyű találni ilyenkor, de majd megoldom, elvégre okos vagyok és ravasz. Ezután faképnél hagyta Brumi Macit, aki sokáig nézett utána.

– Én is szeretem a telet, mert gyönyörű! A csupa csipkés, zúzmarás fák, a csilingelő jégcsapok, a jégvirágos ablakok. Tényleg nagyon szép! A hideg se zavar, mert vastag bundám van. Ám én ilyenkor elálmosodok és mivel ennivalót se találok, ezért muszáj behúzódnom a barlangba. De addig még tele eszem magam mindenféle finomsággal és akkor nem fogok éhezni- gondolta. Így is tett. Hamarosan megérkezett Télapó a téllel, Hóanyó a hóval. Az erdei állatok is elrejtőztek, volt, akik álomba merültek. Aludt az erdő. Csend volt, még a madarak se zengtek, szél se muzsikált. Egyszer csak róka koma megéhezett. Vadászni indult. A nagy hó azonban mindent vastagon betakart és sehogy se sikerült zsákmányra bukkannia. Már nagyon korgott a gyomra. Eszébe jutott, hogy van még neki félretéve a hűtőszekrényben egy darab csirkecomb, az is megteszi, míg nem lel valami finom falatra. Így is tett. Azonban amikor a rókavár elé ért, rémülten vette észre, hogy a bejáratot eltorlaszolta a frissen lezúdult hókupac. Tanakodni kezdett, hogy most vajon mi tévő legyen? Eszébe jutott Brumi Maci komája. Igaz ő most alszik, de felkeltem, hátha segít nekem. Így is tett. Brumi Maci álmosan kászálódott ki jó meleg kuckójából. Amint meghallotta mi történt, azonnal, készségesen segíteni ment róka komájához, hogy kihúzza a bajból. Elkotorta a nagy hógörgeteget a rókavár ajtaja elől és a róka be tudott menni a házába. Megköszönte Brumi Maci segítségét és beinvitálta egy kis beszélgetésre. Ám Brumi Maci nagyon álmos volt és inkább visszakuckózott a barlangjába. – Köszönöm, most nem, de majd tavasszal elfogadom a meghívást!- dörmögte álmosan, hatalmasakat ásítva, majd visszament aludni. Róka koma pedig jóízűen elfogyasztotta a félretett csirkecombot a jó meleg odujában.

Így volt, mese volt, talán igaz se volt!