Brúnó a zöldfülű

Le kéne vinni a szemetet. Szemét egy meló. Már szúrja a szemét a sok szemét. Nejlonzacsi a kézben. Tacsi a székben. Gombszeme örömöt sugároz. Jön a csavargás. Nem blöki, ebbe most nem kutyagumi kerül. Brúnó szedi bele a földön szétdobált lim-lomot. Jé, egy kártyalap. Tök alsó. Meg öt ász. Lehetséges ez? Most mit állsz. Szelekt-álva gyűjti, ezért, amit nem ér el állva, … az marad. Nem akar négykézláb bujkálni az asztal, meg az ágy alatt. Nem szereti az aknásított területeket. Kutyául érezné magát.

Oda csoszog és nyitja az ajtót. Tacsi, huss, máris eltűnt a kanyarban, mint Tacitus legtöbb műve. A pórázt kellett volna előbb. Az nem szökik. Mindegy, majd megkerül. Egy friss aknát is. Lehet, hogy sűrűbben kéne levinni a kutyust, vagy a szemetet? Maga után húzza az ajtót, meg a megazacskót is. Mennyi szemét? És hogy röhögnek rajta, ahogy elküzdi magát a kukáig vele. Odalép három apacs. Elveszik tőle. Milyen rendesek. Hiába, van még segítség. Körbe leülnek. Középen a zsákmány. Most guberülnek.

Brúnó indul vissza. Az ajtó előtt döbben. Nincs kulcsa. Csak a zárban, de belül. Kívül a kilincs gomb, mint a tacsi szeme. Csak ez nem olyan kellemes látvány. Most mi lesz? Már esteledik. A nadrágjára ragadt egy mackó sajtos papír. Ez az! A reklámban is bejött. Becsúsztatja az ajtó alatt és várja a kislányt. Hogy kinyissa az ajtót. Nem érti. Többet nem dől be a reklámoknak. Legközelebb camping sajtot vesz. Akkor nem lesz ennyire bajban, ha kicsukja magát. Bár lehet így is utcán lenni. Pénze van a zsebben. Gyerünk, keressünk éjszakai szállást. Számolja az összeget. Szoba nem jöhet szóba. Nem baj, jó idő van, csak kicsit késő. Micsoda szerencse! Lomtalanítás. Talál egy jó fotelt. Behelyezi az egyik bokor alá. Később vissza jön, most irány vacsorát venni. Közel a kis bolt. Mi kell egy kinti éjszakára? Jól jönne egy tanácsadó. Hajléktalan. Hoppá, azok isznak is. Flakonost, ha jól látta. Azt is vesz.

Kényelmesen elhelyezkedik a fotelban. Nem is rossz. Körül néz. Nohát! A tévében is ilyesmit látni. Nem fog unatkozni. Emeli a palackot. Nagyot köp előre. Ez pocsék! Nem is borízű. A hang viszont igen, amelyik a bokor alól szól – mi van, találtad, azt telehugyozta valaki?- és röhög a hang. A gazdáját azonban nem látni. Sötét. Az utca. Csendesen elalszik. Álmában jéghegyen jár, de nem ér fel a csúcsra. Viszont a lába fázik. A jégtől. Most melegség önti el a bokáját. Felriad. Lenéz. A lábánál tacsi. Körülötte meg tocsi. Hogy az a… Felugrik és indul., mert reggel van.
-Hová, koma? –szól a bokor. – Lakatoshoz. – vakkant együtt a kutyussal.- Há, az vagyok én is. – így a bokor.

Hogy ezt nem tudta volna már este mondani?