Az asszony újabb pohár pezsgőt töltött magának. Ma van a házassági évfordulójuk, de Nándi két éve halott.
Elmélyülten nézte az alulról felszálló apró buborékokat, néhány közülük megült a pohár oldalán. Ujjával követte a szabályos kör alakú mintát az asztallapon, amit a felemelt pohár talpa hagyott.
Eleinte tartotta magát, a gyerekek miatt. Erősnek kellett látszania, hogy az életük ne váljon ugyanilyen szétpukkanó buborékká.
Már nem emlékezett rá, mikor vált az alkohol rabjává. Eleinte csak egy-egy pohárral ivott, amikor a szekrény mélyéről előhúzott dobozból a megsárgult fényképeket nézegette.
Szép lassan minden egyes lenyelt korty után újabb és újabb fájdalmas emlékek törtek fel benne, míg eltompult érzékszerveivel el nem merült egy vágyott világban. Olyanban, amikor még rendben volt minden, és ők Nándival tökéletesnek remélt életüket építgették.
Először csak a villanyt kapcsolták ki, és a gyerekek még élvezték is a gyertyafény melletti meghitt beszélgetéseket. De túl sok idő eltelt azóta, és mire megkapta a végrehajtó levelét, őket már elvitték.
Imbolygó léptekkel a konyhaszekrényhez ment. A kihúzott fiókban egymás mellett sorakoztak a gyógyszeres fiolák, egyenként kiszedegette mindegyiket.
Nem emlékezett rá, hogy mikor vette be őket utoljára.
Az élettelen testet hordágyra tették. A házra csend borult, a földön szétszórt gyógyszeres fiolák…az utolsó ember körülnézett, és lekapcsolta a villanyt…
7 hozzászólás
A saját kudarc “megoldása” ez. Aki képtelen a veszteségekkel szembenézni és tovább lépni az végül mindent elveszít. Szomorú történet.
deb
Kedves Lilien!
Nagyon jól ábrázoltad a körülményt amely
egyes személyeket tönkre tesz,mert nem képesek
szembenézni a dolgokkal!
Különösen azt a lassú folyamatot “míg eltompult érzékszerveivel el nem merült egy vágyott világban. Olyanban, amikor még rendben volt minden,”
Gratulálok:sailor
Szép estét!
Köszönöm szépen!
Kedves Lilien!
Szomorú történeted képeit nagyon jól ábrázoltad.
Az ellehetetlenülés folyamatát kísérő érzések kifejezőek, átérezhetőek.
Gratulálok!
Éva
Köszönöm szépen!
Hány ilyen tragédia van. Sajnos emberek vagyunk és néha gyengék, nagyon gyengék.
Talán, ha valakinek fontos lett volna az asszony, ha felfigyel a lassú leépülésre, még megváltozhatott volna minden. Természetesen nincs rá garancia. Vannak olyan emberek, akik naponta megisznak bizonyos mennyiségű alkoholt, mégse lesznek a rabjai, míg mások azzá válnak és folyamatosan csúsznak egyre lejjebb azon a bizonyos lejtőn. Elfordulnak tőlük, ami szerintük újabb ok lehet az ivásra. Nekem volt ilyen és olyan ismerősöm is. Az egyik a kolléganőm volt, értelmes, csinos, jó képességű, helyes kis hölgy. Olyan férfivel jött össze, aki rendszeresen ivott, ő is rászokott, de míg a férfi megúszta, a hölgy ráment. A másiknak sikerült letennie a poharat, ő tudja, hogy soha többet nem ihat egy kortyot se, mert visszaesik.
Szeretettel: Rita