Búcsú Máriától

A férfi lassan kibontakozott az ölelésből. Gyengéden tolta el magától a gyönyörű barna hajú, bánatos szemű nőt. Örömmel simult volna még hozzá órákig, de tudta, hogy a ház előtt a lovasok már csak rá várnak.
– Mennem kell Mária – suttogta.
– Tudom, tudom… Csak érzem, hogy soha többé nem látlak, ezért félek elengedni téged! – rebegte a nő, miközben arcán végiggördült egy újabb könnycsepp.
A férfi hallgatott. Ugyanúgy, mint máskor, ha az elválás szóba került. Nem tudott mit mondani. Hazudni nem akart, az igazat pedig nem mondhatta. Olyan béklyók tartották fogva, melyek erősebbek voltak a nő iránt érzett szerelménél. Egyszer már megkísérelte szétzúzni a köteléket, de csúfos kudarcot vallott. Parancsnoka nyomatékosan figyelmeztette arra, hogy onnan, ahol ő van, nincs út Máriához.
A férfi azzal a kutató csoporttal érkezett, mely két földi évet töltött a magukat zsidónak nevező nép fővárosában. Feladatuk az volt, hogy a kétszáz időegységgel ezelőtt megkezdett program futását ellenőrizzék, illetve végezzék el a szükséges korrekciókat. Munkájukat a Nagy Civilizációs Fejlesztési program keretében végezték. Ennek lényege az volt, hogy néhány bolygón, ahol kialakult ez értelmes élet, megteremtsék egy később létrehozandó Bázis működéséhez szükséges feltételeket. Ehhez meg kellett gyorsítani a bolygólakók civilizációs – társadalmi fejlődését. a módszert a Birodalom társadalomkutatói dolgozták ki. Kiválasztottak néhány olyan pontot a bolygón, amelyik leginkább megfelelt az összetett feltételrendszernek. Az ott élőket tanították, megismertették őket az írás művészetével, a technikai fejlődés lehetőségével. Persze mindezt a primitív lények tudatának megfelelő szinten. Legtöbbször valamiféle vallási köntösbe bújtatták a tudást, hogy a helyiek számára egyáltalán feldolgozhatóak és elfogadhatóak legyenek az új ismeretek.
A férfi a közvetlen kapcsolatot tartó három kutató egyike volt. Isten küldötteként, beavatott papként jelent meg a kiválasztott nép körében. Az első időben azokat a kontrollvizsgálatokat végezték, amelyek a program egyes ütemének eredményeit mérték le. Akkor hosszas elemzés után egy Mózes nevű helyi vezetőre bízták az irányítást, mielőtt hazatértek küldetésükből. sokáig minden rendben ment, a kiválasztott nép szépen haladt a számára kijelölt úton. az ellenőrzés viszont azt derítette ki, hogy a karizmatikus vezető nem tudta hosszú időre helyes irányban befolyásolni a népet, mostanra korrekcióra van szükség. Politikai, gazdasági és vallási téren egyaránt. A javításokat természetesen úgy kellett elvégezni, hogy azok a bennszülöttek számára „emészthetőek” legyenek. Mindezt persze a BKSZ (Birodalmi Kutatási Szabályzat) szigorú előírásainak betartása mellett.
A Máriával való találkozása megrázó volt. A nő megszólalásig úgy nézett ki, mint a néhány éve tragikus körülmények között meghalt felesége. Igyekezett nem tudomást venni a dologról, de nem járt sikerrel. Amikor rájött, hogy a döbbenetes hasonlóság mit indított el a lelkében, kerülni kezdte a nőt. Ez nem volt egyszerű, hiszen Máriát pontosan az ő szolgálatára rendelték a papok a templomba. néhány hónap kellett csak ahhoz, hogy a pokolba kívánjon minden szabályt, melyek a hasonló esetekre vonatkoztak. Egyszerűen nem tudott meglenni a nő nélkül. Ismét tudott hosszú idő után nevetni, megint boldog volt néhány órára. az egyedül töltött éjszakákon pedig azon töprengett, hogyan maradhatna végleg a lánnyal. Mert azzal teljesen tisztában volt, hogy tiltott kapcsolatuk hamarosan kiderül, s annak következményei lesznek. A BKSZ egyértelműen kizárt mindenféle személyes kapcsolatot a kutatócsoport tagjai és a helybéliek között.
A férfi a nagyobb bajt megelőzendő, megkereste a kutatási parancsnokot. Az természetesen már tudott a dologról.
– Vártam már magát – közölte szúrós tekintettel. – Gondolom azért jött, hogy bejelentse: vissza akar térni a hajóra és új beosztást kér?
Ez nem kérdés volt valójában, hanem utasítás.
– Uram, nem lehet úgy alakítani a programot, hogy mégis maradhassak a bolygón? – tett egy tétova kísérletet a férfi.
– Nem! Maga is nagyon jól tudja, hogy nincs lehetőségünk a program megváltoztatására. Az előírt feladatokat kell végrehajtanunk. De még ha változtathatnánk is a programon, a jelen körülményeket figyelembe véve maga akkor sem maradhat kapcsolatban a lentiekkel!
– De az elvi lehetősége látszik annak, hogy katalizáljuk a folyamatokat egy helyi rezidens alkalmazásával – próbált szakmai ellenérveket keresni a férfi.
– Befejeztem a vitát! Hamarosan hazaindulunk. Önnek a logisztikai csoportban jelöltem ki a munkahelyét. egy napja van, hogy elrendezze a dolgait. Elmehet – mondta a parancsnok, s tüntetően irataiba temetkezett.
A férfi nem mozdult. Még egy dolgot meg kellett próbálnia.
– Uram, mi történik, ha egy kutató megtagadja az engedelmességet? – kérdezte elszántan.
A parancsnok meglepett, bosszús arccal tekintett rá.
– Ilyen emberemlékezet óta nem fordult elő. Maga is tudja, hogy az esküje kötelezi. Az engedetlenség büntetése a halál. És biztonsági okokból meg kell semmisíteni azt a programot is, amellyel kapcsolatosan megtörtént. Azonnal induljon, adja át a munkáját a templomban, aztán jelentkezzen a logisztikai csoportnál. Eddigi kiváló munkáját figyelembe véve úgy veszem, hogy az utolsó kérdése nem hangzott el! – tette hozzá.

– Indulnom kell Mária! – sóhajtott a férfi.

– Látlak még valaha? – kérdezte könnymaszatos arccal a nő.

– Nem, az Úr szólít magához – ez legalább igaz, gondolta magában. – Menj férjhez Józsefhez, az ácshoz. Ő nagyon jó ember, hosszú ideje epekedik utánad. Biztosan gondodat viseli majd. áldjon meg az Isten! – préselte ki magából a szavakat.

A nő hangosan felzokogott amikor kilépett az ajtón. csak akkor ment a férfi után, amikor már elindultak a lovasok. Kétségbeesetten kapaszkodott az ajtókeretbe. A heves sírástól elfúló hangon kiáltott a távozók után:
– Gyerekünk lesz! Érted? Gyerekünk!
A lovak patáitól a férfi akkor sem hallotta volna, ha nem fullad zokogásba a kiáltás.
A nő lassan abbahagyta a sírást. Már csak a könnyek ömlöttek a szeméből, ahogyan a távolodó alakok után nézett.
– Jézusnak fogom hívni…- suttogta.