A kutyusunk Buksi, a szuka nagyon meglepett minket a minap. Azt vettük észre a feleségemmel, hogy behúzott farokkal egy kenyérdarabkával a szájában óvakodik fel az ágyunkra, ahová egyébként nem mehet fel sem Ő, sem a párja, Bogi a kankutyus. Majd nagy igyekezettel, hogy Bogi e tettét észre ne vegye, gondosan rejtette el a szeretete nekem szánt ajándékát, egy kenyérdarabkát a párnám alá. Azonban amikor minket, akik most e cselekedetét nem tették szóvá neki, észrevett és engem átölelve a szeretetétől sugárzó szemeivel szinte hívott:
– Gazdi! Gyere! Nézz a párnád alá! Ott van a neked szánt ajándékom! Ez csak a tiéd- tőlem.
Odaléptem az ágyunkhoz. Felemeltem a párnám és magamhoz vettem Buksi szerető szívének, tiszta, őszinte szeretetének csodálatos ajándékát, szeretetkenyér darabkáját. Becses ajándék ez! Buksi adta ezt nekem!
2 hozzászólás
Csodákra képesek a kedvenc háziállataink, csak azért, hogy törődjünk velük. A kedves kis Buksi is kivívta a gazdik figyelmét, Szeretetre éhes kis jószág az biztos. Engem a cicám szokott fegyelemre szoktatni. Olyan igazi parlagi cica akit a kinti körülmények megedzettek, de úgy tud fegyelmezni, hogy ember sem jobban. Ha szomjas megáll az itatója előtt, többször belelógatja a fejét , számonkérő kerek szemekkel rám néz és szinte utasít, hogy vegyem észre a kívánságát. A napi ételadagjának mértékét is ő határozza meg, addig nem megy tovább amig tudtomra nem adja , hogy még kér.
Gondolatébresztő írásodhoz , grat, Zsófi
Üdvözletem, Pecás!
Ezt szépen alkottátok meg: az élet diktálta neked, te pedig leírtad. És milyen jól tetted! Három rövidke bekezdés, de mégis… hatalmasat írtál!
Bennem is számos asszociációt szült ez a kis írás; nekem is mindig volt egy-két kis barátom.
Köszönettel: Laca 🙂