18 ÉVEN FELÜLIEKNEK!!!
A lány a troli megállóban várt. Persze nem rám. Hanem arra a nagy piros dodzsemre. Szőke haját fiúsan felnyírva viselte. Szúrós tekintetét rám se szegezte, de nekem beindult a fantáziám. Hosszú nyakára tapasztottam ajkam, lágy csókokkal hintettem. Kiálló kulcscsontját nyelvemmel ostoroztam, egészen gömbölyű válláig. Apró hegyes mellbimbóit fogaim lágy szorításába vettem, és édes, kéjes kínnal csipkedtem. Aztán jött a troli.
– Ördög, patkány, gazember! Hozzám beszélsz? Fogd be azt a mocskos pofád! Te sötét disznó! Mocskos ördög, patkány, gazember. – Egy jól ápoltnak tűnő férfi száját hagyták el ezek a szavak, azonban láthatatlan partneréről látszólag leperegtek. Az utasszállító eszköz tovarobogott, és a rajtaülők lassan visszarévedtek reggeli bágyadtságukba. Szemem to-vábbra is a lányra tapadt. Bár fejemben csak három szó zenget „mocskos, patkány, gazem-ber”.
A mozgólépcsőn lefelé haladtam és a felfelé jövőket figyeltem: „ez ronda, ez uhh, ez öreg, ezt megbasznám, ezt is, ezt is, meg talán ezt is.
– Kérem, vigyázzanak, az ajtók zárodnak. A Deák Ferenc tér következik.
Leültem, elővettem a könyvem, és olvasni kezdtem. Talán két megállót is mehettünk, mi-kor felpillantottam a könyvemből. A szeme, az a hatalmas boci szeme. Egy pillanatra az enyémbe fúródott, mielőtt lehunyta volna. Mindig ezt teszik.
A lézersugár, ami a kardból áradt, finoman érintette a hasfalát. Nyomában összeforrt szélű seb keletkezett, amin lágy belei kitüremkedtek. Szeme kikerekedett. Tömpe ujjaival megpróbálta visszatuszkolni a kékes erekkel behálózott véres belső szerveket. A fénysugár ekkor csapott le újra. A test és a fej külön-külön esett a friss puha hóba. Halkan puffant. „Megbosszultalak apám”.
Miután Evelin elment ez is hozzátartozott az életemhez. Akárcsak Noémi a kolleganőm. A titkárságon dolgozott. Eleinte csak futó pillantásokat váltottunk egymással. Hosszú lábai vannak. Nagyon hosszúak. Egyszer összefutottunk az étkezőben. Ujjaimmal a hajába túrtam, ott ahol a legizgatóbb, a tarkójánál. Az ajkamba harapott. Térdemet a combjai közé tornázta, és nekidörzsölte csiklóját. Teljesen felizgatott. Aztán fogait a nyakamba, körmeit a hátamba mélyesztette…
…a finom bőr szétnyílt, a hús csak úgy ropogott. Vére lüktetve folyt mindenfelé. A vámpír mohón szívta magába az élet sűrű nedvét, és hangosan szürcsögött. Az áldozata már nem mozgott. Megadta magát. Bár szíve még dobogott, lassan nem volt mit az erekbe pumpálnia. Agyából már nem mosta ki semmi az endorfint, amit a félelem termelt. Boldogan halt meg.
Sokszor eszembe jutottak azok az édes játékok, amiket velem játszott. Csak lassan tudtam tovaűzni a fejemből őket. Agyunk gyakran egy rugóra járt. Amire ő gondolt azt gondoltam én is. Szíve ott állt meg a kezemben.
Délután mikor hazaértem leültem a gép elé. Felmentem kedvenc fórumomra, és megkeres-tem melani75 -öt, meg ejakulátort. Egész este velük cseteltem. Remek fantáziájuk volt. Az elmúlt hetekben többször is ide menekültem, mióta Evelin elhagyott. Bár felmerült bennem, hogy áthívom őket, de féltem, hogy nem vesznek komolyan. Vagy én csalódom. Pedig náluk jobban csak az éjszakai tévé műsorra vágytam. Amiben két lány összetette mindazt, amilye van. – A nedves kis csészécskék halk cuppogása. – Azt hiszem, szörnyen ki voltam éhezve.
Drága Evelin!
El sem tudod képzelni, hogy hiányoztál. Ébren is rólad álmodtam. Ott érintettem magam, ahol te érintettél utoljára, ott lent, ahol annyira jót tettél velem százszor, sőt, ezerszer, mielőtt tested hüvelyének lélek alakja nem lettél. Tudtam, nem jössz már. Nem jöhetsz, hisz én öltelek meg. Láttam, hogy engedted el az élet fonalát, pedig fiatal voltál. Tudtam nem kí-vántad a halált. Még hallottam, ahogy hangod átfúrta magát tudatom mocsaras talaján olykor-olykor, ahogy az élvezet felé lebegett. De most csak a benzin mocskos gőze fojtogat. Sokáig azt hittem belém fészkelted magad. Igen, ott éreztelek a combjaim között, és egy-folytában bizsergettél. Testem minden porcikája téged kívánt. Ujjaid érintését, puha bőröd simogatását, nedves; Ó igen, nedves szeméremajkaim nyelved csiklandozását! Én mégis a vágytól égtem el.
4 hozzászólás
Elnézést a kifejezésért, de szerintem kurva jó! Azok az írások vannak nagyon jól elkészítve, melyek megérintik az embert. amelyekből átjön valami az emberbe, legyen az szépirodalom, vers, horror, pornográf, vagy bármi más. Engem megérintett valamilyen szinten. Köszönöm.
Belevaló, szókimondó, mégsem közönséges. Én mikor próbáltam hasonló szókimondósat írni, eléggé falsul sült el-közhelyes lett. A végén csavar-nő a főszereplő?
Kicsit viszont zavaros, a jelenetek közt nem mindig érzem a kapcsolatot, ráadásul a metróban lefelé mozgőlépcsőző főhős megbaszná a szembejövőket, és végül szeméremajka van. Ez szerintem ellentmondás.
A véres jelenetek hangulatilag ideillenek-pornó és erőszak, édes páros, de szintén nem értem, mert a hangulati kapcsolódáson kívül mást nem látok. A főhős néz valamilyen filmet? Esetleg a fantáziája jár megint? Vagy vámpír is, nem csak leszbi csaj?
Na, a sztori jó, azt érzem, mint amikor az Elhűlvét olvastam tőled. Az is ügyes volt.
Ja és jók a szexjeleneteid, úgy általában. (Szintén volt ezzel kudarcom, közhelyesnek, Romanas, üresnek jellemezték őket.)
Tudományos kutatást végeztem a leszbikus beállítotságú hőlgyek körében, és bizony az elférfiasodottabbak(maszkulinabbak), igen is használják a saját nemükre a megbasznám kifejezést, és az összes többi alakját. Valószínüleg ez abból fakad, hogy nem találtak még jobb kifejezést a szexuális aktusuk megnevezésére.
A véres jelenetek könyvekből kivett részletek, vagy filmekből, a mikkel az elvesztett partner hiányát próbálja feledni. Másrészt a hangulatát, és az érzelem világát próbálom bemutatni vele.
Tanács: két dologra kell figyelni, amikor írod a szexjelenetet, az írói éned szakadjon el a saját éntől, ne próbáld belevinni sem a félelmeidet, sem a kudarcaidat, sem a saját örömöd, úgy írd, mintha kívűlről figyelnél másokat; A második, hogy ne próbáld romantikusra, finomkodóra, vagy óvatosra venni. Egyszerűen csak írd meg, hogyan képzeled el, és ha megvan, akkor próbálj csak a durvábbnak vélt szavakon változtatni, de azokon is csak akkor, ha nagyon nem fér el a szövegkörnyezetben.
Egy művészfilm hangulatát adtad át nekem ezzel a kis írással. Ahogy a metrón utazik a lány, mint ahogy a végén kiderült, a csattanó a végén, a fanyar hangulat, mind mind a Vonzás szabályai című filmet juttatták eszembe. Most, ahogy ezt elolvastam, rájöttem, hogy a művészfilmnél sokkal jobban tetszik az ilyen hagnulatú írás. Az erotikus-véres váltások elképesztő hangulatot adnak az egésznek, de a legjobb akkor is a csattanó…Végig azt hittem, férfi a főszereplőnk:) Zseniális. Nem az én dolgom eldönteni, de szerintem megérdemled a Metatron nevet:)